Úgy döntöttek, hogy eljutnak a Holdra – Előválasztás, járvány, hat párt
Mindössze hat párt próbálkozhat. A Gyurcsány-féle DK, a Momentum (kívül a parlamenten), a Jobbik, az MSZP, az LMP és a Párbeszéd. Tegyük hozzá, a kormányzatnak egyáltalán nincsenek szervezési, egyesülési gondjai. Ebben húsz évvel járnak előbbre. Orbán 2002-ben a váratlan vereség után kezdte alakítani választástechnikai gépezetét, s ennek főbb elemei azóta nem sokat változtak. „CDU–CSU-modell” (Fidesz–KDNP), évekre tervezett kampánynarratíva, s az elmaradhatatlan „nemzeti konzultáció”. A fő ellenség Brüsszel (a Nyugat), a nemzeti fő veszély a migráció. Maga a szervezet, a párt 2010 óta a központosított állami adminisztráció elemeivel olvad össze. Orbánék feladata: várni. Várni a vakcinára, a járványhelyzet lazulására, az uniós segélycsomag utalására, a turizmus újraindulására, a gazdaság feltámadására. Nem a kedvükre való helyzet, miközben Orbán kemény csatákra számíthat az uniós parlamentben, a sikeresen provokált amerikai kormányzattal s az év második felétől a lassan összeszerveződő hazai ellenzék egyelőre még ismeretlen miniszterelnök-jelöltjével.
Másfél éve még a csúcson járt. Helyzete rendíthetetlen volt. Hogy jutott ide?
Először vizsgáljuk meg, valóban rosszul áll-e. A Závecz Research felmérése szerint ha az egyéves sorozatot nézzük, a Fidesz 2019 szeptemberében a biztos pártválasztók körében 54,4 százalékon állt. Ez, ha úgy vesszük, történelmi csúcs, példátlan feltörés. A természetes hullámzás után 2020 márciusában 51,1 százalékon álltak, érzékelhető csökkenés októberben, a második hullámmal indult, jelezve, lassanként fogyni kezdenek a társadalom türelmi tartalékai (48,9 százalék). Novemberben lejjebb csúszott a görbe (47,3), hogy a csúszás üteme decemberre tovább gyorsuljon (45,3 százalék). Akárhogy számoljuk, a veszteség a biztos pártválasztói körben félmillió évekig kitartó szavazó. A döntő mozzanat a január lesz: gyorsuló örvénylés jön, vagy a megszokott felemelkedés. Tény, hogy az ellenzék lényegi dolgot nem tett, önmagával volt elfoglalva, többnyire ügyetlenkedett. Ahogy az egyik elemző (Róna Dániel) írja: pillanatnyilag úgy fest, az ellenzék „erősen közepes teljesítménnyel” nyerhet. Hogy az említett teljesítmény mondható-e közepesnek, az szemlélet kérdése. Valamiféle összefogás mégis érik. Közelednek az előválasztás napjai.
Hogy van-e igény előválasztásra (nagy kaland), amelyben a bukás lehetősége is benne van, a megfigyelők nem kis része kétli. Karácsony főpolgármesternek bejött, de sokak szerint nyert volna sima jelöléssel is. De ha már így esett, legyenek választások. A „közös párttornáztatás”, a gyúrás egészséges, feltárhat belső tartalékokat, felhozhat friss arcokat, erősítheti a szolidaritást, s az sem baj – ahogy egyik politikus informátorunk mondja –, ha a felek a karanténban „szokják egymás szagát”. A szerencsi időközi választásra minden lényeges ellenzéki szereplő levonult, kínos volt, magyarázkodni kellett, de végül kiderült, az eltérő karakterű szavazatok szavazáskor összeadódnak, az ellenzéki együttműködés ebben az értelemben működik, habár a szavazatszám nem elég. Azóta ez is elmozdult felfelé.
A Závecz Research felmérése szerint a feltételezett ellenzéki tömb – azzal, hogy létezik és elvben mérhető – négyszázalékos előnyre tett szert.
Növekedni a hatok sem növekedtek. Szokás szerint a dezertőrök első lépésben a bizonytalanok táborát erősítik. A kérdés, hogy mennek-e „tovább”. Hogy mindez valóban fedi-e a politikai valóságot, igazából nem lényeges. Hogy a klasszikus bon mot-t idézzük, „választást akarunk nyerni, nem közvélemény-kutatást”. Hasonló mértékű esés a NER-korszakban egyébként volt már. 2015 tavaszán a kormánypárt gyors egymásutánban vesztett három időközi választást, egyet Pesten, egyet vidéken, egyet egy megyeszékhelyen. De aztán megindultak a közel-keleti menekültek, délen kerítés épült, és fél éven belül minden helyreállt.
Hogy szükség van-e teljes körű (106 választókerületben tartott) előválasztásra, arról megoszlanak a vélemények. Böcskei Balázs (Idea Intézet) szerint legföljebb precedensként, olyan a terepeken, ahol több fajsúlyos jelölt is van. Semmi sem indokolja, miért kellene 106 egyéni választókerületben hat párt hat jelöltjének, 636 aspiránsnak egyszerre megmérkőznie. A választék – ha valaki ismeri az ország szociológiai szerkezetét – a képzeltnél sokkal szűkösebb. Előválasztást lehet rendezni Budapesten, bizonyos megyeszékhelyeken, a főváros agglomerációs övezetében, de kétséges, hogy az isten háta mögött, Csengersimán, Gávavencsellőn megéri-e a felhajtás. A hiedelemmel ellentétben a pártoknak nincsenek községi, sőt kisvárosi szervezeteik sem. És alig vannak „járási szintű” jelöltjei.
Jakab PéterA Jobbik bevételét például az indokolta, hogy állítólag vannak (voltak) falusi szervezetei, és ez valahol igaz is, mondjuk úgy, nekik van a legtöbb. A teljes körű előválasztásról tehát viták dúlnak. Mindenki más metódussal járna jól. Szerencsen Bíró László mellett az szólt, hogy valóban ő volt a legerősebb ellenzéki jelölt. (Képzeljük el a többit.) Az MSZP helyzeti előnye ma is működő, maradék irodahálózata egy előválasztáson technikai előnyt jelenthet a pártnak. Az elektronikus szavazást a Momentum szorgalmazta, fiatalabb hívei előnybe kerülnének az MSZP (és a DK) nyugdíjasaival szemben. Valamit egyszerűsítene a helyzeten az MSZP javaslata, amely szerint azok a képviselők (szám szerint tizenöten), akik úgyis újrázni akarnának, mentesüljenek az előválasztás kényszere alól. Mások a „tiszta demokrácia” elveit hirdetik: nyissunk tiszta lapot, küzdjön meg mindenki mindenkivel.
– Mindennek van kockázata – mondja Molnár Zsolt, aki a szervezésért MSZP-szinten felelős. – De ha valóban kormányozni akarunk, egy előválasztást le kell tudni bonyolítani.
A magyar jogrend az előválasztás intézményét tulajdonképpen nem ismeri. Ez tehát magán- vagy pártrendezvény, amelybe minél nagyobb számban be akarják vonni a helyhatósági választásokon feltűnő, aktivitást mutató civil szervezeteket. Ez logikusnak, egyben hasznosnak mondható, különös figyelemmel arra, hogy
a 2018-as országgyűlési választáson 22 ezer szavazókör háromnegyedében a pártok nem voltak képesek megfigyelőket delegálni.
Az előválasztás zabálja a pénzt. Molnár Zsolt szemérmesen „tízmilliárdokban mérhető” nagyságrendről beszél. Közelebb járunk az igazsághoz, ha úgy kalkulálunk, 70-100 millióról van szó, s még csak az infrastrukturális feltételeknél (sátraknál, autóknál, számítógépeknél) tartunk. De még nem szórólapoztunk, nem béreltünk termet, plakátot sem nyomtattunk. Helyszínenként nyolc-tíz aktivista jelenlétéről lenne szó. A folyamatot előválasztási bizottság koordinálja. Az internetes voksolás talán olcsóbb (és praktikus), de nagy a félelem, tartanak attól, hogy a Fidesz belepiszkál a rendszerbe. Ilyenkor nincs személyes jelenlét, csak gépi regisztrálás, korlátozott a kampányérték. Nem lehet a jelöltekkel beszélgetni, a választót kávéval kínálni, kabátot felsegíteni.
– Belepiszkálni elvben a személyes szavazásba is lehet – mondja Molnár. – Észnél kell lenni. Ám a közhittel ellentétben a Fidesz „emberi erőforrásai” is végesek. Mégis más dolog odamenni, személyesen regisztrálni, mint a rendszerbe belenyúlni.
Az eredmények befutnak Budapestre, az előválasztási bizottsághoz. Vitás kérdés a kis falvak bejárása. Méltatlan megkülönböztetés lenne a szavazást városokra korlátozni. A tervek szerint meghirdethetik, hányra jön majd a szavazatgyűjtő autó, mennyi időt szándékozik a kocsma, a templom, a bolt előtt tölteni. Könnyen lehet, hogy ebből csalódás lesz, azt sem értik a helyiek, hogy miről van szó. A falvak népe zömében Fidesz-szavazó, alternatív tévécsatornák hiányában az ellenzéki politikusokat a lakosság nem is ismeri. Akad falu, ahol élő politikus Rákosi Mátyás óta nem járt.
A közönség szereti, ha ügyetlenkedve, botladozva, de mégis megküzdenek érte. Karácsony megválasztásánál a győzelmet ennek tudták be. Böcskei Balázs szerint nem biztos, hogy így volt, de a sikerből minta lett. A valódi tét 2022. A legérdekesebb szavazat pedig az, amely a miniszterelnök-jelölt személyéről szól, az valóban „vérre és pénzre megy”. A két szavazatot ugyanazon a napon kell leadni.
A társelnök asszonyt (MSZP) húsklopfolás közben érjük el, Kunhalmi Ágnes szilveszterre készül. A technikai részletekről annyit, hogy a szervezés súlyos konspiráció mellett zajlik. A pártelnökök hetente találkoznak, erről utólag közleményt szoktak kiadni, a találkozók helye, ideje titkos. Mindenki egy órával előtte értesül, autóba vágja magát, s villámgyorsan a helyszínre hajtat. Minden találkozót más párt szervez, a mobilokat le kell adni. Teljes az elszigeteltség. Esetleg akkor lehet lazulás, ha valaki, mondjuk Gyurcsány, bemegy az ATV-be, hogy célzásszerűen kifecsegjen pár apróbb dolgot.
– Az ördög nem alszik – mondja Kunhalmi aggodalmasan. Az elnök asszony szerint az előválasztás már maga a kampány. A centrális erőtér ezzel véget ér. Feszültségekkel terhes politikai év jön. A magyar kampányok mindig kíméletlenek voltak, de tíz-tizenkét éve nem állt a Fidesszel szemben esélyes ellenfél. Most lesz ilyen. A közös lista pártjai valóban esélyesek.
– Nem tudhatjuk, miként reagál Orbán, ha vereségközeli helyzetbe kerül – mondja Kunhalmi.
Ez azért még messze van. Kéri László politológus említette az ATV-ben, hogy a december 24-i „nagy pénzosztás” (alapítványi, baráti pénzkiáramlás) mutatja, már spájzolnak, ami azt jelzi, az esetleges vereség lehetőségét számba vették. A sors végül is igazságos. A Gyurcsány-kormányt számos tényező mellett a frankválság döntötte végromlásba. Orbánék kormányára tíz évig Isten fényesebb arca ragyogott. Úgy látszik, alkonyodik.
Újdonság, hogy a NER gépezete először vág a választási évbe politikai terv, módszer, innováció nélkül. Se migránsügy, se Soros-faktor, se rezsiharc, ezeket nem lehet felújítani. A felmentő vakcina a hanyatló Nyugatról érkezik. A végső esély a kampányban Gyurcsány, ami a Fidesz reményei szerint mindkét tábort kellően átmozgatja. A saját tábort hiszterizálja, az ellenzéket megrostálja.
A „közös listának” ugyanis lesz néhány apróbb gondja. Viszonylag problémamentesen megszavazható, hogy Peresztegen ki legyen az induló. De máris konfliktusforrást rejteget a miniszterelnök-jelölt személye. A Fidesz-kommunikáció vágyott tippje Gyurcsány. A Gyurcsány család. Nem véletlen, hogy a jobbos sajtó Dobrev Klárát hónapok óta csak Gyurcsánynénak titulálja. Bármilyen érdekes eleme Gyurcsány a magyar politikai folklórnak (tizenkét év után is veszélyforrás), a nulláról feltörő tizenöt-tizenhét százalék mégis teljesítmény. A miniszterelnök-jelölés lesz a vízválasztó. A Jobbik szavazóit épp úgy stimulálja, mint a kormánypárt híveit. A választónak kell majd eldöntenie, számára mi az elfogadhatóbb: elviselni újabb négy évig Orbánt, vagy eltűrni, hogy Gyurcsány a kormány körül (mellett, mögött) sertepertél. De az még odébb van. Egyre biztosabb: a miniszterelnök-aspiránst az előválasztás fogja kijelölni, amelynek eredményén a hátralévő évben nem lehet módosítani. A három tipp Karácsony, Dobrev, halványan, surranópályán Márki-Zay. A másik veszély a Jobbik-faktor, rengeteg, ma még csak nem is sejtett alvó aknával.
És van egy végső, ügydöntő szempont. A COVID. A halálos politikai aspiráns, amely minden politikai számítást felboríthat. Ha a járvány, az infláció, az ínség nyerne (s miért ne nyerhetne), merőben új világ jön, fejtegetéseinket tekintsék tárgytalannak.
A cikk a 168 óra hetilap 2021. január 7-i számában jelent meg.
