Tóth Károly: Nem követtem el bűncselekményt

Mindezt azt követően mondta, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség Szilvásy György volt titokminiszter, valamint Dávid Ibolya és Herényi Károly egykori MDF-politikusok mellett vele szemben is vádat emelt személyes adattal visszaélés vétsége és más bűncselekmény miatt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt a 2008 szeptemberében kirobbant UD Zrt.-üggyel kapcsolatban.

Önt 2010 júniusában gyanúsították meg azzal, hogy a nemzetbiztonsági bizottságának alelnökeként 2008. szeptember 25-én arra bírta rá Szilvásy Györgyöt akkori titokminisztert, hogy bocsássa a bizottság tagjainak rendelkezésére a Nemzetbiztonsági Hivatal UD Zrt.-vel kapcsolatos, titkos információgyűjtésen alapuló feljelentéséhez mellékelt telefonbeszélgetésének adatait. A gyanú szerint ezt állítólag azért tette, hogy a Fidesz vezető politikusainak érintettségét bemutató bizonyítékok megismerhetőek legyenek.

A nemzetbiztonsági bizottság két nappal ezelőtt, 2008. szeptember 23-án kapott részletes tájékoztatást a történetekről. Bizonyára emlékszik, akkor meglehetősen drámainak tűnt a helyzet, ugyanis nem kevesebbről volt szó, mint hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal informatikai rendszerét külső támadás érte. Ezért a bizottság egyhangúan úgy döntött, hogy Szilvásy Györgytől bekér minden, az üggyel összefüggésbe hozható dokumentumot. Ezt a bizottsági ülés után Szilvásy és én is elmondtam a sajtónak. Ahogy ugyanerről beszélt Demeter Ervin, a Fidesz országgyűlési képviselője is. Így az ellenem felhozott vád megítélésem szerint már csak ezért sem áll meg.

Ekkortájt Ön elnöki jogkörben eljáró alelnökként vezette a nemzetbiztonsági bizottságot, ugyanis a fideszes és kereszténydemokrata szakpolitikusok a Nemzetbiztonsági Hivatal kinevezett főigazgatója, Laborcz Sándor miatt huzamos ideig bojkottálták az üléseket.

Az ülésekre nem járó elnököt, Simicskó Istvánt helyettesítettem. De az említett egyhangú szavazáson volt ellenzéki voks is, és a testület határozatképes volt. A bizottsági döntés után hivatalos levelet írtam a titokminiszternek, amelyben a kérdéses dokumentumokat, így az ügyben született telefon-lehallgatások jegyzőkönyvét is kértem. Ezután annak rendje és módja szerint a szeptember 25-i bizottsági ülésre minden érintett képviselő a nemzetbiztonsági bizottság titkárságán keresztül kapta meg, az ülés előtt mindenki átnézhette, mi van a megküldött írásos anyagban.

A vád szerint Tóth Károly egy rendbeli hivatalos személyként és felbujtóként elkövetett különleges személyes adattal visszaélés bűntettét követte el. Mi volt itt a felbujtás?

Ezt nem értem. Ugyanis a felbujtást a nemzetbiztonsági bizottság 2008. szeptember 25-i ülésével hozzák összefüggésbe, amelyet alelnökként vezettem, és semmi mást nem tettem, mint a bizottság korábbi döntését hajtottam végre. De még egyszer hangsúlyozom, a bizottság két nappal ezelőtt egyhangúan döntött az ügyben keletkezett anyagok bekéréséről. Ekként szeptember 25-én, azaz utólag nem tudtam felbujtást elkövetni!? Ráadásul nem volt felbujtott és nincs bűncselekmény sem. A nemzetbiztonsági ülésekre huzamos ideig nem járó Demeter Ervin szeptember 23-án ugyancsak az üggyel összefüggésbe került dokumentumok nyilvánosságra hozását kérte, én pedig – megismerve a részleteket – a sajtónak nyilatkozva azt mondtam: politikusok az üggyel összefüggésben bűncselekményeket nem követtek el. Ahogy képviselőként és a bizottságot vezető alelnökként ebben a jogkörben eljárva én sem követhettem el bűncselekményt. Az ügycsoportról szóló első híradások pedig ezt megelőzően két héttel, 2008. szeptember 8-án kerültek nyilvánosságra.

Mégis, akkor mit sejt a háttérben?

Nézze, én megértem, hogy ennek a kormánynak nem én vagyok a szíve csücske. Értem, hogy haragszik rám a Fidesz az 1998 óta felálló vizsgálóbizottságok miatt, értem, hogy haragszanak rám, amiért 2002 februárjában én tártam a nyilvánosság elé Kövér László önakasztásra felszólító, békéscsabai köteles beszédét, amelyet azokhoz idézett, akik nem értenek egyet az akkori Fidesz-kormány politikájával. Pontosan tudom, hogy nem szívlel a mostani belügyminiszter, Pintér Sándor sem, mert 1998 és 2002 között többször kellemetlen interpellációkat intéztem hozzá. 2008 januárjában azt javasoltam az MSZP-nek és a kormánynak, hogy töröljék el az akkor már bevezetett vizit- és ápolási díjat, ezt utóbb nem fogadták el. A Fidesznél pontosan tudták, hogy ezzel kihúztam volna az általuk „szociális népszavazásnak” nevezett akció méregfogát. Ezért is ellenségnek tekintenek. Ahogy azt is tudom, az ügyészség sem kedvel. De mindez nem magyarázat erre. Egyben nem ezért történik most az, ami történik.

A Központi Nyomozó Főügyészség hivatalosan értesítette a vádemelésről, vagy a híradásokból tudta meg, hogy vádlott lett?

A vádemelésről csütörtök kora délután azok után szereztem tudomást, hogy több újságíró felhívott telefonon. Az ügyészség úgy gondolhatta, ha kiad egy sajtóközleményt, az elég. Ez nem túl elegáns, de ez a legkisebb gond ebben a történetben. Egyébként néhány héttel ezelőtt, az utolsó gyanúsítotti kihallgatáson a Központi Nyomozó Főügyészségen bűncselekmény hiányára hivatkozva az eljárás megszüntetését kértem a vádhatóságtól. Erre általában válaszolni szoktak. Vagy úgy, hogy ezt a kezdeményezést elutasítják, vagy úgy, hogy elfogadják. Most egyik sem történt meg, hanem december 9-án lesajtózták a vádemelést, amelyet még december 3-án postáztak a bíróságra. Ebből végül is ért az ember.

Az ügyészségi sajtóközlemény szerint: „A terheltek – bár a nyomozás során bizonyos részcselekményeket elismertek – tagadták a terhükre rótt bűncselekmények elkövetését.” Tóth Károly mit ismert el?

Semmit, még részlegesen sem. Újra elmondom, nem követtem el bűncselekményt, az előbb mondottak szerint nem is követhettem el, de még csak szabálysértést sem. A végén az ügyészek azzal is előálltak, hogy megsértettem a Házszabályt. Ezt arra alapozták, hogy alelnöki tisztségemben elnöki jogkörben jártam el a nemzetbiztonsági bizottság ügyeiben. Ezt a Házszabály egyébként nem tiltja, pláne, ha az elnök tartósan távol marad az ülésektől. És Simicskó István másfél évig nem jött el az általa vezetett bizottság ülésire. Szerintem egy négyéves ciklust figyelembe véve másfél év tartósnak számít. Nem utolsó sorban, a Házszabály esetleges megsértése nem bűncselekmény. Végül Kovács Tamás leköszönő legfőbb ügyész nemrégiben, az utolsó hozzá intézett interpellációra válaszolva leszögezte: országgyűlési képviselő e minőségében eljárva nem követhet el bűncselekményt. Ellenem pedig, számomra más miatt is megkérdőjelezhető módon, ezt hozzák fel.

Hogyan tovább?

Nem követtem el bűncselekményt, de a bíróság majdani jogerős ítéletet – mint törvénytisztelő állampolgár – tiszteletben fogom tartani.