Vona: Vezér tétova tetkóval
Tíz éve a Jobbik elnöke, nála régebb óta csak Orbán Viktor és Semjén Zsolt vezet parlamenti pártot, ráadásul a legutóbbi tisztújításon meg is erősítette a hatalmát. Igaz, pártja mélyrepülésben van, legutóbb 9–14 százalék közé mérték a Jobbikot. Hogyan vált a dadogó, szemüveges, szürke fiatalemberből a hazai közélet egyik meghatározó politikusa? Erről szól a 168 Óra csütörtöki számában megjelenő portré.
Vona néhány éve görög mitológiai jelenetet varratott a jobb felkarjára: Thészeusz és Minótaurosz viadalát a krétai labirintusban. A pártelnök tetoválásában nem is az a különös, hogy nem éppen a hun-magyar őstörténetből választott szimbólumot, hanem az: saját bevallása szerint tíz évig dédelgette magában a tervet, mire – a felesége jóváhagyásával – elment a tetoválószalonba. A megfontoltság, a hosszas hezitálás, a döntések halogatása ugyanis Vona Gábor alaptulajdonsága – bárkivel beszélgettünk is a Jobbik elnökéről, ezt mindenki kiemelte. Valaki dicséretnek, más pedig bírálatnak szánta.
Zázrivecz (Vona) Gábor nem született jobboldali, pláne nem nemzeti radikális politikusnak. Szülei inkább baloldali beállítottságúak voltak, apja kőművesként, édesanyja adminisztrátorként dolgozott, első generációs értelmiségi fiuk az ELTE bölcsészkarán történészhallgatóként ismerkedett meg a konzervatív nézetekkel. Ismerői szerint nem is a konzervativizmus fogta meg, hanem egyik hallgatótársának kisugárzása: Vonát valósággal elbűvölte Kovács Dávid (bölcsészkari hök-elnök, későbbi Jobbik-elnök) személyisége. A gyöngyösi, szemüveges, dadogó, introvertált fiatalember felnézett Kovácsra, aki egy budai értelmiségi családból érkezve a „vérében” hordozta a jobboldali eszméket.
– Évekig arról szólt Gábor élete, hogy másolta Kovács Dávidot – állítja egy akkori közeli ismerőse. – Az ő hatására döntött úgy, hogy felveszi az egyik nagyapja nevét, akit hősként tisztelt, pedig egyszerű magyar katonaként esett el a háborúban. Addig mindenki Zazának szólította, de a névcsere után a becenevétől is igyekezett megszabadulni. Aztán újabb ideált talált magának, elvarázsolta Orbán Viktor. Hihetetlenül büszke volt rá, hogy Orbán bevette a polgári körébe, de ahhoz azért elég intelligens volt, hogy felismerje, csak játékszere lehet a „nagy embernek”. Ha akkor ott marad Orbán mellett, ma már miniszter lehetne. Egy Szijjártó vagy egy Rogán. De inkább elment pártot alapítani. Orbántól leste el, hogy olyan területre érdemes benyomulni, ahol rés támadt. Ezért lett Vonából nemzeti radikális.
Részletek a csütörtöki 168 Órában.
