Válságstáb: a szélsőjobb is nézheti a tévéközvetítést

Házigazdák fogadják a válságbálozókat. Zászlók és a bejárat előtt fog kezet az érkezőkkel Pálinkás és Gyurcsány. Tétje van a mosolynak, a parolának, a szónak. Nemzeti csúcsra, kiegyezésre készülnek az első mozdulatok. Egyetlen hatalmas asztal az Akadémia díszterme. Csak a kamerák nyújtóznak zajosan. Kell a fényképezőgép, csak így engednek be kívülállót a zsúfolt terembe. Külön szoba dukál az újságíróknak. Távol a csúcstól.

– Jó napot, elnök úr! – hangzik a harsány gyurcsányi üdvözlet kézfogás előtt Orbánnak.
Álmosollyal köszönnek az ellenfelek.
Utolsónak érkezik az SZDSZ. Rájuk várt a csendes nemzeti had.
– Pártülésről jöttünk – mentegetőznek a liberálisok.
Borúsan kezdi Pálinkás akadémiai elnök. Tanáriak a figyelmeztetések, halk a szigor.
– Ha nincs egyetértés, nem lesz megállapodás.
Fegyelmezett az osztály. Ígéretesek a tekintetek. Most még...
Hozza pártok feletti formáját Szili házelnök. Államfői a jelmez. Az ősrivális Sólyom távol maradt.
– El kell dönteni, megkötik-e a rendszerváltozás második paktumát, a stabilizációét.
Tudjuk, nem lesz így, de rímelhet rá Gyurcsány. Mintha összebeszéltek volna.
– Legyen hosszú távú nemzeti megállapodás!

A stáblistán ő a Felelős Kormányfő: nyugtatja a befektetőket, szárazon tartja a puskaport, mértéktartásra inti a szakszervezeteket, védi a családokat, átcsoportosít, pénzt oszt, versengés helyett összefogást hirdet. Békésen vezényel. Csapdában a Fidesz.
Navracsics a nyakkendőjét igazgatja, Orbán a fejét támasztva nézi a kivetítőt.

Semjén-famulusra mosolyog a Fidesz elnök. Brahit jósol a gesztus: rövidesen borítja az asztalt. Biztos, ami biztos. Hiszen nézheti a szélsőjobb is a tévéközvetítést. Bizonyítani fog: nem paktált le az ősellenséggel.

– Tönkretették, lesajnálták, loptak, csaltak, hazudtak, csökkentették, meggyengítették – petárdáznak az orbáni igék. – Felelőtlen, előkészítetlen, setesuta, ötletszerű, kiszáradt, gyenge – folytatja a pártelnök.

Látszik, győzni akar. Nem tévesztette el az ajtót. Jó helyen van: kamerák pásztázzák a termet. Meredten néz maga elé régi és mai jegybankelnök. Legyint Simor. Mosolyog Surányi. Mindketten kiadáscsökkentést szeretnének, nem robbantani.
Orbán gránátot dob a porcelánboltba.

Nemzeti növekedési programot akar, kioktatja a kormányt: mit tehet, mit nem. Ledarál meghívót és meghívottat. Végül félmosollyal köszöni a harcra kapott lehetőséget:
– Hálás szívvel köszönjük a meghívást, örülünk, hogy itt lehettünk.
Egyetlen megkönnyebbült sóhaj a terem.

Túl korán. Jön Semjén, az önjelölt vox populi. Népét védi Gyurcsánytól, gigantikus megszorítócsomagról vizionál.
– Eltitkolták, manipulálták, meghamisították – mondja fel az orbáni szótárt.

Vállvetve középutas Dávid és Fodor. Kiosztják a balt és a jobbot. Jégkorszakot hirdet az MDF-es: befagyasztana bért, nyugdíjat, jutalmat. Bátorságot ajánl a „gyávák parlamentjének”. Tagja annak ő is, de a fórum a testet öltött kivétel.
Ahogy szokta, csúcsra járatja pártját.
– Egyik oldal fasisztázik, a másik kommunistázik – bírál középről Fodor. Zárójelbe tenné „a történelmi keresztet”.
Sokan próbálták. Nem ment.
Belekezd a régi liberális nyelvtörőbe: büdzséplafon, kiadáscsökkentés, adóreform.
Ahogy szokta, ő is építgeti pártját.

Nincsenek egyedül. Mantrázók napja a mai.
Mint mindig, a Horthy-korszakba utaztat vissza Boross Péter.
– Akkor a megszorításokat a bérköltségnél kezdték – tér vissza a gyökerekhez.
A világutazó Medgyessy az egész Földnek üzenne egy közös nyilatkozattal:
– Itt felelős tanácskozás zajlott.
Biztos benne? Nincs összhang.
Az exkormányfő csökkentene adót, meg növelne is. Indulna mindkét irányba. Sokat nem toporogna az útelágazásnál.

– A többség az adócsökkentés pártján áll – értékel jobbra Járai.
Nem halotta Demjánt? Még tilos a mérséklés a vállalkozók szerint.
– Mindenki szégyellheti magát, aki Széchenyi templomának asztalánál ül – hull Járaira is a demjáni átok.
Nincs vége a nagyvállalkozói ráolvasásnak:
– Ha nem tudnak megállapodni, a legnagyobb magyar „ereje szakítsa ránk a tetőt”.
Nem szakad le. Még nem. Kicsengetnek.

Ebédelni vonul a nemzet csúcsa. Folyosói nyilatkozatból nincs hiány. Szájer vegetáriánus éttermet javasol. Orbán felháborodik. Meglapogatja kereszténydemokrata elnöktársa hátát:
– Kiváló beszéd volt.
Nem csoda, az ő kottájából játszott a KDNP-s előadó.
– Az embereket kell megkérdezni – ölt a kamerák előtt ismét populista zakót Semjén.
– Vitázni fognak majd arról, hogy érdemes volt-e eljönni. Ez a mostani politikai generáció szellemi éretlenségnek jele – bölcselkedik Boross exkormányfő.
Igaza lehet.

Bizonyít a fideszes Kósa. Olcsó már a „monnyonle”. Túl sokan rendeztek belőle végkiárusítást:
– Miniszterelnök úr, a csúcson kell abbahagyni.

Mindenki kéri a magáét: az agrárkamara a vidéken élőket mentené, az ipari a vállalkozókat segítené. Az önkormányzati szövetség pedig rendet akar a településeken.

Halivúdi a gyurcsányi befejezés. Mindent köszön, és mindenkivel egyetért. Vall megint. Õszödön nem jött be, most másképp szól:
– 2001 és 2006 között népszerűség miatti számításból növeltük a béreket, a szociális kiadásokat, csökkentettük az adókat. Valaki újra ezt szeretné – visz be egyet Orbánnak.
Glatz akadémikus húzza le a redőnyt:
– Okos volt a kormány, mert megszervezte a találkozót.
Navracsics méltatlankodva fordítja el a fejét.
– Frakcióvezető úr – szól Glatz a fideszesre. – És bölcs volt az ellenzék, hogy itt megjelent.

Egyben kell tartani a válságstábot.
Nehogy leszakadjon a Demján emlegette plafon.