Washingtoni üzenet a magyar kormánynak

„Az új korrupcióellenes törvény elfogadása és végrehajtása kulcsszerepet játszhat abban, hogy a magyar polgárok gazdasági növekedésre és jólétre való törekvése célt érjen” – így hangzik a diplomácia nyelvén, ha a nagykövetek dühösek.

2009 novemberét írtuk, amikor kilenc nagykövet, a Transparency Group tagjai nyílt levelet tettek közzé, s aggodalmuknak adtak hangot „az utóbbi időben tapasztalt nem transzparens viselkedés jelentős megnyilvánulásai” miatt.

A csoportot 2007-ben alapították az Amerikai Egyesült Államok, Belgium, Franciaország, Hollandia, Japán, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia és Svájc magyarországi nagykövetségei. Ez a kilenc ország képviseli a Magyarországra beáramló tőke 85 százalékát.

Bajnai Gordon kormányfő azonnal tárgyalásra hívta a nyílt levél aláíróit. A külképviseleti vezetők vagy fél tucat ügyet kifogásoltak, így például nem tetszett nekik az országos kereskedelmi rádiók pályáztatása – a Danubius és a Sláger Rádió ügye –, valamint a Suez cég kiebrudalása, amit a fideszes Páva Zsolt pécsi polgármester regnálása idején vezényeltek le.

A kormány akkor csitította a kedélyeket, látszólag sikerrel.

Hogy miért halkultak el a nagykövetek?

Ismerhették a hazai dörgést, a szocialisták sasszélépéseit, de azt is, hogy hajlandók tüzet oltani, ha kell. Türelmesek voltak, hiszen az az egyik fő elvük, hogy a célország kormányával jó kapcsolatokat kell ápolni még akkor is, ha az olykor játszadozik velük.

Korábban, még a Gyurcsány-kormány idején April H. Foley akkori amerikai nagykövet szűk körben tájékoztatta a magyar kormányzat képviselőjét a szerintük káros magyarországi folyamatokról. Három-négy fős tárgyalások voltak ezek: diszkrétek, csendesek, és többnyire akkor is a korrupció volt a fő téma.

Erre az amerikai cégek különösen érzékenyek, másként gondolkodnak az adózási morálról, a korrupcióról, mint a hazai vállalatok. Odaát az adófizetés alól kibújni hazafiatlanság, nálunk kurucos tett.

Az Egyesült Államok vállalatai kínosan ügyelnek a renoméjukra: saját szabályzatukban nemcsak azt rögzítik, hogy embereik mely kormányzati szereplőkkel ülhetnek le beszélgetni, hanem azt is, mennyit költhetnek a tárgyalások közben elfogyasztott ebédre.

Amikor a szűk körű megbeszélések hatástalannak tűntek, megalakult a Transparency Group, és olykor a szocialista kormány magas rangú képviselőjét is meghívták tanácskozásukra, hogy szembesítsék őt a hazai korrupció méretével.

Informátoraink úgy emlékeznek, az ilyen megbeszéléseken a kormányzat embere előadást tartott arról, hogy dübörög a gazdaság, hogy mit tesznek a korrupció visszaszorításáért, adatokkal, grafikonokkal állt elő, aztán órájára nézett, és a várható vehemens reakciók elől kitérve elnézést kért, programjára hivatkozva elsietett.

Igaz, akkor – a mostanihoz képest – más volt a hazai korrupció. Ugyan kiterjedt kapcsolati háló alapján meghozott, előre lepacsizott döntések születtek, ám nem igazították a jogot a haveri kör igényeihez, a korrumpálók nem léptek fel megrendelőként a kormánypárti frakcióirodán, mint manapság.

És a politikusok is másként reagáltak.

Gyurcsány taktikája az volt, hogy amikor látta, nagy a baj, gesztusokat tett. Bajnaihoz hasonlóan ő is összehívta az érintetteket, és antikorrupciós csomaggal vagy engedmények meglebegtetésével hűtötte le a kedélyeket.

A Fidesz-kormány másként működik.

Orbán Viktor elment a falig, a külhoni szereplők szerint túlzott önhittsége és magabiztossága vezethetett az amerikai–magyar kapcsolatok megromlásához. A kormányfő azt gondolta, mindent megtehet, az amerikai tiltakozás egy idő után lecsendesedik. Egy dologban azonban tévedett: forrásaink szerint az Egyesült Államok már nem áll le, eltökélt abban, hogy végigviszi az ügyet.

(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)