Új földesuraknak csinál helyet a Fidesz
A tulajdonviszonyok gyökeres átalakítására törekszik a mezőgazdaságban a Fidesz, de a jelek szerint ebben is más a valódi célja, mint amit hirdet: miközben az illetékes miniszter a helyi családi vállalkozások földhöz juttatásáról beszél, a haszonbérleti pályázatok botrányai és az elfogadott törvények, sőt az alkotmánymódosítás inkább új nagybirtokrendszer kialakításának szándékára utalnak.
Nagy megdöbbenést váltott ki az agráriumban érdekeltek körében az a napokban bejelentett kormányzati terv, hogy az eddig meghirdetett mintegy 40 ezer hektárnyi állami földön túl további 200 ezer hektárt fognak az év végéig haszonbérletbe adni. Az első reakció az volt, hogy nincs is ennyi szabad földterület, de gyorsan kiderült, hogy ez nem probléma: azokat is meghirdetik, amelyek bérleti szerződése 2017. május végéig lejár, így aztán összejön a kívánt mennyiség. Összességében tehát negyedmillió hektár kerül új bérlők kezébe, ami a teljes művelhető 5,5 millió hektár 4-5 százaléka.
Önmagában ezzel nem lenne probléma, a baj az új földosztás mikéntjével van. A hivatalos szólamok szerint a cél az, hogy minél több helyi gazda földhöz jusson, és a mezőgazdaság a családi gazdaságoknak megélhetést nyújtson. Ezt hangoztatta az agrártárca is, mondván, hogy az eddig kiosztott 42 ezer hektárból az 1600 bérlő 90 százaléka 50 hektárnál kevesebbet kapott, csupán 2 százalék jutott 100 hektárnál nagyobb területhez. Arról nem ejtettek szót, hogy számos helyen a helyiek rovására Fidesz-közeli körök jutottak több száz hektárnyi földhöz, és botrányok sora kísérte a pályázatok átláthatatlan elbírálását. Éppen a kormánypárt egyik képviselője, az illetékes tárca volt államtitkára mutatott és mutat rá a tömeges visszásságokra, konkrét adatokkal és tényekkel támasztva alá állításait.
Ő fejtette ki azt is, hogy éppen az ellenkezője történik annak, mint amit a Fidesz hirdet: valójában nem a kisbirtokos családi gazdaságok támogatása a cél, hanem a szavaival élve „mohó oligarchák” helyzetbe hozása. Ezt az eddigi pályázati eredmények részletes elemzésével bizonyította, rámutatva, hogy a legnagyobb területeket, jóval nagyobbakat a rögzített 300 hektáros plafonnál, egy igen szűk érdekeltségi kör nyerte el. Mások mellett felhívta a figyelmet arra, hogy az új földtörvény kaput nyitott egy újfajta nagybirtokrendszer kialakítása felé, sőt az alkotmánymódosítás is ebbe az irányba mutat.
Az alaptörvény legújabb szövegében szó sincs a családi gazdaságokról és a szövetkezetekről, megjelent viszont egy ködös kifejezés az „integrált mezőgazdasági termelésszervezésről”. Ángyán szerint emögött az áll, hogy a kisbirtokosok szövetkezetei helyett felülről létrehozott nagy cégek vennék kézbe a teljes termelési és értékesítési vertikum irányítását, egymás között felosztva az ország területét. Így az agrárium ki lenne szolgáltatva a hatalomnak kedves nagytőkés körnek, amely felszívná a termelődő profitot, függő helyzetbe kényszerítve ezzel a gazdák tömegeit. Ez gyökeresen ellentétes a hatékonyan működő európai gyakorlattal, sokkal inkább egy avítt feudális rendszerre hajaz.
Ángyán gondolatmenetét követve érthetőbbé válik az, amit a Fidesz-kormány a földhasználat körül művel. Józan ésszel ugyanis érthetetlen, hogy a fejlett világ gazdálkodási trendjeivel szembemenve miért akarja a Fidesz az eddigi nagy- és kisbirtokok közti területi arányt 50-50 százalékról 20-80 százalékra változtatni, főként az 50 hektár alatti gazdaságokat ösztönözve, miközben nyilvánvaló, hogy ezek önmagukban nem versenyképesek, arról nem is beszélve, hogy az állattenyésztéssel is foglalkozók földigénye ennél sokkal nagyobb. Az végképp érthetetlen, sőt egyenesen őrültségnek tűnik, miért hirdetik meg már most a még évekig a jelenlegi haszonbérlő művelésében álló földeket, kirántva ezzel a szőnyeget az ott gazdálkodók alól.
Ezzel többségében olyan társas vállalkozások működését lehetetlenítik el, amelyek állattenyésztéssel foglalkoznak és ehhez viszonylag nagy földterületet használnak az állatok élelmezésére. Ezek adják jelenleg a tejtermelés 90, a hústermelés több mint 50 százalékát. Ha a bérelt földet elveszítik, és azt felosztják kis gazdaságok között, szétverik ezeket a piacképes, a hazai igényeket ellátó és az agrárexportunk nagy részét adó vállalkozásokat. Hiába van még 3-4 évig földbérleti szerződésük, ha már most kijelölik az új bérlőket: ki fog majd beruházni, fejleszteni, melyik bank ad ehhez hitelt úgy, hogy mindenki tudja, nem működhetnek tovább? A helyükre lépő kisbirtokok nem tudják átvenni a tevékenységüket, mert arra mind a földterület nagysága, mind pedig a szükséges szakmai háttér és technológia hiánya miatt alkalmatlanok.
Végiggondolta ezt valaki a fideszes körökben? Félő, hogy nagyon is. Ha Ángyánnak igaza van, ugyanaz történik, mint más területeken, és a szempont az, kerül, amibe kerül, a Fidesz holdudvara mindent meg akar szerezni magának. A földhasználati viszonyok átalakításának, a jól működő nagy társas vállalkozások szétverésének igazi célja nem az, hogy a családi kisbirtokok járjanak jól, hanem hogy helyet csináljanak a Fidesznek kedves nagyvállalkozóknak. Ezek egy része közvetlenül is komoly földterülethez juthat, ahogy Ángyán példái is bizonyítják, de másoknak erre sem lesz szükségük. A széttagolt birtokrendszer alkalmatlan a modern agrárgazdálkodásra, ezért hoztak létre a jól működő országokban különböző termelési és értékesítési szövetkezéseket. Nálunk Orbánék Ángyán információi szerint mást akarnak: olyan területi alapon működő integrációkat, amelyek néhány nagytőkés kör befolyása alatt állnak. Jönnek tehát az új urak, és ott lesznek az alárendeltek tömegei: íme a szép új világ Fidesz módra.
