„Tudja mit? Megvettem a fél megyét!" – viccelődött a sertésmágus id. Kósa Lajosné

„Nekem nincs sertéstelepem. Vagy tudja, mit? Megvettem a fél megyét" – mondta viccelődve a Magyar Nemzetnek id. Kósa Lajosné Bacskó Katalin.

A lap debreceni otthonánál kereste fel a szépkorút a tulajdonába került, sok-sok millió forintos – közpénzből származó –támogatást kapó mátészalkai sertéstelep ügyében. Ugyan nem engedte be az újságírókat a lakásába, de kaputelefonon egy rövid és megejtően szívélyes hangulatú beszélgetésbe elegyedtek vele – írják. 

„Az ember a család összes dolgát nem szokta kiteregetni" – válaszolta az édesanya arra a kérdésre, miért nem beszélhet a saját vállalkozásáról. Miután jelezték neki, hogy nem a családja vagy a fia, hanem a közpénzből származó támogatások felhasználása miatt keresték meg, ekképp zárta rövidre a beszélgetést:

„Nem foglalkozom pénzügyekkel."

Mint arról mi is beszámoltunk, Kósa Lajos 82 éves, nyugdíjazása előtt védőnőként és bölcsődevezetőként dolgozó édesanyja felesben hirtelen tulajdonosa lett egy furcsa kanyarokkal és körülmények között megmentett-létrehozott cégnek. És lám, máris beütött a szerencse, a cég ugyanis 123 millió forintos vissza nem térítendő támogatást nyert egy sertéstartó telepek korszerűsítését támogató pályázaton.

Kósa először úgy reagált a jelenségre,hogy „magánemberek magánügyeiről” nem tud nyilatkozni. Egy későbbi felvetésre pedig, hogy édesanyja nem stróman-e véletlenül, egy azóta szállóigévé vált mondattal válaszolt: „Édesanyám nem strómanja senkinek sem". 

A kósai szentenciából csudaszép falvédő, sőt kortárs népdal is született: 

 A Magyar Nemzet  agrártámogatási rendszert ismerő forrása szerint egy öt-tízezer sertést nevelő vállalkozás lehet képes olyan nyereségre, amilyet a id. Kósáné Méker Kft-je  egyetlen éven belül produkált. A Méker mátészalkai telephelyén azonban mindössze nyolc, sertéstartásra alkalmas épületet láttak, amelyek legfeljebb négyszáz állat nevelésére alkalmasak. Hogy pontosan hány disznót tartanak, arról nem győződhettek meg.