Ungvári Tamás: A múlt gyógyszere az emlékezés
Az író-irodalomtörténész új kötete, A feledés enciklopédiája előszavában azt írja: bejegyzései „megálljt kiáltanak a pusztulásnak, felháborodott kiáltozások az igazságtalanság folytonossága ellen”. HERSKOVITS ESZTER interjúját a 168 Óra csütörtöki számában olvashatják végig.
– Minden művészetet szerető emberben él a félelem, hogy a mai „kulturális ellenforradalmi” időkben végzetes támadás éri a magyar nemzeti kultúrát - mondja interjújában az író, Ungvári Tamás. Kiemeli: könyve "mélységes megrendülését is kifejezi", amiért hatalmas kulturális gazdagságot vesztegettünk el.
Példaként hozza a magyar irodalom és kultúra nagyjait a huszadik századból: – Szomory Dezső, aki ötven könyvet írt, aztán mégis éhen halt. Vagy Szerb Antal, akit munkaszolgálatba hurcoltak: az elgyötört író pihenésképpen egy ásóra támaszkodott, így verték agyon. A magyar irodalom zsenije 44 éves volt. Bächer Mihály zongoraművésznek a munkaszolgálatban elfagytak az ujjai. Soha többé nem játszhatott úgy, mint addig.
– A baloldal nem tudta feltartóztatni ezt az áradatot - emlékezik vissza az író a második világháború előtti eseményekre, amelyeknek különös visszhangja van a mai történésekre. – Megosztott lett: a szélsőségek uralkodtak el rajta. A második világháború a radikális jobboldalra mért történelmi csapást. Ezt bizonyos csoportok még ma sem tudják elfogadni. Újra lejátszanák a háborút, legalábbis utcaszínházként, amidőn a vesztesek szimbólumaival vonulgatnak. A baloldal pedig nem meri vállalni, hogy – ugyancsak történelmileg kiosztott – legfőbb feladata a feltámadó radikalizmus feltartóztatása. A mai baloldal gyengesége ideológiai gyávaságból fakad. Holott mögötte tornyosodik a legszebb nemzeti hagyomány, a társadalomtudományok megannyi óriása, Ady Endre és a Nyugat, József Attila, Ignotus Pál és Fejtő. A magyar Nobel-díjasok sem leválthatók származási alapon. A baloldal ebből meríthetne erőt. Míg a jobboldalon szabályos kommunikációs és politikai „hadsereg” állt fel az ízlésüknek megfelelő „nemzeti kádárizmus” terjesztésére, a baloldal ma semmit sem tesz a saját értelmiségéért. A feledés enciklopédiájának az is üzenete: dolgaink apró, pici tisztességeken állnak vagy buknak el. Mostanában sokszor a szakmai kompetencián is.
Az író felteszi a kérdést: végiggondolta-e már valaki, milyen hatása van annak, hogy a kormányzati kommunikáció egy takarékossági programot megszorításként ad elő? Hiába vagyok egyetemi tanár, sokszor azt sem értem, miként függnek össze az egyes intézkedések. Akkor mit várjanak mástól? Ebben az amúgy is feszült helyzetben a rossz kommunikáció csak fokozza a bizonytalanságot, s az tovább erősítheti az egyszerű, érthető „eszmék” iránti igényt. Durván fogalmazva: a szélsőségek erősödésében a baloldali kormánynak is felelőssége van.
Kíváncsi, mit mond Ungvári Tamás a Magyar Gárdáról és az értelmiség felelősségéről a szélsőjobb előretörésével kapcsolatban? Olvassa el a teljes cikket a csütörtökön megjelenő 168 órában!
