Voksimport
A jövőben akár a magyar állam területére a lábukat soha be sem tevő, máshol adózó határon túli magyarok is voksolhatnak a magyarországi választásokon, ha kikerül az alkotmányból az a passzus, amely állandó magyarországi lakóhelyhez köti a választójogot. Az ötlettel a fideszes Gulyás Gergely állt elő, de nem aratott vele osztatlan sikert. Van, aki úgy látja: a választójog megadása durva beavatkozás a szomszéd államok belügyeibe. LAMPÉ ÁGNES írása.
A Fidesz évek óta hangoztatja, milyen fontosak neki határon túli nemzettestvéreink. Amíg Orbánék ellenzékben voltak, nem jutottak messzebb a szólamoknál és egy elvérzett népszavazásnál. A kétharmaddal viszont tér nyílt a politikai tőzsdén felhalmozott haszon realizálására. A „tranzakciót” az Országgyűlés alkotmány-előkészítő eseti parlamenti bizottságának fideszes alelnöke, Gulyás Gergely indította minapi televíziós nyilatkozatával.
– Ma az alkotmány szerint választójogot magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár kaphat. Nem lenne szerencsés, ha ezt a szabályozást egyszerűen átvennénk, és még vitát sem nyitnánk róla – mondja Gulyás. – Ha viszont a választójog az alkotmány szerint a választójogi törvényben foglalt korlátozásokkal minden magyar állampolgárt megillet, jogilag legalább kinyitottuk a kérdést.
Hozzáteszi: a felvetés a kormánypártoknál régóta nyitott kérdés.
Így igaz. Semjén Zsolt már májusban kijelentette: „Nincs olyan, hogy A vagy B kategóriájú magyar állampolgárság... és nem indokolt, hogy bármiből ki legyenek rekesztve a határon túli magyarok, akik magyar állampolgárságot kapnak.”
Ismeretlen tényezők
Azt Gulyás is megerősíti, hogy kétharmad híján a kérdésről nem volt értelme beszélni, hisz a szocialisták és az SZDSZ úgysem támogatták volna.
– Viszont van még két ismeretlen tényező – teszi hozzá. – Az egyik a jelenleg nem létező választójogi törvény, hisz az alkotmányba már tavasszal bekerül a kétszáz fő alatti parlament, s ez alapjaiban módosítja a választási rendszert. A másik: a kettős állampolgársági törvény január elsejétől alkalmazható, így egyelőre nem tudni, hányan veszik igénybe. Ezért a kettős állampolgárság célja nem a választójog volt, sem a megszavazásának idején, sem most, hanem a nemzeti ügy melletti kiállás, valamint a határon túli és a magyarországi magyarok közötti nemzeti összetartozás erősítése.
A szocialista EP-képviselő, Tabajdi Csaba szerint viszont az elképzelés elfogadhatatlan.
– Amikor Semjén Zsolt meglebegtette a kérdést, Martonyi János kijelentette: nem lesz választójog. Nem hittem neki, és idén májusban kifejtettem: trükközik a Fidesz, és az állampolgársági törvény módosításának megszavazása után előáll a választójog megadásával, hogy bővítse szavazóbázisát – véli Tabajdi. – És kérem, ne használja a kettős állampolgárság populista kifejezést, hiszen Magyarország csak egyetlenegyet tud adni, egy másodikat!
Tabajdi úgy látja: az állampolgársági törvény módosításának megszavazásakor a már kétharmaddal rendelkező Fidesz azért nem hozta elő a választójog kibővítését, mert attól tartott, a határon túli területek némelyikén a Jobbik népszerűbb, mint itthon.
– Aztán az önkormányzati választás megmutatta, Vonáék nem erősödtek annyira, mint a trend alapján feltételezni lehetett. Sőt visszaestek. Szintén nem mellékes szempont, hogy a szomszédos országok és az uniós partnerek részéről nagyobb lett volna az ellenállás, ha akkor megtudják, hogy az állampolgárság automatikusan választójoggal is jár.
Ágh Attila politológus először is leszögezi: az állampolgárság alapjogokat, választójogot és szociális jogokat is jelenthet.
– Ezek történelmileg és országok szerint elválnak egymástól. Ha egy ország kettős állampolgárságot biztosít, világosan tisztázza, melyik szintet érti ezen – mondja Ágh. – A Fidesz a 2004. decemberi népszavazással magára rántotta a szociális jogok kérdését, és elbukott. Ezért most nagy ívben kerüli, hogy bármi ilyesmit felvessen.
Nagy Boldizsár nemzetközi jogász egy további aspektust vet fel.
– Ha valaki egy adott államban él, aztán pár évre külföldre költözik, és a távolból szavaz, az más helyzet, mint ha nem él az anyaországban, sőt ott nincs is állandó lakcíme. Ha pedig az illető külföldön született, a választójog szóba sem jöhet. Amit amúgy sem az állampolgárságtól, hanem a politikai közösséghez való tartozástól kellene függővé tenni. Azok kapjanak választójogot, akik a megválasztottak révén törvényeket szabnak maguknak, és közös hatalom alá tartoznak. Magyarországon ez rég nem esik egybe az állampolgárok közösségével.
Nagy felhívja a figyelmet: 1929 után az állampolgárság a kivándorlással nem veszett el.
– Így nincs akadálya annak, hogy Argentínától kezdve Kanadán át Svédországig négymillió ember kiváltsa a magyar állampolgárságot igazoló okmányt, és szavazzon. A választójog kiterjesztése ily módon olyanokat hatalmaz fel a képviselet gyakorlására, akik az itt meghozott törvényeknek nem címzettjei, politikailag nem felelősek értük, és az általuk választott képviselő döntéseinek terhét nem kell viselniük.
Mikola jóslata
Gulyás elismeri: valóban kérdés, hogy olyan is beleszólhasson a politikába, akire a választott hatalomnak nincs közvetlen hatása.
– Igazán nem állítható, hogy az elmúlt nyolc év döntései nem lettek volna hatással a határon túli magyarokra – hoz ellenérvet a fideszes politikus. – Amúgy a rendszerváltás utáni választások történetében talán csak 2002-ben volt olyan szoros az eredmény, hogy számított volna a határon túliak szavazata. Most persze mindez attól függ, hányan veszik fel az állampolgárságot. De aligha lesz olyan nagyságrend, amely a végeredményt befolyásolhatná. Ha viszont egy választásról mégis egy-két mandátum dönt, akkor a határon túliak véleménye igenis van olyan fontos, hogy beleszólhassanak a végeredménybe. Sajnos a szocialisták csak azt tudják elképzelni rólunk, hogy húsz évre bebetonoznánk magunkat a hatalomba.
Amit talán indokol is a mára klasszikussá vált betonozós mikolai mondás a 2006-os kampányfinisből: „Ha négy évre nyerni tudnánk, és... utána, mondjuk, az ötmillió magyarnak állampolgárságot tudnánk adni, és ők szavazhatnának, húsz évre minden megoldódna.”
– Felmérések szerint a határon túli magyarok hatvan százaléka Fidesz-, harminc százaléka Jobbik-szavazó. A baloldali-liberális pártok támogatottsága viszont legfeljebb tíz-tizenöt százalék – támasztja alá a nemzet főorvosának diagnózisát a szocialista Tabajdi Csaba.
– A 2006-os kampány óta minduntalan megpróbálják szembefordítani a Fidesszel ezt a szerencsétlen mondatot – mondja Gulyás Gergely. – Pedig ha a mostani kezdeményezés mögött csak ez a törekvés állna, az nyilván helytelen lenne.
Alighanem.
Ágh viszont más következményekre is figyelmeztet.
– A szlovákok fellázadnának, ha egy magyarországi választási kampány átterjedne hozzájuk. Ahhoz ugyanis, hogy a 2014-től kétszáz fős magyar parlamentben hat-nyolc „külföldi” mandátum kiosztható legyen, a szomszédos országokban legalább félmillió magyarnak kell szavaznia. Az meg nem megy jelentős költségű korteskedés, apparátus, kopogtatócédula és intézményi háttér nélkül. A választójog megadása ezért durva beavatkozás a szomszéd államok belügyeibe.
Jogi bonyodalmak
Nagy Boldizsár távolabbra tekint. Legalábbis földrajzilag.
– Nem hiszem, hogy a határon túli vagy az Egyesült Államokban élő magyarok mind a Fideszre szavaznának. Magyar ügyekben a külhoniak szinte ugyanolyan megosztottak, mint az anyaországiak. Ráadásul a helyzet nemzetközi jogi bonyodalmakat is okoz. Ha elterjed, hogy Magyarország négymillió potenciális munkavállalót kíván az EU polgárává tenni, nem rokonszenveznek majd velünk. Ismerek olyan kanadai magyar leszármazottat, aki amikor rájött, hogy magyar állampolgárként Franciaországban dolgozhat francia kanadaiként, rögtön ki akarta váltani a magyar útlevelet.
Gumicsont a sajtónak
– Problémát jelent majd az is, hogy az unióban mindent létszám alapján adnak – kuszálja tovább a képet Tabajdi Csaba. – Nekünk a tízmillió magyar állampolgár után jár a 22 EP-képviselői hely. Mi a garancia arra, hogy a határon túliak nem vennének részt a magyarországi EP-választásokon, és nem követelnének közösségi képviseletet a szakértői becslések szerint hárommillió külhoni magyarnak? De mindezen gondok eltörpülnek amellett, hogy a tervezett intézkedés szembeállítaná egymással a hazai és a határon túli magyarokat. Ugyanis erősítené azt a hamis képzetet, miszerint a határon túliak sorsa Budapestről rendezhető. Holott az elmúlt húsz év megmutatta: akkor tudnak igazán eredményesek lenni, ha betagozódnak a hazai politikai életbe. Mostanáig minden itthoni politikai erő a szülőföldön való boldogulást tartotta a nemzetpolitika fő céljának. Szavazatszerző szándéka miatt viszont a Fidesz felrúgta ezt az alaptételt.
Tabajdi véleményét osztva Nagy Boldizsár is attól tart: számos nemzetközi szervezetben olyanok juthatnak külhoni magyar állampolgárként a Magyarországnak fenntartott helyekhez, és vihetik a támogatást mondjuk Montrealba, akiknek semmi közük az országhoz.
Gulyás viszont – nem meglepő – azt állítja, elképzelésük összhangban áll a nemzetközi és az európai uniós gyakorlattal.
Végül Ágh Attila hoz elő még egy szempontot.
– Orbánék érvei komoly humorérzékről tanúskodnak. Ugyanis az európai jog a Fidesz által felvetett formában tiltja a szavazójog megadását. Mivel a nemzetközi gyakorlat kizárja, hogy ugyanaz a személy két ország parlamenti választásán is részt vegyen, a határon túli magyarok a szavazáskor a magyarországi és a saját magyar pártjaik között lennének kénytelenek választani. Ez az egész ügy nem más, mint figyelemelterelés. Az alkotmányozás és a magánnyugdíjpénztárak körüli kellemetlen visszhangok miatt dobták oda most a sajtónak ezt a gumicsontot.
Megrágtuk.