Utolsó figyelmeztetés

PUNGOR ANDRÁS interjúja

– Ugye fricska volt Orbán Viktornak címzett nyílt levele?
– Inkább utolsó figyelmeztetés.
– Szerintem naivitás azt gondolni, hogy a kormányfő „civilként” csatlakozni fog az egészségügy helyzete miatt tiltakozókhoz.
– Tavaly ugyanebben a témában írtam levelet Orbán Viktornak, Áder Jánosnak és Balog Zoltán miniszternek. Eltelt azóta egy év, és semmi nem történt. Tisztelettel próbáltam rámutatni arra, hogy a kisemberekért érdemben tenni éppen a miniszterelnök kötelessége.
– Lehet egyszerre barátkozni Orbánnal meg ellenszegülni neki?
– Nem hiszem, hogy baráti lenne a levél. Inkább udvariasan cinikus. Követelem benne a jelenlegi kabinet azonnali beavatkozását.
– Vagyis ön egy udvarias forradalmár.
– Inkább olyasvalaki, aki tiszteli az embereket. Engem az is felháborított, amikor a parlamentben a képviselők zajongtak, hátat fordítottak a miniszterelnök beszéde alatt. Ha tetszik, ha nem, jelenleg ő Magyarország miniszterelnöke.
– Van az a pillanat, amikor azt mondja, elég?
– Volt már ilyen. Lezártuk az Erzsébet hidat. Visszaadtam a csecsemő- és szakápoló végzettségemet azzal, hogy nem vagyok hajlandó a kamarának fizetni, mert az a kormány, amelyet szolgál, kihúzza a talajt az oktatás és az egészségügy alól. Méltósággal, tisztelettel, de nyomást kell gyakorolni a kabinetre. És ha a szó nem használ, igenis ki fogom vinni az embereket az utcára.
– Mikor?
– Amikor elvesztik a tűrőképességüket. Amíg sokan gondolják úgy, hallgassunk, mert volt ennél rosszabb is, nem lehet tüntetést szervezni.
– Ha tüntetést nem szerveztek is, de szolidaritásból fehér szalagot kötöttek a miskolci tanárok felhívásához csatlakozó iskolák kerítésére. A pedagógusok területi és országos közalkalmazotti tanácsokat akarnak létrehozni, hogy szembeszállhassanak állami fenntartójukkal. Önök hol tartanak?
– Három szervezet – az Autonóm Területi Szakszervezet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete és a Magyarország a Magyar Egészségügyért Civil Társaság – akciószövetségre lépett. Híd vagyunk a szakszervezetek között. De együtt dolgozunk a Kard Egyesülettel, a többi között a gyermekéhezés ellen küzdő Civil 42-vel is. Egy hete tettük közzé a csatlakozási felhívást, csak múlt pénteken hetven levelet vettem ki a postafiókunkból. Felhívnak, keresnek az emberek. Elmondják, milyen, amikor megtapasztalják a nyomort, méltatlan helyzetbe kerülnek, például mert a kórházban tőlük kérnek vécépapírt, vagy rájönnek, nincs ágynemű. Legutóbb az interneten azért üzent valaki, mert kórházban van bokatöréssel, egy órája várakozik, segítsek neki. Próbáltam, de nem sikerült. Egy idő után újabb üzenet jött: elege van, nem vár tovább, hazamegy. Másik példa. Egy egészségügyi dolgozó éppen aludni készült egy fárasztó éjszakai műszak után, amikor a neten olvasta, hogy kizárni készülnek a szakszervezetből. Felöltözött és eljött hozzám, hogy elmondja: velem tart.
– Nem csak ő. Nemrég jobbikosokkal tartott lakossági fórumot. Bárki beállhat ön mögé?
– Komlóra a helyi egészségügyi dolgozók hívtak meg, hogy kampányoljak az ottani szanatórium bezárása ellen. Rig Lajos mentős-aneszteziológus kollégával, aki jobbikos parlamenti képviselő, és dr. Lukács László egészségügy szakpolitikussal voltam a fórumon. A DK rendezvényén László Imrével, a párt egészségügyi kabinetjének vezetőjével, az MSZP-s Horváth Csaba által szervezett összejövetelen pedig Velkey Györggyel, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatójával és Kincses Gyula volt államtitkárral ültem együtt. Rig Lajos egyébként fizetéspapírokat kért tőlünk, hogy bebizonyíthassa: nem volt az egészségügyben béremelés. Az LMP meg a párt Retúr programjához kérte a segítségünket. Ezerötszáz egészségügyi dolgozó töltötte ki a kivándorlásról szóló kérdőívüket. Miért ne fogadnánk el a segítő kezet azoktól, akik beviszik a hangunkat a parlamentbe?
– Vannak szép számmal ellenségei: például Haidekker Bence, az Állami Egészségügyi Ellátóközpont igazgatója cikket írt az önjelölt forradalmárok – Sándor Mária és Dénes Tamás – ellen a kormánypárti Magyar Idők napilapnak.
– Szégyellem azt, hogy ez az ember a kollégám. Nem azért, mert engem, hanem mert Dénes Tamást, a kitűnő szakmai múlttal bíró sebészt, a Magyar Rezidens Szövetség volt elnökét méltatlanul támadta.
– Az RTL Klub és a Népszabadság viszont díjat adott önnek. A kormánypárti média szerint az ön nimbuszát az ellenzéki sajtó építgeti.
– Persze, máskor meg a Jobbik miatt támadnak. A díjakkal egyébként nem járt anyagi juttatás, azzal a kollégáim munkáját ismerték el. Nemrégiben a férjemet is kérdezték: ki építi fel a feleségét? Senki. Nem lehet, hogy Sándor Mária semmi mást nem akar, csak tisztességes elbánást a kollégáinak és a betegeknek?
– Lesz egészségügyi sztrájk idén?
– Tavaly egy másik újságíró ugyanezt kérdezte tőlem, akkor is azt válaszoltam: lesz.
– De hogyan lehet biztosítani a biztonságos betegellátás feltételeit, amikor sztrájk nélkül is kevés az orvos, az ápoló?
– Most sincsenek meg a feltételek. Kórházvezetők mondták: ha valaki alaposan megvizsgálná a valódi körülményeket, minden kórház bezárhatna. Ha sztrájkolunk, akkor csak a sürgősségi ellátást biztosítjuk. De ebben az ügyben a szakszervezetek a kompetensek. Ha kell, kanállal merem ki a Dunát, de nem állok meg, amíg tisztességes egészségügyi ellátás nem lesz Magyarországon.
– Akkor élete végéig meregethet.
– Hiszem, hogy nem. Lehet, hogy hihetetlen, de az ötvenszázalékos béremelés visszahozná az egészségügyi rendszerbe a jól képzett, pályaelhagyó nővéreket. Egyikük 22 éve dolgozott egy vidéki intenzív osztály ágyai mellett, ahol három gépi lélegeztetett beteget lehetett tisztességesen ellátni. Amikor behozták neki az ötödik beteget, felállt, és felköltözött Budapestre, most egy Ofotért-üzletben dolgozik. Több ezer ilyen történet van. A kormány a béremelést lazán meg tudná adni. Egy Németországban dolgozó kolléganőm zokogva mondta, ha itthon 200 ezer forintot kapna, azonnal hazaköltözne. Hiszen itt él a családja, a gyerekei. Nem sokat kérünk: béremelést, életpályamodellt, tisztességes ellátást. Nem akarok kormányt buktatni. Csak annyit szeretnék elérni, hogy 600 milliárd forintot adjanak az egészségügynek. Hogy honnan lenne rá pénz? Vegyék el a fűtött sportpályáktól, a felcsúti kisvasúttól, az üres stadionoktól, a felesleges beruházásoktól. És végre az ember legyen az érték.