Vizsga

Vasárnap vizsgázik a nagy műgonddal előkészített új választási rendszer és szinte megjósolható, hogy a voksolást és az eredményhirdetést óvások, panaszok, feljelentések áradata követi. Maga a kampány hivatalosan a választás napján is folytatódik. És (le)vizsgáznak a két hónapos gyorsmenetben előállított biznisz, vagy kamupártok. Mire számíthat (és mire vigyázzon?) a megviselt idegzetű, kampányoktól elgyötört szavazó? László Róbertet, a Political Capital szakértőjét kérdeztük.

2014. április 5., 16:40

- Az új törvény valóban érdemi változást hozott vagy csak a korábbi strukturális problémákat fokozta?

– Ha a tényeket vizsgáljuk, ma már világosan látható, hogy a nagy műgonddal előkészített új ajánlási rendszer megbukott. Nagyon jó, hogy megszűnt a kopogtatócédula-rendszer, de a lényeg sajnos nem változott. Továbbra is úgy épül fel a rendszer, hogy az íveket gyűjtő pártok kezelik az ajánlók adatait. Tovább gyarapodnak az adatbázisok, listák. Ráadásul az ellenőrizhetetlenül költhető, szélbe szórható kampánytámogatás – ahogy az előre látható is volt – komoly motivációt jelentett egyeseknek.

- Főleg hogy a többes ajánlás rendszere felhívás keringőre. Könnyített pályát jelentett a nyerészkedőknek, az eszmék és érzelmek vámszedőinak.

– Első ránézésre elvben pozitív fejleménynek látszott, hogy a politika lazíthatott volna önnön zártságán, új szereplők megjelenését is segíthette volna. De az előbb említett két tényező (a többes ajánlás megjelenése és az ellenőrizetlenül kiszórt állami pénz) a korábbinál is korruptabbá tette a rendszert.

- Az embernek néha az az érzése, hogy ez volt a tulajdonképpeni cél: egy minél hatalmasabb, áttekinthetetlenebb, grandiózus választási ív létrehozása. Kerül amibe kerül.

– Nem tudom, de ez most így nincs rendben és ezt a kormánypárt szakértői is pontosan tudják. A visszaélések nem egyszeri, gyenge, ám javítható mellékhatásai a struktúrának. A lényegét alkotják. Az még a legkisebb baj, hogy létrejött az a tizennyolcas megalista. A választó, a közhittel ellentétben, nem hülye. Képes eligazodni a „pártok tengerében.” Én lennék a legboldogabb, ha igazi verseny lenne tizennyolc komoly szándékokkal fellépő szereplővel, amely elkeseredett küzdelmet vív a főhatalomért.

- A mostani, törvényesített katyvasz, a politikai kalandorok kirajzása morálisan értékeli le a választást?

– Politikai kalandorok mindig vannak, lesznek. A választó elég okos ahhoz, hogy megkülönböztesse őket a valódi szereplőktől. Nem is ők, hanem az úgynevezett kamupártok jelentik a legfőbb demoralizáló tényezőt. Amikor olyan politikai opportunisták szabadultak be az arénába nagy számban, amelyek minimális ambícióval sem rendelkeznek. Kiszámítható volt, hogy itt most könnyen megszerezhető néhányszáz millió.

- Hagyományos politikai manipulációk is kísérték a választást. Ilyen az Összefogás nevű, Szepessy féle párt megjelenése, amely később jelentős kampányfelülethez is jutott.

– Az a baloldal oktondisága volt. Valósággal beleszaladtak a késbe. Az Összefogás elnevezésű párt valóban évek óta létezett, csak utána kellett volna nézni. De erre sem vették a fáradságot. Az illető úr élt az alkalommal, hogy felhívja magára a figyelmet. Ez önmagában elviselhető „politikai csíny” volt.

- A másik visszaélés-típus a kampány (és a befektetett pénz) arcátlan kiszervezése egy ál-civil szervezethez. Ami egyúttal arra is utal, hogy a finanszírozás továbbra sem megoldott és az új törvény kísérletet sem tett rá.

– A finanszírozás rendszerében van néhány pozitív elem. Ilyen, hogy a jelültek kincstári kártyán kapják kézhez a pénzüket, a költési limit is felment közel egymilliárd forintra. Miközben annyira korrupt rendszert hoztak létre, amelyen ez a néhány pozitív elem nem segít többet, mint egy pocsolyába öntött pohár tiszta víz.

- A CÖF lényegében megduplázta a kormánypárt kampányfölényét.

– Az egyik szervezet monitorozta ezt a jelenséget. Kíváncsi vagyok mire jutottak. De nem is a számok lényegesek igazán, hanem az erőfölénnyel való hivalkodó, arcátlan visszaélés.

- Az utolsó napokban a bejelentések szerint megsokasodtak a tömeges átjelentkezések a billegő körzetekben.

– Az átjelentkezéses szavazás önmagában még rendben is lenne. Abban még nincs semmi visszaélés, ha Pécsen járok egyetemre, de otthon, a lakóhelyemen akarok szavazni. Tudom, Papcsák úr kerületével lehettek állítólag gondok, négyszáz vidéki bejelentkezővel, de ezt a jelölt cáfolta. Szerinte hatszáz új lakosról volt szó, de ebből csupán negyvenvalahánynak van választójoga. Most akkor nem tudom, hogy ez mit jelent. Nagyszámú gyereket, vagy többségükben közügyektől eltiltottakat jelentettek volna be? Ez nem derül ki a közleményből. De végül nem indult vizsgálat. Lehet, hogy mégsem volt megalapozott a vád. Ha valóban van is ilyen „átíratásos” (nem átjelentkezéses!) visszaélés, nagyon nehéz bizonyítani. És akik át is jelentik magukat az új címre, többnyire nem választási motivációból teszik. Inkább a parkolási engedély, vagy a gyerek iskoláztatása a fő szempont. Emberek tízezrei vannak Magyarországon máshova bejelentve. Jogi értelemben nehezen emelhető kifogás az ellen, hogy egy harminc négyzetméteres lakásban papíron százan laknak.

- Legföljebb „nem életszerű”? A politikai szándék nyilvánvaló, de nehezen bizonyítható.

- Erősebb érv a választás légkörét övező félelem, fenyegetés érzete, amire az ellenzéki pártok visszatérően hivatkoznak.

– Hallottam ilyen városi legendákat, hogy a polgármester arra „ösztönözte” volna alkalmazottait, hogy mobiljukkal fotózzák le és mutassák be szavazólapjukat. Ez végképp ellenőrizhetetlen. A Nemzeti Választási Bizottság tegnap adott egy ilyen állásfoglalást, mely szerint tilos lefotózni a szavazólapot. Pontosabban lefényképezni szabad, de megosztani, bemutatni tilos, mert azzal sérül a választás titkossága. A bizottság állásfoglalása nyilván azt próbálja megelőzni, hogy a láncszavazás nevű manipulációval kísérletezzen valaki.

- Ez az első eset, amikor nincs kampánycsend.

– Azt kell mondanom, korábban is rendszeresen kampányoltak a pártok a kampánycsend kellős közepén. Akkor tegyék már inkább nyíltan. Aminek persze ellene mond, hogy a szavazóhelyiséget övező 150 méteres körzeten belül a kampánycsend intézménye mégis él. Ez Budapesten a város felületének ötödét jelentheti. Ebből kicsinyes viták tucatjai lesznek. Mindenki mindenkit fel fog jelenteni, rengeteg eljárás indul és senkit sem érdekel majd, ha pár nap múltán tisztázódik, mi történt.

- A legnagyobb alkotmányos nonszensz a levélben való szavazás és a nyugati magyarok követségen való szavazásának kiáltó ellentéte.

– Ez nyilvánvaló diszkrimináció. Hogy alaptörvény-ellenes-e, nem tudjuk, mert az Alkotmánybíróság jegeli a TASZ beadványát.

- Ez nem javít a választás (és a jövendő kormány) renoméján.

– Nagyon sokan ezért maradnak távol, mert nem hajlandók sok pénzért félnapokat utazni. Tegyük hozzá, hogy ez 2004 óta így van. Nem ez az újdonság, hanem az, hogy időközben bejött az új szavazói csoport, a határon túli kettős állampolgárok serege, akiknek nemhogy megadták a választójogot, de ehhez könnyített szavazási módot is mellékeltek. Ezt viszont nem terjesztették ki a már korábban is választójoggal rendelkező nyugati magyar állampolgárokra. De hozzáteszem: nem tudom a jó megoldást.

- Tegyük hozzá, én tudom. Demokráciákban jogegyenlőségnek hívják.

– Ha viszont biztosítják a levélben való szavazás jogát, azt ki kell terjeszteni az itthon élőkre is. Vagy nem? Az viszont valóban veszélyes. Ha valamiből, abból születhetnek igazán durva visszaélések.

- A születő eredmény hitelesen visszatükrözi majd a választói akaratot?

– Többé-kevésbé igen. Többé-kevésbé... De van alkalom javítani. Mert másnap kezdődik is a jelölt állítás az Európa Parlamenti választásokra.