Vert arany – a sportdiadal ára
Az uszodai hullámok árvizet okoztak. A napokban kotorták elő Kiss László ötvenöt évvel ezelőtti ügyét, az akkor 21 éves versenyzőt nemi erőszak miatt ítélték el. A botrány hatására a szövetségi kapitány lemondott. Bírósági ítélet van, . Lukács Lilla pszichológust inkább arról kérdeztük, hogy milyen árat szabad fizetni az olimpiai aranyakért. Esik szó pofonokról, lelki terrorról büntetésről és sportpszichológiáról.
– Az erőszak jellemzően uszodai jelenség lenne?
– Nem feltétlenül. Molesztálásról a tornában is lehet hallani. A tornászlányokon is kevés a ruha, ugyanúgy, mint az úszókon.
– És ha általában kérdezem erőszakról, bántalmazásról?
– Minden sportágnak megvannak a maga sajátosságai, belső törvényei.
– Készültek felmérések arról, hogy egy élsportoló hány évet adna az életéből egy olimpiai aranyéremért, öt és tíz év is elhangzott. Akkor ehhez képest egy-két pofon belefér, nem?
– Nem. A fizikai erőszak legfeljebb akkor indokolható, ha a gyerek át akar menni az úton piros lámpánál, vagy belenyúl a konnektorba, ilyenkor el kell rántani. És utána magyarázatot kell adni.
– Ha hússzor száz métert kell úszni időre, néhány másodperces pihenőkkel, akkor nem lehet hosszasan magyarázni. Ez sem indok?
– Nem, az erőszakra nem lehet mentséget találni. Tudomásul kell venni, hogy emberek versenyeznek, nem robotok.
***
A teljes interjút – sok más fontos, aktuális, érdekes írással együtt – elolvashatja a 168 Óra csütörtökön megjelenő számában. Keresse az újságosoknál vagy
fizessen elő!
