Valóban Paczolay Péter miatt jött létre a nyolcvanmilliós kutatóműhely, amelyet most megszüntettek
Ahogy pár napja megírtuk, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem váratlanul megszüntette Az olasz állam modern kori kihívásainak feltérképezésére létrejött kutatóműhelyt, amit EU-s forrásból majdnem nyolcvanmillió forinttal támogatott az egyetem. Ez az összeg egy kétmilliárdos keretösszegből származik, összesen 120 pályázat kapott támogatást belőle. A Paczolay Péter által vezetett műhely támogatása kiemelten magasnak számít, 24 hónapig működött volna, de Paczolay strasbourgi bírói kinevezését követően, kilenc hónap után váratlanul megszüntették.
Érdeklődtünk az egyetemnél a megszüntetés okáról és a pályázati összeg felhasználásáról. Az indoklás szerint a Ludovika Kiemelt Kutatóműhely vezetője csak olyan egyetemi tanár lehet, aki az egyetemmel foglalkoztatási viszonyban áll. Paczolay Péter egyetemi jogviszonya megszűnt, amikor az Emberi Jogok Európai Bíróságának tagja lett. Az NKE pedig, ahelyett, hogy keresett volna az intézményen belül egy arra alkalmas oktatót, hogy átvegye a projekt vezetését, inkább megszüntette azt.
A kutatóműhely jóváhagyott költségvetése bruttó 79 843 600 Ft volt. Ez egy lehívható keretösszeg, amiből a műhely eddig körülbelül tízmillió forintot használt fel. A többi, majdnem hetvenmilliót nem hívták le, tehát visszautalni sem kell, további költés nem lesz. Érdeklődtünk az eddigi teljesítésekről is, válaszukban ezt írták:
„A kutatócsoport munkájába tíz állandó kutató, továbbá nyolc egyetem, több mint negyven olasz és magyar szakember kapcsolódott be valamilyen formában. Fontos, hogy az elnyert támogatás a kutatóműhelynek szólt, a kutatási terv vállalásai mellett a kutatóműhely kb. tízmillió forint összeget használt fel a részére jóváhagyott keretből. Ez tartalmazza többek között két könyv felhasználási, lektori és szerkesztői díját, egy nemzetközi rendezvény és egy workshop költségeit, bér- és járulékköltségeket is.”
Vagyis a megszüntetés nemcsak a kutatóvezetőt érintette, hanem tíz állandó kutatót, nyolc egyetemet és több mint negyven olasz és magyar szakembert. Érthetetlen, hogy ilyen szintű nemzetközi együttműködést miért nem kívántak tovább folytatni, és a kutatás vezetője, Paczolay Péter miért nem érezte azt, a megkezdett munkának folytatódnia kell. Bevett gyakorlat az, hogy ha egy projekt vezetője nem tudja folytatni a munkák koordinálását (akár kutatóút, akár más megbízatás miatt), akkor átadja a vezetést másnak. Ezzel mentve meg az addig elvégzett feladatokat és a továbbiakat is. Már ha fontosnak tartja azt.
Az NKE válaszában azt írta, hogy „nem az egyetem döntése az, hogy ki vezet egy-egy kutatóműhelyt, hanem ezek tulajdonképpen alulról szerveződve jöttek létre egy-egy kutatási témára, nyilván illeszkedve a KÖFOP-programok célkitűzéseihez, a pályázók szakmai érdeklődéseihez, kutatási témáikhoz. Ez a kutatóműhely Paczolay Péter kutatási terve alapján állt fel, az ő általa benyújtott pályázat nyert el támogatást, a műhely az ő kutatási koncepciója alapján és meghatározott célrendszere mentén kezdte meg a munkát. Miután ő ezt a kutatómunkát nem tudta folytatni, ezért a műhely megszűnt.”
A 24.hu megírta pár napja, hogy a kutatóműhely kiemelt támogatást kapott, de a megszüntetésről nem írtak. Feltételeztük, hogy hiába kértek a műhely költéseiről, működéséről információt, az NKE nem tájékoztatta őket a megszüntetésről, ami pedig alapinformáció ebben az esetben. Ezt a feltételezésünket ma a portál megerősítette.
Olvasóinkra bízzuk annak eldöntését, hogy vajon mi a nagyobb pocsékolás: a munka megszüntetése vagy a már elköltött tízmillió forint?
