Visszakézből a szélsőjobbnak

A Van képünk hozzá közéleti-művészeti kiállítás előzményét is érdemes felidézni. Március végén a Kocka nevű Kazinczy utcai alternatív kocsmában egy Angliában élő magyar dizájner, Koby tartott bemutatót. Pólókra nyomtatott képein a nemzeti szimbólumokat játékos, ironikus módon ábrázolta. Baseballsapkás koronát rajzolt híres magyarokra Kossuth Lajostól Jancsó Miklósig.

A művész már a rendezvény előtt szélsőjobboldali fenyegetéseket kapott. A jobbikos Alfahír.hu például azt írta: „Egyáltalán nem fogunk csodálkozni azon, ha több jóérzésű magyar ember meglátogatja Koby kiállítását, és kifejezi nemtetszését.” Bojkottra mozgósított honlapján a Betyársereg és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom is. És a fenyegetéseket beváltották.

Koby kiállításának megnyitójára 10-15 szkinhed nyomult be. Felsorakoztak és hangosan követelték, hogy a művész álljon eléjük. Mivel erre ő nem volt hajlandó, a kopaszok kiabálni kezdtek: „Hoztunk egy kis ajándékot a liberális szartartályoknak!” – majd gyalázkodó röplapokat szétszórva távoztak. A megfenyegetett művész a mellékhelyiségben rejtőzve, arcát elfedve, símaszkban nyilatkozta a Magyar Narancs újságírójának: nem érti, mi a baj a képeivel: „A magyarság kérdését próbálom körüljárni, s azt is, mit jelent az egészséges nemzeti identitástudat.”

Az ügy abszurditása: mindezek után egy jobbikos képviselő feljelentésére az „inkriminált pólókat” kivonták a forgalomból. Az üzletek nem merték tovább árusítani a túlságosan is szabad szellemű termékeket. A rendőrség és az ügyészség szerint viszont Koby művei nem valósítják meg a „nemzeti jelkép meggyalázásának tényállását”.

Felhívtuk a Kazinczy utcai szórakozóhelyet, elmondták nekünk: tudomásuk szerint a kiállításra benyomuló és fenyegetőző szélsőjobboldaliak ellen nem indult rendőrségi eljárás.

Az eset tragikomikus jelképe lehetne honi közállapotainknak. Egy alkotót meg lehet hurcolni nálunk, ám az őt gyalázó, zaklató szélsőségesek szabadon garázdálkodhatnak. Az ügynek semmiféle társadalmi visszhangja nem volt.

Néhány képzőművész azonban úgy gondolta, az újnáci incidens mellett nem lehet szó nélkül, pontosabban képek nélkül elmenni. Ezért rendezték meg válaszként tárlatukat a MÜSZI-ben „A szabad képzőművészetért és a szabad gondolkodásért!”

A csoportos kiállítás két résztvevő alkotóját, Tanai-Toguro Gyulát és Császár Norbertet a 168 Óra olvasói is régebbről ismerhetik. Ők szervezték három éve a nagy port kavart Visszakézből Kerényinek-kiállítást.

– Akkor az államilag, politikailag irányított kurzusművészet ellen tiltakoztunk. Most az egész társadalmat fenyegető szélsőjobb veszélyére akarjuk felhívni a figyelmet a magunk eszközeivel – hangsúlyozza Tanai-Toguro.

Hozzáteszi, kiállításuknak csupán apropója a Kockában lezajlott esemény. Nem csak arról van szó, hogy Kobyval szeretnének szolidaritást vállalni.

– Rendezvényünk címével is arra utalunk: nem vagyunk hajlandóak félni, nem rejtőzködünk. Van képünk ahhoz, hogy arcunkkal vállaljuk a véleményünket. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy bárkit megfélemlítsenek Magyarországon csak azért, mert a történelemről, nemzetről másként gondolkodik, mint a jelenleg uralkodó jobboldali kurzus.

Tanai-Toguro úgy véli, a szélsőjobb erősödéséért a Fidesz-kormány is felelős. A szavak szintjén elhatárolódnak a Jobbiktól, aztán újabb gesztusokat tesznek felé. Ezzel legitimálják a szélsőségeket. A Fidesz rohamosan tolódik jobbra, a szélsőjobb pedig még inkább szélre. A közvélemény-kutatások is az antiszemitizmus és a rasszizmus fokozódását jelzik.

– Még mindig sokan bagatellizálják ezt a súlyos jelenséget. Így volt ez a harmincas években is, és tudjuk, hová vezetett mindez. Ezért kell minél határozottabban fellépni ma is a szélsőjobb ellen.

De vajon lehet-e ecsettel, ceruzával védeni a demokráciát? A MÜSZI kiállítása bizonyítja: egy-egy mellbevágó, vitriolos kép hosszú kiáltványoknál is hatásosabb lehet. Noha manapság művészek körében is divatos nézetté vált: nem az ő dolguk közéleti kérdésekben állást foglalni.

Császár Norbert azonban ezt másként látja. Hozzá mindig közel állt a politikai festészet is. Ráadásul a műfajnak komoly művészettörténeti hagyományai vannak. Picasso is festett képeket például a spanyol polgárháborúról.

– A művésznek szerintem igenis feladata, hogy politikai témákra reflektáljon. Ami nem azt jelenti, hogy a festészetet pártpropagandára kell használni. A politika számomra a társadalmi viszonyok összességét jelenti, s nem tehetünk úgy, mintha mi nem ebben az országban élnénk. A politika minket, művészeket ugyanúgy érint, mint bárki mást.

A 12 alkotó képzőművészeti demonstrációja a választás előtti napon, április 5-én ér véget. Kiállításuk akkor zár be. A dátum nem véletlen. Császár Norbert azt mondja, nem az a céljuk, hogy beszálljanak a kampányba:

– Ugyanakkor ez most olyan időszak, amikor az emberek fogékonyabbak a közéleti kérdések iránt. S talán azt is végiggondolják, hová vezethet a demokrácia rombolása s ha nem állítjuk meg a szélsőjobb további erősödését.

S akiknek mindehhez „van képe”: Pápai Gábor, Marabu, Császár Norbert, Erzatan, Herbaly István, Korányi Mátyás, Veres Dóri, Ferencz Dani, Egeresi Nóri, Toguro, Zarubay Bence, Kovács Orsi