Volt fesztivál: orgazmusa volt a buginak a lábban
Az előző négy napról pedig csak annyit: népek, népek és népek mindenfelé. Meg por – a Volt fesztivál ugyanis idén jó magasról tett a hagyományokra, és hálistennek csak egy alig tíz perces, röpke zuhét engedélyezett az égieknek. Ennek megfelelően keserű, némileg sivatagos szájízzel vagyunk kénytelenek nekilátni a sátorbontásnak, és, akárcsak az Okos Lány a mesében, le kell tisztáznunk magunkban a tényt: mulattunk is, meg nem is; ingathatjuk a fejünket, meg nem is; orgazmusa volt a buginak a lábban, meg nem is.
Így megy ez, a gyerek felnő, a pici fesztiválból nyakigláb, nyurga, pattanásos kamasz lesz, az ember pedig szíve szerint lekeverne neki néha egy jókora sallert. Ellenben nem teszi, mer’ mégis az ő kutyájának a kölke. Kedves a szívének, no. Ennek megfelelően a 16. Volt fesztivál talán valahol átmenet kellene, hogy legyen, valamiféle újraértékelés, átrágása annak, hogy mennyire legyen ez az egész csupáncsak ’biznic’: ha jövőre már végképp a lé határozza meg a tudatot, ha a pénz diktálja majd, hogy mi merre hány méter, hát mi a magunk részéről inkább visszamennénk a balettbe ugrálni.
Verd a taktust
Félreértés ne essék, érezzük mi az idők szelét, csak a szagát ne kelljen már szeretnünk. Az első napon szigorúan kísérlet jellegű étekfelmérésbe fogtunk például: botrányos, túlfogalmazott, zsírban tocsogó lángos; unásig pirított gyroshús; totyakos hamburger volt a választék, s bár mi magunk már éppenséggel jóval túl voltunk azon, amit Feleki Kamill valami kabarétréfában úgy jellemzett, hogy „szalonspicc”, de hát azért mégis, egy vendéglátónak a vendégek alkoholos állapotából kiindulni az asztalterítés közben mégiscsak szemtelenség kicsit. Ellenben a túránk végén, kanyarogva a vicsori csillagok alatt és fel-felbukva a gonoszkodó sátorvasakban, mégiscsak eljutottunk a Samsung Mobile Arena elé, ott pedig nem elég, hogy olyan kenyérlángost, miszerint tökipompost toltunk az arcunk söritaltól nyájas, eldugottabb szegleteibe, hogy az ízlelőbimbóink hozták a kempingszéket meg az ételhordót, és letáboroztak az emlékén, de ráadásképp a zseniális Shantel és a Bucovina Club Orkestar pont az utolsó falatok alatt kezdett bele abba a muzsikába, mely remélhetőleg hamarost angyalszárnyon jut majd el minden otthonba és családhoz kis hazánkban, így hirdetve a harcba hívő gondolatot:
Disko, Disko Partizani!
Meg ott volt példának okáért az MR2 – Coke Színpad: olyan kitűnő előadókat sikerült beszervezni, mint például a Nouvelle Vague, vagy a tényleg marhajó Barabás Lőrinc Eklektrick, amit a Samsung Mobile Arena-ban fellépő, tényleg marhajó Erik Sumo Band-el kellett valami okból pont egy időpontra bepakolni. Na meg a tény, hogy amíg a Depresszió jó harminc ember előtt tolta magát a Soproni Nagyszínpadon, addig a Belgára az MTV Headbangers Ball Arena-ban képtelenség volt beférni.
Képtelenség, mondom - utánuk a Kalapács lépett fel egyébként.
Ezért mondjuk kicsit fancsali mód, hogy hümm-hümm.
Durva kakaóscsigák, mérhetetlen sörök
Szóval azért valóban mulattunk is erősen. Lehet, hogy csak az esőt hiányoljuk, mert az, mint mondtuk, nem volt, volt ellenben több, mint 250 fellépő, 10 színpadon, négy nap alatt – még most is hájasak vagyunk azoktól a fránya emócióktól. Volt reggelente 2000 elfogyasztott kakaóscsiga, illetve összességében 150.000 korsó sör, melynek darabja egyébként 300 forintba került – nyilvánvalóan jóársították, nem is lehet vitás. Volt 5 hívás a fesztivál panaszvonalára, Sopron nemcsak hűséges, de láthatóan toleráns is (nem úgy, mint a hegyen való átvágtunk közben ránk előző, ráncos szörnyeteg: ”Na, ezek, már ellepik a hegyet is”, mondta volt a nagysád, esetleg ő lehetett a negyedik). A rendőrség még a mulatság elején, Bordás őrnagyi szemfülességről bizonyságot téve lefülelt egy karszalag-hamisító bandát, nekik állítólag Bunyós Pityu tartott fergeteges szájharmonika-koncertet az ügyeletes őrszobán. Volt közel 7000 köbméter hulladék – persze szelektálva. És a rekord: a Lővér kemping soha az életben nem látott még ennyi látogatót egyszerre; pénteken és szombaton majdhogynem ki kellett rakni a megtelt táblát, ugyanis több, mint 23000-en voltak kíváncsiak a Manu Chao és a The Offspring koncertjére.
A Volt szervezői egyébként idén újabb szerződést írtak alá a fesztiválnak otthont adó Lővér kemping tulajdonosaival, jövőre tehát ismételten jó lesz mindenütt, de hát a legjobb mégiscsak Sopron.
Jó volt, szép volt, de azért dobolja a lábunk a taktust még egy picit.
