Urambátyám tanévnyitó – A választások után jöhetnek az iskolaközpontok

Az évszázadokon át tartó urambátyám világ meglehetősen áporodott levegője lengi be az idei tanévnyitót. Balog Zoltán humánminiszter ugyanis Nagykőrösön a helyi református templomban nyitja meg a 2017/2018-as tanévet. Ebből pedig az következik: a kormány már annak látszatára sem ad, hogy az állam világnézetileg semleges oktatást próbálna biztosítani a polgárainak. A rend­­szerváltás óta még egyszer sem fordult elő, hogy egy templomban tartották volna az országos tanévnyitót.

Az idei minden eleme megidézi viszont az urambátyám világot. A templomi rendezvényt az Arany János Református Gimnázium, Szakgimnázium és Kollégium az Arany János Református Általános Iskolával közösen szervezi. Az előbbi intézménynek az igazgatója a nagykőrösi polgármester felesége, Cziráné dr. Kőházi-Kis Tímea. Az igazgatónő az országos médiában azért lett ismert, mert a 444.hu felfedezte: a Czira Szabolcs kormánypárti polgármester éltetésére (túlzás nélkül állíthatóan: az ötvenes évek stílusában) szakosodott önkormányzati lapban állandó jelzőre tett szert: több cikkben is „a polgármester úr kedves feleségeként” szerepelt. (Czira Szabolcs 2015-ben tiszti keresztet kapott, majd a nagykőrösi képviselő-testület emlékplakettet és pénzjutalmat szavazott meg neki elismerésül a tiszti keresztért.)

A tanévnyitót mintha csak egy „nemzeti érzelmű rendező” vinné színre: a református lelkész tárcavezető szónok­­lat­­ra emelkedik abban a tudatban, hogy a minisztersége idején a református egyház tömegével vette át az állami (korábban önkormányzati) iskolákat és tömegével nyeri a humánminisztérium által meghirdetett pályázatokat, legyenek azok szociális vagy oktatási témájúak.

Fotó: MTI/Bruzák Noémi

Ebben a közegben kezdődik el a „VIII. nemzeti tanév”. De mit is várhatunk ettől a tanévtől? Szakemberek szerint lényegében semmit. Ezt a véleményüket arra alapozzák, hogy a választások előtt a kormány várhatóan már nem akar, talán nem is mer radikális lépéseket tenni az ágazatban. Ugyanakkor a korábbi, igencsak problémás intézkedések korrekcióját már megkezdte. Például az eredetileg egy központtal rendelkező, 198 tankerületet irányító rendszer helyett már az átszervezett, saját költségvetéssel rendelkező 59 tankerület működik. A krétaprobléma már az elmúlt tanévben megszűnt, ami összefügg azzal, hogy Palkovics László oktatásért felelős államtitkár a korábbi munkahelyein vezetőként komoly menedzseri, szervezési tapasztalatokra tett szert, és ha tartalmilag nem is képes belenyúlni a nemzeti együttműködés oktatási rendszerébe – hiszen a tartalmi kérdések elsősorban Orbán Viktor miniszterelnökön, másodsorban pedig Parragh László iparkamarai elnökön múlnak –, az ügyeket flottul, a konfliktusokat a lehető legkisebbre csökkentve viszi.

A választási évre eső tanév kiemelkedő mozzanata, hogy az Emmi „elképesztő méretű” iskolafejlesztési programot indít, amelynek részleteit a tanév közben még nyilvánvalóan számos alkalommal lehet majd kommunikálni. A munkálatokat természetesen uniós forrásokból fedezik, amivel – közvetve – Brüsszel is hozzájárul Orbán Viktor hatalmának konzerválásához. A fejlesztési tervek valóban impozánsak: Balog Zoltán tárcavezető bejelentése szerint 527 iskola újul meg 81,2 mil­liárd forintnyi értékben. A program ötven – zömében hátrányos helyzetű – település is­­ko­­láit érinti, és ahogy Balog fogalmazott: „ilyen fejlesztés nem volt harminc éve”.

Azt, hogy pontosan miért is ömlik ennyi pénz az iskolaépületekbe, e pillanatban még nem kommunikálja a kormány, de a korábban már napvilágra került elképzelések alapján sejthető a valódi ok. A most kistafírozásra kerülő iskolák lesznek azok az iskolaközpontok, ahová a jövőben a környék kisiskoláinak felső tagozatos diákjai járnak majd. Ennek a tervnek a részleteiről már két évvel ezelőtt megosztott információkat Pölöskei Gáborné – akkor, amikor még nem vált kegyvesztetté, s az állami iskolafenntartó központ élén tevékenykedett. (Azóta a Nemzetgazdasági Minisztérium szakképzésért felelős államtitkára.) A tervek szerint a pe­­dagógus-, a szakember- és az eszközhiány orvoslására jönnének létre ezek az iskolaközpontok, a falusi iskolákban pedig csak az alsó tagozatosok maradnának. Annak, hogy ez a program két évvel ezelőtt még nem valósult meg, nem az volt az oka, hogy a kabinet kerülte volna a konfliktusokat. Az igaz, hogy az elképzelésnek rendkívül sok ellenzője akad, nemcsak a szakemberek, hanem a polgármesterek között is, ám a halasztás fő oka sokkal inkább a pénzhiány volt. A 168 Óra értesülései szerint Pölöskei Gábornénak – más okok mellett – éppen azért kellett távoznia az Emmiből, mert mulasztott az iskolaközpontok létrehozásához szükséges uniós pályázattal kapcsolatban. Ez okozta az akkori késlekedést, ugyanakkor a Brüsszelből lehívható pénz most már rendelkezésre áll.

A felső tagozatosokat fogadó iskolaközpontok létrehozása várhatóan 2018 után gyorsul majd fel, a kormány kivárja az újabb választási felhatalmazást a polgároktól. Ha a terv megvalósul, az várhatóan nem fogja orvosolni az iskolák közötti szegregáció problémáját. Ha a roma és nem roma gyerekeket óvo­­dás­­ko­­ruk­­tól az alsó tagozat végéig elkülönítve oktatják – ahogy az most jellemző –, akkor ezeket a gyerekeket tízéves koruk után már nem fogják tudni integráltan együtt oktatni, hiába működnek már az iskolaközpontok. Ez pedagógiailag lényegében nem is lehetséges. Ahogyan arra az Oktpolcafé nevű oktatásszakmai Facebook-csoportban Radó Péter oktatáskutató rámutatott: a most uralkodó szegregációs mintázat fog változni csupán. Azaz: nem az iskolák közötti szegregáció lesz jellemző, hanem az iskolán belüli. Könnyen megjósolható, hogy párhuzamos osztályokkal fogják megoldani az eltérő szociális és etnikai hátterű gyerekek külön oktatását.

Nagy csendben, a háttérben készülget ugyanakkor az új Nemzeti alaptanterv (NAT), amelynek társadalmi vitája a napokban kezdődik meg, ha lesz egyáltalán érdemi vita. Mint ismert, Hoffmann Rózsa korábbi oktatási államtitkárnak sikerült egy olyan NAT-ot alkotnia, amely a gyerekeket és a pedagógusokat megtaníthatatlan mennyiségű tananyaggal nyomta agyon, ráadásul az egész tanterv szellemisége a hatvanas évekbe repítette vissza az oktatást. Az átdolgozásra felkért Csépe Valéria akadémikus villámgyorsan dolgozott: mindössze néhány hónap leforgása alatt megalkotta az új NAT koncepció­­ját. Azt, hogy az új NAT miként fog illeszkedni a jelenlegi iskolaszerkezetbe, lesz-e kilenc évfolyamosra bővített általános iskola, egyelőre még nem tudni, és a kormány ennek a vitának a lefolytatását várhatóan nem is a választási kampányra fogja időzíteni.

A szeptemberi becsengetés apropóján megkérdeztük az ágazati szakszervezetek vezetőit, milyen érzésekkel vágnak neki a tanévnek.

MTI Fotó: Czimbal Gyula

– A 2016-os év elején a szakszervezetek és a civilek látványos tiltakozó megmozdulásai után a kormány kármentésbe kezdett az oktatásban. Ezzel a kormány beismerte, hogy a köznevelés átalakítása megbukott. Az iskolafenntartó központ működésképtelen volt, ami párosult az alulfinanszírozottsággal, ez így együtt pedig rendkívül nagy károkat okozott – fogalmazott megkeresésünkre Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, utalva arra, hogy a Hoffmann Rózsa-féle NAT-átdolgozás és az 59 tankerület létrehozása részben ennek a károkozásnak a beismerése volt. Az érdekvédelmi vezető azonban az új tankerületi struktúrában nem lát lényegi, tartalmi, szemléletbeli változásokat, szerinte mindez csupán a konfliktusmentes működést segíti, hiszen nem érinti a bajok forrását, az autonómia kérdését. Így változatlanul a miniszter dönt intézményátszervezésekről, az iskolaigazgatók kinevezéséről, továbbra sincs az iskoláknak sem szakmai, sem gazdálkodási önállóságuk. – Napi krétaproblémák nem lesznek, politikailag nem engedhetik meg maguknak a botrányokat választások előtt – tette hozzá Galló Istvánné, aki szerint ezt a tanévet leginkább a pedagógusok közötti konfliktusok mélyülése fogja jellemezni.

S hogy miért?

Szeptemberben válik esedékessé a pe­­dagógusok béremelésének utolsó rész­­lete, a 2013-ban elindított bérkorrekciót ugyanis nem egyszerre, hanem négy évre, kisebb részletekre elosztva, több körben valósította meg az állam. Hiába kérték azonban a szakszervezetek a bérek minimálbérhez kötését (ez garantálná a fizetések értékállóságát), a kormány ezt nem teljesítette. Így akár az a helyzet is előállhat, hogy 2018-tól egy érettségizett szakmunkás többet fog keresni (180 500 forintot), mint egy pályakezdő pedagógus (aki 177 000 forintot keres majd) öt év egyetemi képzéssel, nyelvvizsgával a háta mögött. Ezenkívül konfliktust okozhat, hogy az idén esedékes béremelést nem automatikusan kapják meg a tanárok, mert az emelésre szánt összeg szétosztásával az iskolaigazgatókat bízza meg a kormány. Ezt is utólag okoskodta ki a tárca, valószínűleg szintén korrekciós céllal. Az új bérrendszer ugyanis nem érzékeny a többletmunkára, nem ismeri el a minőségi munkát, ahogy a magasabb képzettséget sem. Ezt orvosolnák úgy, hogy a béremelés utolsó körében jelenjen meg a minőségi szempont, azt ne kapja mindenki automatikusan, hanem az iskolaigazgatók döntsenek arról, kinek jár és kinek nem. Ez egyúttal egy „autonómiamorzsa” visszaszórása is az intézményvezetők felé. Csakhogy azokat a szempontokat, amelyeket az igazgatóknak a béremelés elosztásánál érvényesíteniük kellene, nem dolgozta ki a kormány: hiába ígérte, nem készítette el a vonatkozó végrehajtási rendeletet. Így nem tudni, milyen elvárásoknak megfelelve, milyen kritériumok alapján osztanak majd az igazgatók a minőségi munka elismeréseként pénz. Ezt egyébként nemcsak a PSZ, hanem a kormány által gründolt Nemzeti Pedagógus Kar is problémásnak tartja, ezért a differenciált béremelésről szóló jogszabály-módosítás visszavonását kéri a kormánytól, mert szerintük is komoly feszültséget okozhat a nevelőtestületekben az újítás.

Hasonlóan vélekedik a tanévkezdésről Mendrey László, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) elnöke is.

– Ami most a pedagógusok legfontosabb feladata, az a kármentés: használható tudás átadása a gyerekeknek. Meg kell tanulnunk tanítani a zárt ajtók mögött. Az az irány ugyanis, amit a kormány a politikájával az oktatásban kijelölt, Európa szegényházába visz minket – fogalmazott. Az érdekvédelmi vezető szerint a differenciált béremelés miatt sok kolléga csak október-november tájékán fog rájönni arra, hogy átverte őket a kormány. – A négy évre elosztott béremelés utolsó részletéből az iskolaigazgatók döntése alapján kapnak vagy nem kapnak a kollégák. Ráadásul ezt az összeget minden évben újra és újra osztja majd az igazgató, így könnyen előfordulhat, ha valaki idén kap, de jövőre nem ítél meg neki az igazgató semmit, akkor csökkenni fog a fizetése. Ennek az elosztási szisztémának semmi köze a minőségi bérpótlékhoz, amit az érdekvédelmi szervezetek régóta követelnek – mondta Mendrey László, arra utalva, hogy a többlet- és minőségi munka elismerését a szakszervezetek nem a soron következő béremelés összegének szétosztásából akarták megvalósítani, álláspontjuk szerint arra külön pénzt kellett volna biztosítania a kormánynak a költségvetésből.

– A pedagógusokat nagyon hülyének nézi a kormány – összegezte Mendrey, hozzátéve, hogy a tanárok csak akkor tudnak az oktatásban napi szinten érzékelhető negatív folyamatokkal szemben tiltakozni, ha érzik a szülők támogatását, egyetértését. – Sem a szülőknek, sem nekünk nem lehet a végtelenségig mindenbe beletörődni – fűzte hozzá.