Vészhelyzet

– Hatezer orvos hagyta el Magyarországot az utóbbi hat évben. Több mint hatvanezer pácienst vettek előjegyzésbe valamely várólistán. Vészhelyzet van.

Pusztai Erzsébet: Igen, mert a kormány csapdába csalta az egészségügyet.

Komáromi Zoltán: Hibás az egész rendszer. Főleg a mentőszolgálatnál, az ügyeleteken, a sürgősségi osztályokon van baj.

– A kormány viszont azt harsogja: nincs baj, veszünk kétszáz mentőautót, építünk tizenhat mentőállomást és felhúzunk új kórházi épületet.

K. Z.: Beton, beton, beton.

P. E.: Szakemberek nélkül.

K. Z.: Közben a rendszerhiba spirálja gyorsul: már az egyre kevésbé fiatal, egyre kevésbé szakképzett, egyre kevésbé elhivatott emberek is távoznak az egészségügyből.

P. E.: Valóban egyre romlik a helyzet, mert kiszámíthatatlan. A döntéshozók nem figyelnek a betegekre. Csakis arról beszélnek, mit kell szűkíteni, hogy ne kelljen többet költeni az ágazatra. Szó nincs a betegellátás minőségéről, biztonságáról, elérhetőségéről. Rendkívül megalázó, amit művelnek.

– A napokban hallottam egy 54 éves ápolónő történetét. Elég régóta egy fővárosi kórházban dolgozik, ahol műszakonként ötven-hatvan betegre három-négy ápolónő jut. Ő havonta 145 ezer forintot keres. Ebből nem tud megélni, nagy a családja. Ezért szabadnapjain félállásban még egy szociális otthonban is dolgozik, de vállal takarítást és idősgondozást is. A négy munkahelyről jön össze a havi nettó 250 ezer forintja.

P. E.: Pontosan ez a betegbiztonság egyik kulcskérdése. Kizsigerelik és tönkreteszik az egészségügyben dolgozókat.

– Ugyanakkor a Magyar Kórházszövetség elnöke már 2012-ben jelezte: Magyarországon egyetlen intézmény sem felel meg a betegbiztonsági előírásoknak. Az ÁNTSZ is megerősítette ezt.

K. Z.: Amikor a szakmai kollégiumok tíz éve letették az asztalra a minimumlistát, ami a működési engedély feltételeit tartalmazta, mindenki a fejéhez kapott: ha ennek mind meg kellene felelni, az összes intézmény bezárhatna. Úgyhogy évről évre csökkentették az előírásokat, hiába. Nem lehet csodákat várni! Magyarországon évente körülbelül nyolcszáz orvos végez, s ugyanennyi hagyja el az országot. Túl ezen, sok idős kolléga kiesik a munkából, mert lerokkannak, megbetegszenek. A nyugdíjasokat meg elzavarják. A Szent János Kórház egyik kitűnő szakorvosa, aki elmúlt 62 éves és nyugdíjba küldték, két hónapig harcolt azért, hogy visszakerülhessen arra a munkára. Új orvost nem is tudtak felvenni oda.

P. E.: A történet arról szól, hogy a nyugdíjkorhatár elérése után nemcsak a bírók, de az egészségügyi dolgozók is csak engedéllyel dolgozhatnak. És ki adja az engedélyt? Személyesen a miniszterelnök. Ezért mondom: csapdában vergődik az egészségügy. Hiába harsogja a kormánypropaganda, hogy vettek mentőautót, ha nincs mentős, nincs orvos, nincs nővér!

– Azt is ismételgeti a kormány, hogy hatmilliárdot ad a várólisták csökkentésére. De ez kevés, mondják szakemberek. És csak újratermelődnek a várólisták, ha a finanszírozáson nem változtatnak.

P. E.: Így van!

K. Z.: Ez az elátkozott 150 ezer forint átlagos díj, amit a kórházak az államtól kapnak.

P. E.: Mióta folyik ez?

K. Z.: Nyolc éve.

P. E.: Nyolc éve ugyanannyit kapnak a kórházak egy átlagos betegellátásáért. Nyolc éve!

K. Z.: Ráadásul a rezsicsökkentés nem érinti ezeket az intézményeket. Itt az árak felszöknek. Azt gondolom, ma már 210-220 ezer forintra kellene felemelni a betegellátási tételt. Lehet, egy átlagos betegre most is ráköltenek 200 ezer forintot, ám az állam ebből csupán 150 ezret fizet ki, mondván, a többit gazdálkodja ki a kórház.

P. E.: De még hozzáteszik: nehogy hiány legyen a kórházban!

K. Z.: És mivel minden kórházigazgatót a minisztérium nevez ki, ők állami alkalmazottak, így nincs mozgásterük. Ugyanakkor most nekik kellett eldönteniük, hogyan alakítják át saját intézményüket...

P. E.: Átalakítják? Ugyan már! Nem lehet egy hónap alatt átalakítani egy egészségügyi rendszert.

K. Z.: Jó, igaz, inkább csak kicserélik a táblákat az osztályokon.

– De az tény, hogy megyénként csak egy kiemelt kórház lesz, a fővárosban pedig csupán hat.

P. E.: Egyetlen cél van: ne termelődjön újra a hiány. Biztos az lesz a sikeres kórházigazgató, aki minden beteget eltávolít a kórházából, mert ha nincs beteg, hiánya sem lesz az intézménynek. Nonszensz! Tudniuk kéne az orvosnak, mi és miért történik, tudniuk kéne a betegnek, a mentőszolgálatnak is, különben a káosz mindenkit maga alá gyűr.

K. Z.: Számoljunk! A meglévő épületekben iksz számú kórházi ágy van. Ha ezeket csak áttáblázzuk – például: Bács-Kiskunban egy megyei kórház marad, a többi fiókintézménnyé válik –, de maradnak ugyanabban az épületben, ugyanannyi ággyal és ugyanannyi beteggel, abból nincs megtakarítás. Ebben nincs rendszerszemlélet! Az átalakítást nem a kórházaknál és klinikáknál kell kezdeni, hanem a mentőszolgálatnál, betegszállítóknál, az otthoni szakápolásnál, a háziorvosoknál, védőnőknél. Csak így teremthető valódi hatáskörű alapellátás, jól fizetett dolgozókkal. A visegrádi országokban a GDP-nek átlagosan 6,5 százalékát költik az egészségügyre. Nálunk évek óta körülbelül 4 százalékát.

– Most pedig olyan javaslattal állt elő a kormány: három év alatt fokozatosan 175 ezer forinttal emelik a bérüket azoknak az orvosoknak, akik aláírják, hogy nem fogadnak el hálapénzt és más intézményben sem vállalnak munkát.

P. E.: Ha én most dolgoznék kórházban, ez lenne az a pillanat, amikor azt válaszolnám: elmentek ti a francba, nem vagyok hajlandó ilyen körülmények között itthon dolgozni!

– De még mindig megteheti ezt a kormány. Meddig? Miért nem üvölt a szakma?

K. Z.: Értem a kérdésben megfogalmazott kételyt. Szerintem ez a hatalom pontosan tudja: itt még ezt is meg lehet tenni az emberekkel.

P. E.: Egyetértek. Az előbb már érintettük, hogy államosították az egészségügyi ellátórendszert, ezért minden kórházvezető állami alkalmazott lett. Ha kinyitja a száját, ki van rúgva. És nem veszik föl máshova, mert minden az államé. Hát ez volt a baj a szocializmussal. Most is ez van. A megfélemlített emberek pedig nem tudnak kiállni a betegekért.

K. Z.: Sajnos a 18 évesek is látják: az orvosi szakmának nincs jövője Magyarországon. A frissen végzett orvosok hatvan százaléka fontolgatja a külföldi munkavállalást.

– Miközben idősödik a magyar lakosság és egyre többen szorulnak rá az ellátásra. A háziorvosok korfáját nézve tíz év múlva az ország felének nem lesz háziorvosa.

K. Z.: A Népszabadságban nemrég megjelent egy táblázat, amelyből kiszámolható, milyen ütemben öregszik a háziorvoscsapat: 2018-tól évente 200-250 orvos kerül be a 70+ korkategóriába. És a frissen végzett orvosok nem látnak perspektívát háziorvosként. Amikor annak idején, még Surján László minisztersége alatt elindultak a háziorvosi rezidensprogramok, a négy orvosi egyetemen 80 képzési helyet kaptunk évente. Akadt olyan esztendő, amikor 260-an jelentkeztek ennyi helyre. Most nincs 80 jelentkező a 80 helyre.

– Mi lesz így? Szakorvoshoz sem tud elmenni a beteg, ha a háziorvosig nem jutott el, és nem kap tőle beutalót.

K. Z.: De hiába van a beutaló, amikor még Budapesten is három-négy hónapos várólisták vanna. Tragédia!

P. E.: Beszéljünk világosan: az egészségbiztosítási pénztár nem fizet annyi pénzt a kórházaknak, amennyiből a betegeket elláthatnák. Ilyen egyszerű.

– Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász úgy fogalmazott: csoda, hogy egyáltalán működik még magyar egészségügy, és élünk. De miért alulfinanszírozott a rendszer? Miért nincs elég pénz rá?

P. E.: Erről tessék megkérdezni a kormányfőt.

K. Z.: Stadionra van pénz. Erre nincs.

– Orbán Viktor közölte is: „Az a miniszterelnök szeretnék lenni Európában, aki a legtöbbet tette hazája labdarúgásáért. És újabb stadionok építését ígérem.” Egy szakmai beszélgetésen valaki azt mondta: lehet, az a megoldás, hogy épüljenek csak tovább a stadionok, és váltsunk át a magánegészségügyre, akkor életben maradunk.

P. E.: Ez az egészségügy teljes kettészakadásához vezet. Akinek van pénze, privátban gyógyíttatja magát. Akinek kevesebb a pénze, az meg nem jut majd rendes ellátáshoz

K. Z.: A magyarok többségének nincs tartaléka. Még az is megeshet: eladják értéktárgyaikat, hogy finanszírozhassanak egy halaszthatatlan műtétet. Azt gondolom: sürgősen pénzt kell tenni a kórházi finanszírozásba, hogy megálljunk a lejtőn. Persze az egészségügyet csak rendszerszerűen lehet átalakítani: 5–10 éves tervet készíteni, és olyan konszenzust teremteni a megvalósítására, amely független kormányoktól, pártoktól, választásoktól és attól, hogyan hívják a miniszterelnököt.

P. E.: Ma a magyar egészségügybe szó szerint bele lehet halni. Boldogabb sorsú országokban, mondjuk Finnországban, kormányzatról kormányzatra végigvittek egy prevenciós programot, oktatási programot. Ott mindenki egyetértett abban, hogy a jövő közös érdek. Nem attól lettek sikeresek, hogy verték a mellüket! Egyébként is: az örökös harcolásban kizárólag rombolni lehet. Az építkezés csakis békében lehetséges. Ideje volna már a békének itthon is!