Vissza a halálbüntetést?

„A halálbüntetés visszaállítása jelentősen visszaszorítaná a súlyos bűncselekmények számát?” – áll a Publicus Intézet 2500 fő személyes megkérdezésével készített, a lakosságot megbízhatóan reprezentáló kutatásának kérdéssorában. A válaszadók 75 százaléka „inkább igent” válaszolt. És mindössze 19 százalék felelt „inkább nemmel”.

Pulai András, a Publicus Intézet stratégiai igazgatója nincs meglepve az eredményen.

– A magyar társadalom döntő többsége nem ellenzi, hogy visszaállítsák a halálbüntetést intézményét. Ez trend a rendszerváltás óta nem változott, előtte és azóta is ugyanezt gondoljuk. Mindegyik kutatás hetven és nyolcvan százalék közötti halálbüntetés-pártiságot mutat.

A halálbüntetést még 1990-ben törölték el, amikor az Alkotmánybíróság az élethez való jog okán kimondta az intézkedés alkotmányellenességét.

– Ráadásul az Európai Unióhoz való csatlakozás egyik feltétele is ez volt. Így jogilag semmiképp nem lehet visszaállítani. De ha megoldható lenne, a magyar polgárok boldogan visszaállítanák a halálbüntetést.

Pulai szerint az intézmény támogatása országonként változó, de az emberek többségükben mindenhol hozzánk hasonlóan vélekednek.

– Ez a rendpártiság megnyilvánulása is, ami Magyarországon mostanában különösen jellemző. Úgy tippelem, egy ma készülő kutatásban a hetven százalék aránya még feljebb kúszna.

A szakember szerint, amikor közvélemény-kutató megkérdezi az állampolgárt, visszaállítaná-e a halálbüntetést, a válasz nem feltétlenül fedi a valóságot, mert mindenkiben megszólal az a belső demokratikus elvárás, ami azt mondatja vele, ezt azért mégsem kellene. Európai demokráciában ilyesmi nem szokás.

– De a fent említett kérdésben a súlyos bűncselekmények vonatkozásában őszintébben válaszoltak, ekkor ez a demokratikus elvárás nem olyan erős. Ilyenkor egyértelműbben elmondják a véleményüket. Így jött ki, hogy a halálbüntetést a lakosság 75 százalék helyesli.

Pulai hozzáteszi: a trend évtizedes távlatokban sem változik.

– Bár azt gondolhatnánk, hogy ha már egyszer eltöröltük a halálbüntetést, egész Európában ez a norma, és ezt sulykolja belénk mindenki, az eredmények mások lesznek. Ráadásul ebben a kérdésben a szélsőséges politikai erőket leszámítva konszenzus alakult ki Magyarországon. Ennek ellenére a társadalom attitűdje nem változik. Az emberek fejében nem megy végbe olyan fejlődés, amely ezt megváltoztatná.

Pulai szerint ennek oka, hogy a társadalom tagjai nem igazán értik a jognak azt a részét, hogy a büntetéssel szemben a jóra nevelés a helyes irány. Ehelyett ezért inkább a szigorúbb odacsapás felé hajlanak.

– Annak idején a rendszerváltás körüli eufória eltakarta a halálbüntetés iránti igényt. Ahogy a cigányellenességet is. Pedig az sem változott semmit az elmúlt húsz évben, a társadalom 70-80 százaléka ellenségesen érez irántuk. De senki nem pedzegette, a problémát pedig politikai konszenzus fedte el. Ez egyben a jelenlegi eszkaláció egyik sarokpontja is, hisz senki nem foglalkozott vele, senki nem kereste a megoldásokat. Amikor aztán átszakadt egy gát, és megjelent egy párt, amelyik rájött, a cigányellenesség politikailag kihasználható, abban a pillanatban védtelenek lettünk. Most itt állunk pőrén, feltartott kezekkel, és nem tudunk mit tenni. Ugyanez a potenciális veszély a halálbüntetéssel kapcsolatban is megvan. Amint ebben a kérdésben valaki meglátja a politikai hasznot – hisz lényegében egyértelmű a halálbüntetés visszaállításnak a támogatása – azonnal ugyanilyen kihívásokkal kell majd megküzdenünk.