Útdíjról, másként
Magyarországon nagyon sok tüdőbetegség oka a levegő szennyezettsége. Vargha Mártonnal, a Levegő Munkacsoport tagjával arról az elgondolásáról beszélgettünk, hogy az útdíj egy bizonyos százalékát ezek gyógyítására fordíthatnák, de természetesen megszólaltattuk a témakör két másik ismerőjét, szereplőjét is.
– Tudható, és ha igen, honnan, hogy mennyi betegséget okoz az autók környezetszennyezése?
– A WHO ad ki erre vonatkozó jelentéseket: évente közel 16 000 áldozatot szed a levegőszennyezettség Magyarországon, ebből Budapesten négyezren halnak meg időnek előtt olyan betegségben, ami a levegőszennyezés szövődménye. A magyar média is hírt adott róla, egy áprilisi gazdasági jelentésükben a honi GDP 19 százalékára becsülik a levegőszennyezés okozta károkat. Ez persze nem csak a közlekedés környezetszennyezését tartalmazza.
– Milyen hatással lehet erre a problémára, hogy az elkerülő utakat is fizetőssé tette a kormány?
– Szörnyen káros döntés volt. Elkerülő utakat kifejezetten azért építenek, hogy a teherautók ne menjenek be a városokba. Ám ha ezek pénzbe kerülnek, a településeken átvezető utak pedig ingyenesek, akkor a teherautók és a kamionok sokszor a táblák ellenére arra veszik útjukat, abban bízva, hogy nem kapják el őket.
– Magyarországon a szanatórium kifejezést megszüntették, csak gyógyintézetek vannak. Ennek ellenére működnek tovább, például az ön egyik bogbejegyzésében említett kékesi is. Miért gondolja úgy, hogy elsősorban ennek az intézménynek jönne jól az anyagi segítség, amit éppen az útdíjból kellene lecsípni?
– Ez helyezkedik el az ország legmagasabb pontján, ahol nagyon tiszta a levegő, és azok az emberek, akiknek a tüdejük beteg, itt „kiszellőztethetik”. A Kékesen krónikus betegeket kezelnek – hívják az intézményt bárhogyan –, amilyen az asztma és a tüdőtágulás is.
– Arról is írt, hogy veszélyesen irtják az erdőt az intézmény körzetében. Ez a terület a Natura 2000 része, ettől nem válik fokozottan védetté?
– Nem tudom, de azt láttam, hogy fakivágás van, pótlás nincs.
– Ön azt vetette fel, hogy az útdíj egy részét tüdőgyógyászati célokra, például a kékesi gyógyintézet felújítására kellene fordítani. Hány százalékra gondolt?
– Néhány ezrelékről gondolkodom. A 2013-as
útdíjtörvénykétféle útdíjat különböztet meg: az infrastruktúrahasználati díjat és a külsőköltség-díjat. A külsőköltség-díjnak az volna a szerepe, hogy a levegőszennyezésért, a zajszennyezésért is fizessenek valamennyit a teherautók minden megtett kilométerük után attól függően, hogy mennyire szennyezik a levegőt, hogy milyen hangosak. A törvény felsorolja, hogy a bevételt mire lehet költeni: az infrastruktúrára fordítható részt természetesen a karbantartásra, fejlesztésre. Sajnos az okozott károk enyhítését a külsőköltség-díjbevétel felhasználásánál sem említi a törvény, bár ez amúgy is elméleti kérdés, hiszen az nulla forinttal van kivetve, azaz csak fogalomként ismert. Kormány-, illetve miniszteri rendelet feladata lenne, hogy eljárjon ez ügyben, és tartalommal töltse meg az útdíj e részét. A teherautóval való fuvarozással az embereknek okozott egészségügyi károkozás enyhítése szerintem erkölcsi kötelesség. Miután az egyik ilyen kár a tüdőmegbetegedés, annak a rehabilitációjára, enyhítésére is kellene jutnia az útdíjbevételből. Például arra, hogy a levegőszennyezés miatt megbetegedettek 21. századi körülmények között gyógyulhassanak a kékesi gyógyintézetben, ahol manapság nagyon rossz a helyzet. Korábban volt animátor, aki szervezett a gyógyítást segítő kirándulásokat, most erről szó sincs. Olyan szobák is vannak, ahol a betegek még az erkélyre sem tudnak kimenni levegőzni, mert az ajtók be vannak szögelve az épület állapota miatt. De az ebédlő is inkább múlt század közepi laktanyai hangulatot áraszt, mint a betegek gyógyulását támogató szanatóriumit.
