Tűzveszélyes túlterhelés

Mindenki másképpen reagál a túlterhelésre. A menekültválság kíméletlenül megmutatja az államok érettségét vagy éretlenségét. Macedónia harckocsikat küldött a határra, Szerbia önmagát magasztalta, Magyarország paranoiával, Horvátország pedig arroganciával reagált a menekültválságra. Az ezen országok közötti kapcsolat törékeny, a menekültválság pedig kiélezi a régión belüli konfliktusokat. Ez rendkívül veszélyes helyzet.

Szerbia – a II. világháború usztasáira utalva – náci országnak nevezi Horvátországot, mert az lezárta határait Szerbia felé, bár ez egyáltalán nem működik hatékonyan. Horvátország pedig visszaszállítja a menekülteket Magyarországra, mert bizonyítani akarja, hogy a magyarországi határkerítés miatt került nehéz helyzetbe. Azaz visszavágásról van szó! Emiatt Magyarország meg akarja akadályozni, hogy Horvátország csatlakozzon a schengeni övezethez, Szerbiának pedig az veti szemére, hogy a szerb biztonsági erők állítólag „félrenéztek” a menekültek támadása idején.

Tény, hogy amikor fiatal férfiak szerdán Horgosnál rátámadtak a magyar rendőrökre, akkor azt skandálták, hogy „Szerbia, Szerbia!”. Mindezt azért, mert az odaérkező szerb rendőrök egy szakaszon velük együtt futottak. A kórus úgy hangzott, mint felszólítás egy „Szerbia Magyarország elleni” meccsre. A szerb rendőrség nem állította le a magyar rendőr kollégákat brutálisan támadó, köveket dobáló fiatal férfiakat, amire pedig szüksége lett volna, a sérülések megelőzésére, és politikai jelzésként egyaránt.
Hiszen a határhoz érkezők egy része erőszakra is hajlamos fiatal férfi volt, akik kíméletlenül veszélyeztettek más menekülteket is, követelődzően lépnek fel és mindenre elszántak. Már csak biztonsági okokból is fontos lenne ezeknek a fiatal férfiaknak a tudomására hozni, hogy az erőszakot nem tűrik el, és nincs joguk Németországba menni és éppen ott menedékjogot kapni.
Ez ismét felveti Magyarország és Horvátország felelősségét. Mert ezek az EU-s tagállamok azzal az indokkal küldik tovább ezeket a menekülteket Ausztriába és Németországba, hogy nem lehet őket akaratuk ellenére feltartóztatni. Ezek az államok mindezt természetesen nem emberbarátságból teszik, hanem azért, mert amilyen gyorsan csak lehet, meg akarnak szabadulni a menekültektől, és el akarják kerülni azokat a hosszú távú társadalmi problémákat, amelyeket e téma magával hoz.

Mindemellett Szerbia, Magyarország és Horvátország belpolitikai célokra is felhasználja a menekültválságot, mert számos honfitársuknál jó pontokat szereznek azzal, hogy a határ lezárásával vagy a menekültek továbbküldésével bosszantani tudják a nem túlságosan kedvelt szomszédokat. Emellett nagyon sok dél-európainak teljesen azonos vágyai vannak, mint azoknak az irakiaknak vagy afgánoknak, akik most keresztülutaznak a Balkánon. Azaz, ők is Németországba kívánkoznak, és a Közel-Keletről érkező emberekben a vetélytársat látják. Igazságtalanul úgy érzik, hogy nagyon rosszul jártak Európával.

A Balkánon teljesen más a menekültekkel szembeni magatartás, mint Ausztriában. És mégis: hogyha megoldást szeretnénk, akkor az EU-nak Szerbiát, Macedóniát és Törökországot is be kell vonnia a tárgyalásokba, és olyan megoldást kell találnia, amelyet minden ország betart. Enélkül a menekültválság okozta túlterhelés Dél-Európa stabilitását veszélyezteti.

Fordította. dr. Gonda László