Unortodox álmodozás Matolcsy módra
Belátható időn belül utolérjük Ausztriát – állította Matolcsy György a napokban az elmúlt évek szerinte kiugró gazdasági sikereire alapozva. A tények azonban teljesen mást mutatnak.
Az unortodoxia lázában égő MNB-elnöktől még gazdasági miniszter korában megszoktuk, hogy nem hagyja zavartatni magát a rideg tényektől. Egyfajta álomvilágban él, ahol nem a valóság számít, hanem amit ő annak vél. Elképzeléseivel és sajnos tetteivel is szembemegy az általa túlhaladottnak tartott általános gazdaságpolitikai elmélettel és gyakorlattal. Mivel közgazdászkörökben követője elvétve is alig akad, potom 200 milliárd forintot kíván szánni az unortodoxia tanítására és népszerűsítésére, ami jóval több, mint a teljes magyar felsőoktatás éves állami költsége.
Ehhez képest aprópénz, hogy az MNB könyveket is kiad ezzel a céllal, az egyik bemutatása ezen a héten volt. Matolcsy maga méltatta a művet, és felszólalása az unortodoxia iskolapéldája volt: hogyan lehet a tényeket részben figyelmen kívül hagyva, részben kiforgatva nagyívű jóslatokkal a boldog jövőt ígérni. Az MNB-elnök nem kevesebbet állított, mint hogy az elmúlt öt év gazdasági sikereire alapozva utolérjük Ausztriát. Hogy konkrétan mikor, nem mondta ki, arról beszélt viszont, hogy az elkövetkező 25 év a felzárkózás időszaka lesz.
Ezt a nagyon szép prognózist olyan érvekkel támasztotta alá, amelyek finoman szólva nem a valós tényeken alapulnak. Azt állította, hogy az utóbbi években 2-2,5 százalékkal gyorsabban növekedtünk, mint Ausztria, ami annak köszönhető, hogy 2010 óta a sikeres gazdasági és pénzügyi stabilizáció nyomán tartós növekedési pályára álltunk. A jövőben is a versenyképesség növelésén alapuló gazdaságpolitikát kell folytatnunk, így elérhető, hogy tartósan évi 2 százalékkal jobban bővüljünk, mint nyugati szomszédunk.
Tényleg jó lenne, ha ezt elérnénk, az elmúlt öt év teljesítményéből azonban ez sajnos nem következik. Kezdjük azzal, hogy csupán 2014-ben bővültünk 2 százalékkal jobban, mint Ausztria, tavaly ennél kevesebbel, a megelőző három évben összességében pedig lassabban is növekedtünk. Az idén a különbség az előzetes prognózisok szerint egy százaléknál kisebb lesz, azaz szó sincs olyan trendszerű eltérésről, amely a tartósan 2 százalékkal gyorsabb bővülési ígéretét alátámasztaná. Sőt: hosszabb visszatekintéssel azt látjuk, hogy szomszédunk alig csökkent a válság idején, miközben mi jócskán visszaestünk, azaz jobban képes kezelni a nehéz helyzeteket.
A 2010 utáni pénzügyi stabilizáció és tartós növekedési pálya állandó emlegetése egyszerűen hazugság. Az ország 2010-ben pénzügyileg stabil volt és az előző évi visszaesés után már növekedett a gazdaság, a tényadatok ezt jól mutatják. Azóta viszont a forint árfolyama az euróval szemben nagyjából 20, a dollárral szemben mintegy 40 százalékkal gyengült, a svájci frankról nem is beszélve. Ez aligha azt mutatja, hogy annyira javult volna a pénzügyi helyzetünk. A hiány ugyan kisebb lett, az államadósság azonban nominálisan ötödével nőtt, a GDP-hez viszonyítva is csupán alig csökkent, annak ellenére hogy Orbánék közben a magánnyugdíjpénztárak 3000 milliárd forintos, a GDP tizedét elérő vagyonát is felélték. Ennyit a sikeres stabilizációról.
A versenyképességet illetően sincs mivel büszkélkednie Matolcsynak: 2010 óta a nemzetközi rangsorban jócskán visszaestünk, és már a régiónk országainak többsége is elhúzott mellettünk. Ennek oka éppen az unortodox gazdaságpolitika, az elhibázott és aránytalan adórendszer, a különadók sokasága, az állami újraelosztás és beavatkozás erősödése, ami visszafogta a vállalkozási és beruházási kedvet. Egy rangsorban valóban előretörtünk: a korrupciósban, amely mára már központilag vezérelten mindent áthat és a fejlődés egyik fő akadálya.
A Matolcsy szerint nagyon sikeres elmúlt években tehát sok tekintetben éppen az ellenkezője történt annak, mint ami a tartós növekedés alapja lehetne. Minden független szakértői elemzés éppen ezt hangsúlyozza, a kiszámíthatatlanságot, az egyszeri, hosszabb távon fenntarthatatlan intézkedések sokaságát, ami az unortodoxia lényege. Ezért inkább megy és nem jön hozzánk a tőke, ezért bizonytalanok a befektetők és vagyunk még mindig a bóvli kategóriában.
A fenntartható növekedést leginkább megkérdőjelező tényezőről szót sem ejtett Matolcsy: az uniós támogatások szerepéről. Az elmúlt öt évben hazánk összesen az éves GDP ötödének megfelelő uniós fejlesztési pénzt kapott, ennek túlnyomó részét az utóbbi két évben, ehhez jön még a GDP közel tizedét kitevő agrártámogatás. Mindezek nélkül a magyar gazdaság nem növekedett, hanem csökkent volna, és sokkal gyorsabb lehetett volna a bővülés, ha hatékonyan használtuk volna fel a horribilis összegeket.
A tartós növekedési pályának ez a legnagyobb baja: saját erőből és forrásokból képtelenek vagyunk ráállni, ha kevesebb pénzt kapunk, azonnal lassulunk, lásd a tavalyi és idei számokat. Márpedig 2020 után legfeljebb csepegni fognak az uniós pénzcsapok, és az elmúlt évek teljesítményéből kiindulva nyoma sincs annak, hogyan és miből tudjuk fenntartani az ígért gyorsabb növekedést. Ha nem jön a külső támogatás – mások mellett éppen Ausztriától, amely az egyik legnagyobb nettó befizető –, egyelőre esélye sem látszik annak, hogy akár csak megközelítsük szomszédunk egy főre jutó GDP-jét. Az unortodox álmodozás ezen nem segít, hiába szánnak rá százmilliárdokat.
