Tűzoltó valóban nem voltam

A szervezet létrejött és működik. Minden korábbinál centralizáltabb, „államibb” katasztrófavédelmi megaegység gondoskodik az állampolgárok élet- és vagyonbiztonságáról. A hajdani kettős felügyeletű önkormányzati-állami tűzoltóságnak az új rendszerben vége. A Bakondi altábornagy parancsnoksága alatt összevont tűzoltóság, iparvédelem, polgári védelem egységes rendszert alkot. Csak a szervezet törzsét adó kilencezer fős tűzoltóság lóg ki a sorból. Ők féltékenyen őriznék szakmai identitásukat, hagyományaikat, magas bizalmi indexüket. Hogy látja Bakondi György főigazgató, altábornagy, az egykori határőr, aki nyolcéves kihagyás után tért vissza a parancsnoki hídra. A nagy come back előzményeiről Buják Attila kérdezte az altábornagy urat.

2012. december 13., 14:16

Szerző:

- Miért pont a tűzoltóság körül csapnak fel a „politikai lángok”?

– Miért? Tud olyan területet mondani, ahol ne csaptak volna fel „politikai lángok” egy ilyen történelmi léptékű átszervezés idején? Talán olyan nagy béke van az egészségügyben, az oktatásban, a közigazgatásban?

– Akkor a tűzoltók most is élenjártak. Ők szervezték az első komoly tiltakozó demonstrációkat. És mivel összetartó társaság, ennek volt médiahatása is.

– A tavalyelőtti eseményekre gondol? Akkor, mint ön is tudja, a nyugdíjrendszer átalakítása miatt zajlottak a csetepaték.

– De az utórengései máig elérnek.

– Ezt határozottan cáfolom. Azóta történt egy s más nálunk. Először is kifizettük azt a 7,2 milliárdos juttatást, amely 2004 óta halmozódott, mivel senki se méltóztatott észrevenni, hogy beléptünk az unióba.

– A tüntetések, úgy látszik, csodát tettek.

– Gondolja meg, hétmilliárd! Hét egész két tized milliárd a mai, sóher világban... Az új kormány azonnal orvosolta a gondot.

– Némi kivárás után. Ebben az önkormányzatok is benne voltak. A polgármesterek utalni kezdtek, mint a katonatiszt.

– De folytatom: tavaly is, az idén is tizennégyezer forintos bérfejlesztésben részesültek a testület tagjai, a közigazgatási szférában egyedüliként. Egyetemi szintre emeltük végre a szakmát. Három tanszéken, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen képezzük a jövendő tisztikarunkat. Nem fogja kitalálni, mi a három tanszék neve...

– Tűzoltó, polgári védelmi, iparbiztonsági.

– Pontosan. És erre még nem volt Magyarországon példa. Kétségtelen, bonyolítja a helyzetet, hogy új mentalitást, működési rendet kellett elsajátítanunk. Ahogy korábban az állami irányítás alól önkormányzati vezetés alá vonták a tűzoltók egy részét, a folyamat most fordított irányú.

– Szóval minden rendben. Mivel sikerült mégis vérig sérteni a tűzoltókat?

– Persze mindig van egy kis morgás. Néhány elégedetlenkedő, aki mesterségesen gerjeszti a feszültséget, mert sértett, mert így kívánja az érdeke. Mellesleg nem szeretek névtelen levelek szerzőivel polemizálni.

– Hát igen, ez a tűzoltók levelének gyengéje. A Lánglovagok (Facebook) Bakondi altábornagy leváltását szorgalmazzák az Orbán–Pintér-kettősnél.

– Ráadásul fantázianéven írnak, egy fiktív szervezet nevében.

– Ők igen. De amit a tűzoltótüntetéseken láttunk, az transzparens és nyilvános volt.

– Volt. De az rég volt, 2010 tavaszán. Hol vagyunk már attól?

– Ennyit javult a hangulat?

– Csak annyit, amennyivel több időnk volt a cselekvésre.

– Akkor kezdjük a személyi vitával. A tűzoltók egy része állítólag nehezményezi, hogy olyan főnök irányítja őket, aki nem is volt tűzoltó. Ez fontos, ez a társaság igenis kényes szakmai identitására.

– A helyzet a következő: tűzoltó valóban nem voltam, bár négy évtizedet leszolgáltam a rendvédelemben. 1999-ben a katasztrófavédelem alapító főigazgatója lehettem. 2010-es visszatérésem után komoly személyi és szakmai tapasztalatokkal felvértezve érkeztem. Könyörgök: miért nélkülözhetetlen ehhez a tűzoltó-előélet? Közgazdász se vagyok, mégis ekkora szervezet gazdálkodását irányíthatom.

– Hogy lett tűzoltó altábornagy, ha nem is oltott tüzet? Hogy tekintélye legyen tűzoltókörökben?

– 2010 októberében léptettek elő, nem sokkal a vörösiszap-katasztrófa után. Miután vezérőrnagy, dandártábornok már voltam, ezredes, alezredes, százados, főhadnagy, zászlós is voltam.

– Akkor tényleg csak ez következhetett. Révbe ért?

– Gondolja, attól respektál majd az állomány, hogy a váll-lapon egy csillaggal több vagy kevesebb van?

– Akkor miért léptették elő?

– Talán elégedettek voltak a munkámmal. Hadd ne én válaszoljak már erre.

– Azt mondják főigazgató úrra, hogy kemény legény, aki szereti a határozott parancskiadási tónust, néha a csendőrpertut. De ami katonáéknál még elmegy, a tűzoltókat zavarja.

– Vigyázzon, a határőr nem katona. Ha úgy érti, hogy rendvédelmi körökben a tegeződés elfogadott szokás, ezt vállalom. De ez soha nem egyoldalú, tehát nem csendőrpertu. Szervusz őrnagy úr, szervusz tábornok úr. Mi általában tegeződünk.

– A tűzoltók kényesek nevükre, szimbólumaikra. Állítólag még azt is nehezményezik, hogy át kellett matricázni a tűzautót. Ők szeretnének tűzoltók maradni.

– Mivel ez ma már egységes, hivatásos szervezet, az önkormányzati vagyon átvételekor a tűzoltókocsik bal ajtajára felkerült a katasztrófavédelem címere. Ezen kellene annyira kiakadni?

– De ez 150 éves, tradicionális szervezet. Nem lehet csak úgy lematricázni őket.

– Igaz. Büszkék is vagyunk erre. De ettől még mindenki tűzoltó marad.

– Ember még ki nem mondta: „Kihívom a katasztrófavédelmet.” Különben miért védjük a katasztrófát? Miért nem hárítjuk?

– Köszönöm, hogy megkérdezte, állandóan ezzel cukkolnak. 1999-ben, amikor a törvény parlamenti vitája zajlott, visszatérő téma volt ez is. Mit mondjak? Nyelvtanilag helyes. A tűzvédelem vagy az árvízvédelem sem a tűz vagy a víz védelme.

– Határőrnek jobb lenni, vagy katasztrófaelhárítónak?

– Ügyvédnek, higgye el. Ez fontos pont az életemben, mert menesztésem után nehezen ment a váltás. Az ember katonaféleként megszokja a rendet, egyfajta hatékonyságot. Büntetőügyekkel nem is foglalkoztam. Öreg rendvédelmisként el sem tudtam képzelni, hogy ma még a közbiztonságot szolgálom, s holnap átállok a „rosszfiúk” oldalára. Maradt a polgári jog, a távközlés, a közbeszerzési jog s még néhány speciális ügy.

– Mint az UD Zrt. perei.

– Az személyiségi jogi per volt. Sok száz per mellett ezt is vittem.

– Velünk is megütközött.

– De ugye nincs harag? Egy ügyvédre miért haragudna?

– ...

– Mellesleg szerepelt az étlapon a 168 Óra mellett a HVG, a Népszava és még néhány más lap és magánszemély.

– 2002 után önt is „kóstolgatták” a beregi árvízi helyreállítás utáni házépítések ügyében. Mi történt?

– Semmi. Keller úr nem talált fogást rajtunk.

– Az ügyészség (Polt úr) ön mellett foglalt állást?

– Keller úr feljelentéseket kezdeményezett egyes minisztereknél, hogy vizsgáljanak ki 47 esetet. Mire a vizsgálatok lezárultak, az Európai Unió építészeti nívódíjjal tüntette ki a beregi újjáépítést. Mégis rossz szájízt hagyott maga után a dolog.

– Sértett ember? Most, hogy régi beosztásába visszatért, ez elégtétel?

– Dehogy. Én másképp gondolkodom. 2010 júniusában behívtak a kormányülésre. Nem sejtettem, mi vár rám. Amikor megbíztak a borsodi árvízvédelmi munkálatok irányításával, már tudtam, erre nem mondhatok nemet. Hetekkel később kerültem vissza a katasztrófavédelembe. Mielőtt a késő öregség eljön, valami társadalmilag hasznos, jelentős vállalkozásba még belefoghatok.

– Hogy képzeli a tűzoltójövőt? Legyen olyan áramvonalas, zajtalan és gyors a szervezet, mint az ön által kedvelt Harley Davidsonok?

– A tűzoltóság öntudatos szervezet. Az új, egységes és központosított katasztrófavédelmi rendszernek szüksége van erre a mentalitásra. Ami pedig a Harley Davidsont illeti, értem a célzást. Imádom a szép motorokat. Ez a szenvedélyem. Mi még távol vagyunk, a Harley-k kimunkált high-tech precizitásától. De jó pályán, jó köröket megyünk.