Unokáim védelmében

A korosztályom tagjai szinte egyöntetűen állítják, a nagyszülői időszak valami egészen más, csodálatos világ.

Az ember a felelősség nagy részének átadása mellett, távolról élvezheti az unokák cseperedését, okosodását, értelmük kinyílását, aranyos játékaikat. Elbűvölten állunk a számítógép-ismereteik, kicsit rémülten a különböző új (agresszív) meseváltozatok szereplőinek utánzása előtt. Ám amikor eljön a tanulás időszaka, arra is koncentrálunk, hogyan megy a tanulás, a beilleszkedés, az új barátságok alakulása stb.

Amiért most szót emelek, az két elsős kisunokám iskolakezdése.

Már az nagy változás a kis életükben, hogy új a környezet, kevesebb a kötetlen lehetőség. Ehhez járul a sok ismeret átadása, feldolgozása. Nem tartom normális dolognak, hogy miközben reggel 8-tól délután 4-5 óráig (a szülők munkaideje miatt) bent tartózkodnak az iskolában, még otthoni feladatokat is adnak, nem is keveset a gyereknek, de főleg a szülőknek.

Nem részletezném, mivel találkoztam, mert szerintem iskolánként és oktatóként is változhat. Ám 3-4, esetenként 5 óra plusztanulás mégiscsak elképesztő. Értem én, ha egy szülő a tanultakat igyekszik gyakoroltatni a gyermekkel, hogy ne érje kudarc, ám külön feladatok egész sorát kitalálni, ez vagy valami agyament ötletelés, vagy az oktatás lényegének teljes félremagyarázása.

Hoffmann Rózsa asszony és társai (tisztelet a kivételnek) ha tehetnék, mondanák: minden szülő – hát még nagyszülő – elfogult. Persze, de félti is a gyereket attól, hogy idő előtt frusztrált, ideges, rosszul alvó, boldogtalan gyerek váljon belőle.

Egy baráti házaspár unokája a határ másik oldalán jár iskolába. Minő érdekesség, mindent az iskola biztosít, nem visznek haza feladatot, másolt példaanyagokkal, nem pedig méregdrága, minden évben változó könyvekkel, füzetekkel dolgoznak. Ja, ott nem Hoffmannék és elődeik találták ki íróasztal mellett, mi jó a gyerekeknek.

Unokám beiskolázása 98 ezer forintba került, ez több, mint a nagyi havi nyugdíja. Most kíváncsian várom, mikor jelentik be alapítványi iskola okán az osztály kifestését saját erőből, valamint 100 ezer forintos függöny vásárlását.

Nehogy valaki azt higgye, ez egy kitalált példa. Ez a megtestesült valóság.

Felmerül bennem a kérdés: miért is fogy a magyar?

Végvári József
E-mail