Vitray: a Magyar Televízió nem tart igényt a szolgálataimra

- Jól tudom, hogy mindegyik olimpiáról közvetített eddig, amelyen a Magyar Televízió jelen volt?

- Két téli olimpiát kihagytam, Calgaryt és Naganót. Viszont az összes nyári játékokról közvetítettem. Bár például az 1964-es olimpia alatt egy kelet-berlini stúdióban ültem, az akkori Intervízió ugyanis onnan adta a tokiói olimpiát. Tokióból olyan műholdak sugároztak, amelyek nem követték a Föld forgását. A szocialista országok kommentátorait ezért Kelet-Berlinben gyűjtötték össze, onnan indultak az adások. Naponta csak két-háromszor kaptunk képeket, elég nehéz munkánk volt.

- Ma már a műholdak többet tudnak, a kommentátorok mégsem mindig a helyszínről közvetítenek.

- Lassan már mindenki mindent itthonról közvetít. Nézi az adást, és tudása, felkészültsége alapján kommentálja.

- Pekingben viszont jelen lesznek a kommentátorok. Ön is?

- Nem.

- Miért?

- Mert a Magyar Televízió nem tartott igényt a szolgálataimra, de legalább megengedték, hogy az Eurosportnak közvetíthessek itthonról.

- És legalább nem Kelet-Berlinből. Melyik olimpiára emlékszik vissza a legszívesebben?

- Negyvennégy aranyérmet közvetítettem eddig összesen. Nekem sajnos nincs meg mindegyik kazettán. De ha előveszem bármelyiket, mindig az tesz éppen boldoggá. Szomorú aktualitás, hogy Kolonics György olimpiai és világbajnoki győzelmei is megvannak. Megrendítő élmény volt, amikor most, halála után elővettem őket. Nekem nincsenek szoros baráti szálaim azokkal a sportolókkal, akiknek az aranyérmeit közvetíthettem. Annál viszont nem tudok szorosabb kapcsolatot elképzelni, mint amikor versenyeznek, és én közvetítem őket. Olyan, mintha a testvérem vagy a gyerekem lenne ott, mert nekem is az a legerősebb vágyam, hogy „nyerjünk”. Hisz én is nyerek, ha ő győz!

- Milyen viszonyban volt Kolonics Györggyel?

- A legjobb viszonyban, hiszen én közvetíthettem a győzelmeit. Amúgy tán összesen kétszer-háromszor, ha beszélgettünk, de tudta, milyen nagyra tartom őt sportolóként és emberként egyaránt.

- Mit szól a horrorhoz, ami vele történt, és amelynek következményeivel azóta is naponta szembesülünk?

- A horror kifejezés sértő megfogalmazás. Azt is mondhatnám, nem sportszerű, nem a sporthoz illő. Itt ugyanis tragédia történt. Meghalt a sportág talán legnagyobb alakja. Talán az egész idei küldöttség legkiválóbb tagja, egy rendkívüli ember.

- A körülmények sem horrorisztikusak?

- Nem, ez csak a szokásos bulvár nyomkövetés, amelynek az a célja, hogy lehessen róla írni még és még.

- Amikor Kolonics halálhírét megtudtam, sokféle ember véleményét hallgathattam végig, és szinte valamennyien azt mondták: „Figyeld meg, mit fog ezen csámcsogni a média!”. Ahhoz képest a média meglepően visszafogta magát, ellentétben a tragédia némely közreműködőjével.

- Ha történetesen meghal egy magyar bankár, munka közben a szívéhez kap, és lefordul a székről, akkor azt mondják, persze, túlfeszítette magát. Senki nem tételezi fel, hogy esetleg ivott, vagy valamit szedett. Egy sportoló esetében azonban nyomban ilyesmikről kezdenek pusmogni. Való igaz, hogy a sport az utóbbi évtizedekben sokat torzult. Ahogy ömlött bele a rengeteg pénz, úgy változott meg az eredeti funkciója. Hatalmas iparág lett belőle és hatalmas tömegszórakoztatás. Az angolok híres futballistája, Matthews a maga idején még csak heti tizenkét fontot kapott. A csapatkapitány kapott húszat. Ma az angol futball első osztályában a futballisták heti átlagkeresete meghaladja a százezer fontot. De minden sportágban egyre növekedett a teljesítménykényszer, amely rengeteg vadhajtáshoz vezetett. Ilyen a dopping is és annak mindenféle változata. Hihetetlen pénz ömlik a sportba, amely sokakat komoly egzisztenciához juttat. Manapság egymillió dollárt lehet nyerni atlétikában is. Ilyen körülmények között minden sportember a maximumot próbálja meg kihozni magából. Néha mindenáron…

- Akkor miért bulvár, hogyha erről írnak vagy beszélnek?

- A mellékzöngékről van szó. Doppingolt-e vagy nem? Milyen tapasz volt rajta? Mennyit késett a mentő? És így tovább…

- Magyarországon nagyon sok ember él egészségtelenül, sokak folyamatosan a halál közelében tengődnek. Bulvár vagy nem bulvár, nehéz túljutni azon, ha egy egészségesnek tűnő fiatal férfinak halálra kell edzenie magát.

- A kajak és a kenu rettenetes fizikai igénybevétel. Ha összehasonlítjuk az egyes sportágakat, hogy fizikálisan melyek veszik leginkább igénybe a szervezetet, alighanem a kajak-kenu áll az élen. Meghalt egy harminchat-éves sportoló, aki huszonkét éve versenyzett. Nem bírta tovább a szervezete.

- Hogyan látja most a magyarok esélyeit az olimpián?

- Egy olimpián nem lehet semmit előre megjósolni. Lehetnek nagyon kellemes és kellemetlen meglepetések. Magyarország az olimpiákon a jelentőségének megfelelő helyen van. A négy és nyolc aranyérem közé eső hely a miénk. Amikor Helsinkiből tizenhat aranyérmet hoztunk haza, akkor Afrika még nem szerepelt a sport térképén, most pedig már vannak olyan versenyszámok, amelyeknél előre oda lehetne adni nekik az aranyérmet. Ez egy másik mezőny, és más a mi helyünk is benne. Ma már meg kell becsülni minden érmet és minden helyezést.

- Melyik sportágban szerepelhetünk a legjobban?

- Néhány napja még azt mondtam volna, hogy a kajakosok és a kenusok lesznek a zászlós hajók. Most az a kérdés, hogy mit vált ki belőlük a tragédia. Ha lelkileg összerántják magukat, és a „megmutatjuk, Kolonicsért” szelleme kerekedik felül, akkor nagyon nagy eredmények lesznek.

- Az Eurosporton mely sportágban hallhatjuk Önt?

- A kajak-kenut fogom közvetíteni.