Ujjlenyomattal a rasszizmus ellen

– Mi vitte bele az antirasszimus témájába?

– Hogy őszinte legyek, a pályázat előtt nem is nagyon gondolkodtam erről. Kint annyiféle ember vesz körül, hogy ennek a kérdésnek nincs igazán jelentősége. Számomra ez sosem volt szempont, nem mentem bele a témába. Persze a jelenség nagyon is jelen van a közbeszédben és az élet számos területén, és óriási jelentőséggel bír.

– Sokáig gyúrta az ötletet, vagy kipattant a fejéből?

– Itt az egyetemen mindig más témára épülő, négyhetes projektjeink vannak, ezek közül az egyik volt ez a pályázat, amelynek kiírását feladatként kaptuk meg. Huszonnégy óránk volt arra, hogy előálljunk az ötleteinkkel.

– Gyors a tempó arrafelé.

– Úgy kezdtem, ahogy ott tanultam: gondolattérképet készítettem, felírtam, hogy a rasszokat mi alapján tudjuk megkülönböztetni egymástól. Aztán rámentem az ellenkező pólusra, mi az, ami mindannyiunkban közös. Hosszú lista készült. Újra végigmentem azon, mi mindenben különbözünk, ha csak a külsőségeket nézzük. De ekkor beláttam, épp azt kell erőltetni, ami egyforma: ideális esetben két kéz, két láb, testfelépítés. És egyszer csak bekattant: ujjlenyomat! Készítettem két vázlatot, eddig jutottam az első nap estéig. Másnap reggel megmutattam az elképzeléseket az egyik tanáromnak, akinek nagyon tetszettek. Vele gondolkoztunk tovább. És mivel a focit be kellett emelni az elképzelésbe, azt mondtam, legyen tizenegy vagy kétcsapatnyi, azaz huszonkét ujjlenyomat. Végül ez utóbbit választottam, mert ennyien vannak a pályán. Így épült fel a plakát a gondolattól a koncepción át a megvalósításig.

– Magyarországon erősödik a cigányellenesség, az antiszemitizmus. A gyűlölködés hangjai egyetemeken, utcán, parlamentben, közbeszédben, boltban, azaz szinte mindenhol felerősödtek.

– Én semmilyen ilyen gondolattal nem tudok azonosulni. Leginkább nem értem. Sose értettem, és sosem fogom megérteni. Sok ilyen jeggyel bíró barátom, ismerősöm van, és ez a megközelítés semmikor, semmilyen körülmények között nem merült fel.

– Legjobb homokba dugni a fejünket?

– Amikor megláttam a poszter feliratának, a „choose a white one”-nak a szó szerinti magyar fordítását – „válassz egy fehéret” –, rögtön tudtam, hogy úgy egész másképp hangzik, és nagyon erős szöveg. De úgy voltam vele, legalább mindenkit véleményre, állásfoglalásra késztet.

– Kint mennyire vannak jelen rasszista megnyilvánulások?

– Lelengyeleznek néha, vagy spanyolul köszönnek oda, mert a fizimiskámból, a sötét hajamból és szememből erre gondolnak. Bár nem volt kötelező beírni, az egyetemi jelentkezési papírok kitöltésekor mégis furcsa volt a kérdés, ki fehér, fekete vagy más. És létezik külön kategória a lengyeleknek, akiknek a bevándorlása az elmúlt években hihetetlenül megugrott.

– Ez elég egy külön kategóriához?

– Az emberek szeretnek általánosítani, mert tudni akarják, mi veszi körül őket. Ezért kategóriákat határoznak meg, amelybe a másikat könnyen és egyszerűen belehelyezhetik. Így próbálnak meg eligazodni a világban.

– Nálunk nő a szélsőjobboldali nézeteket valló Jobbik-szavazó fiatalok száma az egyetemeken és főiskolákon. Csak próbálnak eligazodni?

– Annyira távol áll tőlem az ilyesmi, hogy igazából nem is foglalkoztam vele. Sosem másztam bele ilyen témákba.

– Miért ment külföldre tanulni?

– A kíváncsiság vitt rá, most van itt az ideje, ha valaki tapasztalatra vágyik, körülnézne a világban, nyelvet tanulna. Most szabadon mehet, amerre szeretne.

– Ahhoz képest, hogy pár hónapja van kint, hamar jött a siker.

– Igen, engem is nagyon meglepett, hatalmas megtiszteltetés.

– Mi a sorsa a poszternek?

– Országos kampányban használják majd, megjelenik iskolákban, önkormányzatoknál, magazinokban, újságokban és a kiíró szervezet rendezvényein. Én úgy álltam neki az egész témának, mint egy iskolai projektnek, a feladatra fókuszáltam. Ha felfogtam volna, milyen súlya van, talán megijedek, és nem is megyek bele ilyen szabadon és szókimondóan a feldolgozásba. Csak utólag tudatosult bennem, mibe tenyereltem bele.

– Ehhez képest a világ minden táján érthető módon fogta meg a téma egyik legérzékenyebb pontját.

– Lelkes zöldfülűként tettem. Mivel mondom: nem érintett, és nem foglalkoztam vele korábban. Talán azért is sikerült így, hisz nem saját tapasztalatból dolgoztam, kívülállóként pedig objektíven ráláttam a témára. Abban bízom, hogy aki elmegy a plakát mellett, pár pillanatra elgondolkodik, és talán kis időre benne marad az üzenete.