Új állampárt készülődik

A kampány elkezdődött. Az MSZP pedig eltűnt, politikusai alig nyilatkoznak. Ennyire nincs mit mondaniuk?

– Kétségtelen: ilyenkor már erősebb szokott lenni a kampányzaj. Talán belefáradtunk a nyolc éve zajló kampányba. Másrészt az MSZP kormányon van, látható, mit tesz, mit tervez. A kérdés az: miért nem mond semmit a Fidesz? Túl a kormánygyalázó napi mantrán.

– Ha a Fidesz bármit ígér, később számon kérhető rajta. Nem kockáztat. Nem véletlen, hogy múlt héten azonnal levették a jelöltlistáról Mádi Lászlót, aki a párt lakásügyi szakpolitikusaként az ingatlanadót nem tartotta ördögtől valónak.

– Valóban, leginkább lapít a Fidesz. Hiszen most jó esélye van arra, hogy spontán módon is támogassák, mert az emberek változást akarnak. Ha nyolc év után nem megy jól a bolt, indokolt alternatívát kipróbálni. Erről szól a demokrácia, rendben is van. Orbán Viktorék pontosan tudják: bármilyen konkrét program könnyen megoszthatja a választóikat. De hallotta mostanában Kövér Lászlót? Vagy megszólalni a „nemzet orvosát”, aki szinglihordázott? Mindenkinek befogják a száját, aki korábban botrányos nyilatkozatokat tett, amelyekből aztán hátránya származott a Fidesznek. Alapstratégiájuk: két elszúrt választás után csak nehogy elrontsuk megint, hallgassunk inkább. Ráadásul még attól sem kell tartaniuk, hogy Sólyom László majd közli: morális válságba került a köztársaság, mert a Fidesz nem mondta meg előre, mire kérte az állampolgárok támogatását.

Gondolja: az MSZP is azért hallgat, nehogy elszúrja?

– Nem. Más a helyzet náluk. Kormányon vannak, s bár nem volt minden intézkedésük rossz vagy sikertelen, tény: nem tudták végigvinni a meghirdetett reformpolitikát. Mert az ellenzék fellázította a társadalmat, erről szólt a 2008-as népszavazás. De van valami, amit mindig elfelejtünk: a magyar politikai rendszer alkotmányos alapjai nagyfokú konszenzust írnak elő. Vagyis olyan vétóhatalma van az ellenzéknek, mint sehol a világon.

Ebből mi következik?

– Az, hogy a Fidesz társfelelős a magyarországi politikai-társadalmi válság kialakulásáért, hiába hárítja el ezt. Az MSZP nem titkolta, hogy reformokat akar. De az ellenzék nem hagyta, hogy a szocialisták megvalósítsák a programjukat. Gyurcsány Ferenc és az MSZP abban bízott: ha túljutnak a kurzuskorrekción, és a költségvetést sikerül egyensúlyba hozniuk, az utolsó két évben már fellégezhetnek. Ezt a számításukat húzta keresztbe a pénzügyi világválság: az országot olyan pályára lökte vissza, ahol a gazdaság finanszírozhatatlanná vált. Politikai pech. A választások szempontjából ez még nem lenne nagy dráma – ha pusztán kormányváltásról lenne szó.

Akkor miről van szó valójában?

– Nagyjából az fenyeget, amit a Fidesz nyolc éve meghirdetett, de akkor nem tudta megvalósítani: „Több, mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás.” Annyiban tényleg nem várható rendszerváltás, hogy nem lesz újra államszocializmus vagy államkapitalizmus. Csakhogy a Fidesz kétharmados győzelmével a politikai rendszer konszenzusos alapjai – amelyek 1989–1990 óta fennállnak – nagy valószínűséggel megváltoznak. Sok kérdés nyitott: az elnöki rendszer, a parlament létszáma és súlya, a régiók, az önkormányzatok. Amit a Fidesz nem akart eddig konszenzussal megszavazni, most bevezetheti egyoldalúan, számára kedvező választójogi „újításokkal”. El is tolhatják az önkormányzati választás időpontját. Módosíthatják a független intézmények státusát is: máris felröppent a hír a közmédiumok kormányzati felügyelet alá vonásáról, az MTI kormányzati tájékoztatóirodává süllyesztéséről.

De elegendő lenne abban bízniuk a szocialistáknak, hogy a kiábrándult szavazóbázisuk tavasszal erőre kap – Orbántól meg a Jobbiktól való félelmében?

– Nem Orbán Viktorral kell riogatni. Butaság az is, és nem vezet jóra, ha a jobboldaliakat lefasisztázzák. Ehelyett azt kellene tudatosítani: milyen kockázatokkal járhat, ha vége a harmadik köztársaságnak, s jön egy negyedik.

Ez nem riogatás?

– Nem. Valós lehetőség, hogy a Fidesz gyakorlatilag új állampárttá válik – húsz évvel a rendszerváltás után.

Ha ezt a morálisan meggyengült MSZP hangoztatja, vajon menynyire veszik hitelesnek a választók? Egyáltalán: mozgásba hozhatja-e a baloldalt a kétharmados veszély?

– Nem állítom, hogy ettől azonnal előbújnak az éjsötétben eltűnt baloldali szavazók. Ám arra mindenképp felhívja a figyelmet: nincsenek ártalmatlan választások. A mostaninak is tétje van. Aki nem megy el szavazni, az is dönt. Aki április 11-én inkább kapál a kertjében, annak is tudnia kell: ő is felelős azért, miként alakul a társadalmi és politikai élet a következő években. Nem véletlenül mondtam, hogy a harmadik köztársaságból egy negyedik lehet. Alkotmányos változásokkal a Fidesz olyan hatalomkoncentrációt érhet el, amely megnehezíti az ellenzéki kontrollt, jó időre felszámolhatja a parlamenti váltógazdálkodást. Ezt nevezik domináns pártrendszernek. Ezért sem mindegy, mennyi mandátumot szerez az MSZP és a többi párt.

Hogy látja: az MDF és az SZDSZ „középszövetsége” segíthet a kétharmad kivédésében?

– A két párt dialógusban volt a rendszerváltás idején. Aztán eltávolodtak egymástól. Most összefognak egy veszedelem ellen. A politika szokott ilyen fordulatokat venni.

Tamás Gáspár Miklós inkább a politikai hanyatlás tünetének tartja a megállapodásukat.

– Mindkét pártnak vannak előnyei: az SZDSZ Budapesten, az MDF vidéken erősebb. Ideológiai különbségeik pedig mostanra mellékessé váltak. Az MDF felismerte, hogy szükség van olyan konzervatív pártra, amely nem populista, viszont gazdaságpárti. Az SZDSZ pedig rájött arra: fel kell adnia saját politikájának a doktriner egyoldalúságait, mert miattuk veszítette el társadalmi támogatását. Ha az MDF és az SZDSZ választási szövetsége tartóssá válik, hasonló formáció jöhet létre, mint a lengyeleknél Donald Tusk Polgári Platformja, amely pár éve megbuktatta Kaczyñskiék populista kurzusát. Erre az ottani szocdemek nem volt képesek, korrupciós botrányokba buktak bele. Könnyen megeshet, hogy a Fidesz – ebben a Jobbik is támogatná – hasonló populista politikát folytat majd, mint Kaczyñskiék. Ennek megakadályozása nemcsak az MSZP-n múlhat, hanem egy mérsékelt középpárt, egy polgári tömörülés megerősödésén is.

De ki fogja lenyelni a másikat? Az MDF a szabad demokratákat, vagy fordítva?

– Akár mindkét párt megerősödhet, ha sikerül az akció. De új párt is alakulhat. A közös listának elsősorban az SZDSZ szétesése az oka: nem tudott volna mindenhol saját jelöltet állítani.

Minden elemző biztosra veszi, hogy a Jobbik bejut a parlamentbe. De azért csökkent a párt népszerűsége az EP-választás óta. Másrészt: a Fidesz vidéken várhatóan tarolni fog. Nem véletlen, hogy az MDF és az SZDSZ inkább a fővárosban „erősített” a közös jelöltekkel. És némelyek szerint Budapesten az MSZP még mindig esélyesebb, mint a Fidesz. Lehet, hogy a fővárosi/vidéki erőmegoszlással mégis kiszorulhatna a Jobbik a parlamentből?

– Ismert Fidesz-taktika volt, hogy saját soraiban – a szavazatszerzés kedvéért – szélsőjobbos propagandát is megengedett. Most ezt az „esélyt” elveszi tőle a Jobbik. Ha a Fidesz a vidéki körzetekben el tudja hódítani a választókat, megeshet, hogy a Jobbik nem éri el az öt százalékot. Ez önmagában még nem változtatna a parlamenti erőviszonyokon. Ezért lehet fontos a második forduló: a vesztes pártok összefoghatnak a Fidesz ellen. Talán ez a legnagyobb esélyük a Fidesz túlhatalmának kivédésére. Alkotmányozó többséggel Orbán Viktor azt tehet, amit akar. Nem lesz kellő kontrollja sem az ellenzékben, sem – láthatóan – a saját pártjában.