Totálisan Trócsányi László kezébe kerülnek a közigazgatási bíróságok: minden érdemi döntést a miniszter hozhat meg

A jövőben „nem bírói jogállású személyekből” is a legdurvábban politikai érintettségű ügyekben ítélkező bíró lehet, ráadásul a pályázatok és álláshelyek is lényegében csak kormányzati akaraton múlnak majd.

2018. október 30., 14:53

Szerző: Biró Marianna

Ma délben lejárt az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási bíróságokról szóló, sok elemében sarkalatos törvényjavaslatának társadalmi egyeztetése. A 68 oldalas dokumentum október 25-én került fel minden bővebb kommentár, vagy bejelentés nélkül a kormányzati portálra, arról egyelőre nem tudni, mikor nyújthatja be Trócsányi László miniszter a kormány nevében a parlamentnek, de ez még az idén várható – ez a hatályba léptető joganyagból is kiolvasható.

Sőt, minden jel arra utal, kapkodni fognak a törvény elfogadásával, hiszen jövő év elejére egy új, a rendes-bírósági rendszertől teljesen különálló intézményi struktúrát akarnak létrehozni. Ráadásul a javaslat alaposan biztosítja, hogy maga az igazságügyi miniszter, azaz Trócsányi László minden szinten befolyásolhassa a közigazgatási pereket a jövőben.

A javaslat értelmében ugyanis a közigazgatási bíróságok – szemben a rendes bíróságokkal – kétszintű rendszer képeznek a közigazgatási ügyek gyors elintézéséhez fűződő érdekre és a közigazgatási per sajátos szabályaira hivatkozva. A jogi személyiséggel rendelkező közigazgatási törvényszékek és a Közigazgatási Felsőbíróság együtt alkotják majd a közigazgatási bíróságok fogalmát – egyaránt a miniszter felügyelete alatt.

A javaslat alapján a közigazgatási bíróságok elsősorban közigazgatási jogvitákban járnak el. Ez – noha a törvényszöveg nem, hanem a miniszter által megalkotott részletszabályok, továbbá egy a Kúrián és a Közigazgatási Felsőbíróságon létrejövő, közös „hatásköri” tanács fogja ezt tisztázni, elsősorban a jelentős politikai érintettségű ügyekre vonatkozik majd. A közigazgatási döntések közé tartoznak ugyanis a járási és megyei kormányhivatalok döntéseitől kezdve a jegyző határozatokig, illetve olyan szervek döntésein át, mint a NAV, GVH vagy a Közbeszerzési Döntőbizottság minden, ami az állam működésével összefügg. Ma még az összes idevágó ügyben a végső szót felülvizsgálat formájában a Kúria mondhatja ki, hiszen a mai alkotmányos rendben ez a legfelsőbb bírói fórum, a régi legfelsőbb bíróság – csak átnevezve. Ám a közigazgatási perek bírósági jogorvoslatát ezentúl nem a rendes bíróságok, hanem egy ettől elkülönített szervezet fogja ellátni, méghozzá totális kormányzati felügyelet alatt.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

A kormányzati érvelés úgy szól: a közigazgatási bírák függetlenségének egyik legjelentősebb szervezeti garanciája, hogy a központi költségvetésben a közigazgatási bíróságok önálló fejezetet alkotnak – magyarán a manapság botrányos bírósági igazgatási rendszerhez, így Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke sem képez majd számukra egzisztenciális függőséget – másnak kell megfelelniük. Trócsányi Lászlónak, avagy a mindenkori igazságügyért felelős miniszternek, aki Handó valamennyi igazgatási jogkörét megkapja a közigazgatási rendszerre, sőt, talán még erősebb felhatalmazást is.

Na de hogyan tálalja mindezt a tervezet?

A Közigazgatási Felsőbíróság székhelye Esztergom lesz, ugyanakkor a közigazgatási törvényszékek a hatáskörükbe tartozó ügyekben a következő illetékességi területen járnak el: Budapest főváros területén a Fővárosi Közigazgatási Törvényszék; Nógrád megye és Pest megye területén Budapest Környéki Közigazgatási Törvényszék; Hajdú-Bihar megye, Jász-Nagykun-Szolnok megye és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén a Debreceni Közigazgatási Törvényszék; Győr-Moson-Sopron megye, Komárom-Esztergom megye, Vas megye területén a Győri Közigazgatási Törvényszék; Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Heves megye területén a Miskolci Közigazgatási Törvényszék; Baranya megye, Somogy megye és Tolna megye területén a Pécsi Közigazgatási Törvényszék; Bács-Kiskun megye, a Békés megye, és Csongrád megye területén a Szegedi Közigazgatási Törvényszék; Fejér megye, Veszprém megye és Zala megye területén a Veszprémi Közigazgatási Törvényszék.

A közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatálybalépéséről és egyes átmeneti szabályokról szóló tervezet szerint a közigazgatási és munkaügyi bíróság bírósági vezetőinek, valamint a Fővárosi Törvényszék és a Kúria közigazgatási és munkaügyi kollégiuma bírósági vezetőinek megbízatása a közigazgatási bíróságokról szóló törvény hatályba lépését megelőző napon megszűnik.

A javaslat egyfajta „lehetőségként” kínálja fel, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróság azon bírái, valamint a Fővárosi Törvényszék és a Kúria közigazgatási és munkaügyi kollégiumának azon tagjai, akik a javaslatban meghatározott jogvesztő határidőn belül kérik, a törvény erejénél fogva „átvételre kerüljenek” a közigazgatási törvényszékekhez, illetve a Közigazgatási Felsőbírósághoz.

Sőt, a rendes bírósági szervezetben szakmai vezetői megbízatással (tanácselnök, kollégiumvezető, illetve kollégiumvezető-helyettes) rendelkező bírák „címadományozás” révén új vezetői kinevezésükig, illetve az eredeti megbízatás lejártáig azonos illetmény mellett folytathatják a munkájukat az új típusú bíróságokon.

De csak akkor, ha ezt az igazságügyi miniszter jóváhagyja.

A tervezet értelmében az Országgyűlés a köztársasági elnök 2019. február 28. napjáig megtett javaslatára a Közigazgatási Felsőbíróság első elnökét 2019. március 31. napjáig választja meg.

Az NKE tisztavatási ünnepsége Budapesten

Fotó: MTI/Bruzák Noémi

A Közigazgatási Felsőbíróság elnökét az Országgyűlés „a határozatlan időre kinevezett és összesen legalább ötéves, rendes bíróságon közigazgatási ügyszakban vagy közigazgatási bíróságon eltöltött bírói szolgálati viszonnyal rendelkező bírák és közigazgatási bírák, vagy a határozatlan időre kinevezett bírói szolgálati viszonnyal, valamint összesen legalább tízéves – e törvényben meghatározott – közigazgatási jogi szakterületen szerzett joggyakorlati idővel rendelkező személyek közül választja”.

A feltételek kissé komikusak: a legfontosabb közigazgatási bíróság vezetőjének alkalmazásában ugyanis „közigazgatási jogi szakterületen szerzett joggyakorlati időnek minősül a jogi szakvizsga letételét követő:

a) hatósági jogalkalmazói tevékenység, valamint annak közvetlen irányítása, a közigazgatási határozatok felülvizsgálata iránti perekben, illetve közigazgatási perekben a hatóság képviselete,
b) igazságügyi alkalmazottként közigazgatási ügyszakban kifejtett tevékenység,
c) alkotmánybíróként, ügyészként, ügyészségi alkalmazottként, ügyvédként, jogtanácsosként közigazgatási jogvitákhoz kapcsolódóan kifejtett tevékenység,
d) az Alkotmánybíróság Hivatalánál, az Állami Számvevőszéknél valamint az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalánál a hatósági jogalkalmazói tevékenység külső ellenőrzéséhez, vagy közigazgatási jogvitákhoz kapcsolódóan kifejtett tevékenység,
e) a nemzetközi igazságszolgáltatási szervezetben, közigazgatási jogvitákhoz kapcsolódóan kifejtett igazságszolgáltatási tevékenység,
f) közigazgatási eljárásjogi vagy közigazgatási perjogi jogszabály-előkészítésben, véleményezésében való részvétel időtartama.

Magyarán: akár politikai pályafutás és szinte nulla bírói tapasztalat is „alkalmassá” tehet valakit arra, hogy vezesse a rendes bírósági rendszerből teljesen kiválló ám azzal, sőt, a Kúria jogerős döntéseivel egyenértékű ítéleteket hozó szervezetet.

Ha a Közigazgatási Felsőbíróság megválasztott elnöke nem kúriai bíró, őt az Országos Bírósági Hivatal (a továbbiakban: OBH) elnöke a Kúriára áthelyezi. Arról már korábban írtunk, hogy az új felsőbíróság elnöke várhatóan Patyi András, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem lemondott rektora, továbbá a Nemzeti Választási Bizottság volt elnöke lesz. Patyi ennek érdekében már az alaptörvény hetedik módosításátkövetően le is mondott tisztségeiről, sőt egy lex Patyinak elnevezett rendeletmódosítás révén gyorsan ki is nevezték bírónak, méghozzá rögtön ő vezeti a Kúriának azt a tanácsát elnökként, amelyik a népszavazási kérdésekben és más választási ügyekben bíráskodik.

Így szinte mindegy, mihez is ért valójában Patyi, gyakorlatilag bármikor megválaszthatják a Közigazgatási Felsőbíróság elnökének, méghozzá úgy, ahogyan Polt Péter vezeti a Legfőbb Ügyészséget: ha egy valamikori Országgyűlésben nem lesz többség az utódja megválasztásához, akkor szinte bármeddig maradhat az elnöki szélben.

A tervezet ugyanis rendelkezik arról is, hogy ha az elnöki „megbízatás megszűnéséig az Országgyűlés nem választott új elnököt, a Közigazgatási Felsőbíróság elnöke az elnöki jogköröket az új elnök megválasztásáiggyakorolja”. De nemcsak a kinevezés és poszton tartás az érdekes, hiszen a Közigazgatási Felősbíróság elnöke a jövőben, protokolláris feladatain túl megkapja az alkotmánybírósághoz való fordulás lehetőségét is, azaz jogszabályok felülvizsgálatát is kérhetné. Az általa vezetett felősbíróságnak pedig – még ha miniszteri befolyással is, de komoly hatása lehet a közigazgatási perekre.

„A Közigazgatási Felsőbíróság elbírálja a közigazgatási törvényszék határozata ellen előterjesztett perorvoslati kérelmeket, törvényben meghatározott ügyekben egy fokon jár el, továbbá normakontroll hatáskört gyakorol és eljár törvénnyel a hatáskörébe utalt egyéb ügyekben.”

Ráadásul a Patyi-vezette felsőbíróságnak lehetősége lesz a teljes közigazgatási ítélethozatalt befolyásoló jogegységi határozatok kiadására, s noha maga a jogszabálytervezet állítja, az ilyen határozatoknak – törvény eltérő rendelkezése hiányában – a felekre kiterjedő hatálya nincs, a javaslat alapján „a jogegységi határozat a bíróságokra a Magyar Közlönyben történő közzététel időpontjától kötelező”.

Annak tehát, hogy ki vezetheti az új bírósági szervezetet, nagy a jelentősége – és nemcsak a perek kimenetele, hanem a közigazgatási ügyekben eljáró bírók, és azok kiválasztása szempontjából is. A Közigazgatási Felsőbíróság megválasztott elnöke ugyanis – a mostani javaslat alapján – 2019. november 15. napjáig javaslatot tesz az igazságügyért felelős miniszternek a közigazgatási bíróságok ügyviteli szabályaira.

Ám itt jön a csavar. Hiába egy megbízható „káder”, azaz Patyi vezeti majd a felsőtestületet, a közigazgatási perek és bírók befolyásolásának lehetősége valójában Trócsányi László, avagy a mindenkori igazságügyi miniszter kezébe kerül e javaslatcsomag alapján.

Fotó: MTI/Mohai Balázs

Már úgy is, hogy a közigazgatási törvényszékek elnökei felett a munkáltatói jogokat nem is Patyi, hanem a miniszter gyakorolja, ahogyan „igazgatási vezetőként” gyakorlatilag mindent, ami a közigazgatási bírósági rendszert érinti. A miniszter határozza majd meg a közigazgatási bíróság bírói és igazságügyi alkalmazotti létszámát, a bírák vagyonnyilatkozatával kapcsolatos feladatokat, sőt: „a miniszter gyakorolja a központi költségvetés közigazgatási bíróságok fejezete tekintetében a fejezetet irányító szerv hatásköreit” is.

Magyarán az új ítélkező testületek büdzséje is Trócsányinál lesz, miközben a bíráknak sok-sok esetben akár azt is vizsgálnia kellene majd, hogy ő maga miniszterként, avagy a kormánya jogszerűen járt-e el.

Olyannyira függ majd az egész rendszer a minisztertől, hogy még az egyes bírósági szervek szervezeti és működési szabályzatait is Trócsányi hagyhatja jóvá, de ez még mindig semmi ahhoz képest, amilyen szintű befolyást a miniszter a bírók személyes karrierjében kap.

Jövőre ugyanis élből a tárcavezető fog dönteni arról: továbbmehetnek-e az eddig közigazgatási és munkaügyi bíróságokon ítélkező, hivatásos és nagy tapasztalatú bírók az új szervhez, vagy sem. A javaslat értelmében a miniszter „beoszthatja a közigazgatási bírót a kérelmében megjelölt 81. § szerinti szervhez, valamint dönt a beosztás megszüntetéséről és a közigazgatási bírónak ismét tényleges közigazgatási bírói álláshelyre történő beosztásáról”.

Sőt, Trócsányi dönt a közigazgatási bíró áthelyezése, más szolgálati helyre történő kirendelése kérdésében, ahogyan ő maga válogathatja meg az összeférhetetlenségi és egyéb hivatásrendi szabályokat is.

A miniszter maga fogja kiválogatni az új ítélkező testületek vezetőit, sőt más beosztotti körét is: a közigazgatási bíróság titkári és fogalmazói álláshelyektől kezdve ugyanis, a közigazgatási bírói és közigazgatási bírósági vezetői pályázatokig minden személyi ügyben a miniszter jár majd el.

És kiket válogat majd be?

„Közigazgatási bíróvá az nevezhető ki, aki – a Bjt.-ben meghatározott kinevezési feltételeken túlmenően – kiemelkedő közigazgatási jogi ismeretekkel és gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezik” – áll a javaslatban, s ahogyan a Közigazgatási Felősbíróság elnöke esetében, a törvényjavaslat itt is igyekszik körülírni, kik is tetszenének a kormánynak az újdonsült bírói posztokon. A jövőben a közigazgatási bíróvá, illetve bírósági vezetővé való kinevezés szempontjából közigazgatási jogi szakterületen szerzett joggyakorlati időnek minősül az egyetemi jogi végzettség birtokában

a) a bíróként, igazságügyi alkalmazottként közigazgatási ügyszakban kifejtett tevékenység,
b) hatósági jogalkalmazói tevékenység, annak közvetlen irányítása, valamint közigazgatási perbeli jogi képviselet ellátása,
c) az alkotmánybíróként, ügyészként, ügyészségi alkalmazottként, ügyvédként, jogtanácsosként a közigazgatási jogvitákhoz kapcsolódóan kifejtett tevékenység,
d) az Alkotmánybíróság Hivatalánál, az Állami Számvevőszéknél valamint az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalánál a hatósági jogalkalmazói tevékenység külső ellenőrzéséhez, vagy közigazgatási jogvitákhoz kapcsolódóan kifejtett tevékenység,
e)nemzetközi bíróság szervezetében közigazgatási jogvitákhoz kapcsolódóan kifejtett igazságszolgáltatási tevékenység, és
f) a pályázó munkakörében a közigazgatási eljárásjogi vagy közigazgatási perjogi jogszabály előkészítésében, valamint véleményezésében való részvétel

időtartama.

A pályázatokon az elérhető pontszám legalább 80 százalékában kizárólag a pályázó képzettségét, szakmai tudását és megszerzett tapasztalatát kell tárgyilagosan értékelni (objektív pontszám), legfeljebb 20 százalékában pedig a pályázónak a bírói hivatás gyakorlásához szükséges tárgyilagosan nem mérhető felkészültsége, elhivatottsága értékelhető (szubjektív pontszám).

Miután azonban egy államtitkári, vagy minisztériumi főosztályvezetői, sőt, akár parlamenti képviselői „tapasztalat” is beszámíthatóvá válik, a jogi diplomával rendelkező politikai kinevezettek tömkelegével tölthetőek majd fel az új közigazgatási bíróságok. Eközben a Trócsányinak nem tetsző, vagy éppen eddig nem elég „simulékony” ítéleteket hozó, nagy tapasztalatú bíráknak könnyen búcsút inthet ezzel a törvénnyel a kormány. S ugyan a bíróságok véleményezhetik a pályázókat, ahogyan a kinevezési döntéseket is, a törvényjavaslat egyértelműen tartalmazza, amit korábban a szakma Handó Tünde esetében is sokáig kifogásolt: gyakorlatilag egyszemélyi döntéssé válik a bírói előmenetel. Itt ráadásul egy miniszter egyszemélyi döntésévé.

Magyarán nem érvényesül majd az igazságszolgáltatás függetlensége, s a hatalmi ágak szétválasztásának elve sem, hiszen a közigazgatási bírók, és így az ítélkezés is az igazságügyi minisztertől függ majd.

A miniszter kinevezési hatáskörébe tartozó vezetői pályázatok esetén persze a tárcavezető nemcsak begyűjti a véleményeket, de meghallgatást is tart, és elvileg ennek eredményétől függően hozza meg kinevezési döntését, ám érdemi beleszólást mindez nem garantál a szakmai szerveknek és bíróknak – ahogyan ez már számos jogvitát eredményezett Handó Tünde esetében is. Persze az Orbán-kormány – talán éppen az eddigi tapasztalatok miatt – igyekszik adni a látszatra. A tervezet szerint ugyanis megalakulhat a 11 tagú Országos Közigazgatási Bírói Tanács (OKBT), amely a közigazgatási bírák véleményező és döntéshozó testülete lesz.

Az OKBT ugyanakkor komikus módon olyan „megkerülhetetlen” jogkörökkel lesz felruházva, mint hogy „figyelemmel kíséri és megvitatja a közigazgatási bíráskodás általános helyzetét, a közigazgatási bírák és igazságügyi alkalmazottak helyzetét (jogállási szabályait, illetményét, feladatait, a bíróságok igazgatásának gyakorlatát és szabályait) érintő jelentős kérdéseket. Na jó, lesznek komolyabb feladatai is: így „véleményezi a közigazgatási bíróságokat érintő jelentős jogszabályok tervezeteit, ilyen tárgyú jogi szabályozás megalkotását kezdeményezheti az igazságügyért felelős miniszternél, vagy éppen véleményezi a központi költségvetés közigazgatási bíróságok fejezetének tervezetét, egyetértési jogot gyakorol a központi költségvetés közigazgatási bíróságok fejezetét érintő, fejezetek közötti és a fejezeten belüli előirányzatok közötti átcsoportosítással kapcsolatban”.

Ami talán fontos lehet, hogy az OKBT dönt majd „a közigazgatási bíróság személyi tanácsa véleményének megküldését követően a közigazgatási bírói és közigazgatási bírósági vezetői pályázatok miniszter elé terjesztéséről” és más személyi kérdésekbe is lesz némi beleszólása, elsősorban a felmentések ügyében.

Ám hiába, hiszen az OKBT elnöke a kormánynak és miniszterének nyilván elkötelezett Közigazgatási Felsőbíróság elnöke, akit, valamint tíz további tagját hat évre választják meg. Méghozzá a javaslatcsomag alapján a kormány sokat „tanult” a Handó-botrányokból, s meg kívánja úszni, hogy adott esetben számára nem tetsző OKBT jöjjön létre. A tervezetben ugyanis szerepel, hogy „nem választható az OKBT tagjává, aki közigazgatási bírói tanács tagjává sem lenne választható.” Márpedig olyan, aki ellen fegyelmi, vagy bírói alkalmassági eljárás van folyamatban, az nem lehet tagja bírói tanácsnak a közigazgatási bíróságokon a jövőben.

De az új testület véleményezési – nem vétó! – jogköre is hagy némi kívánnivalót maga után. Például, miközben évi négy esztergomi ülést ír elő a javaslat, abban az is szerepel: „Ha az OKBT a 25. §(2) bekezdés c)-d) pontjaiban megjelölt feladatkörében eljárva a miniszter által meghatározott határidőn belül nem ad véleményt, a javaslatot támogatottnak kell tekinteni.” Magyarán ha Trócsányi valamiféle személyi javaslata esetleg vitás is lenne, de az OKBT nem tudna összeülni, akkor is támogatottnak minősül majd a tárcavezető akarata.

Fontos részlet továbbá, hogy az OKBT Személyi Tanácsa lesz az, amely a bírói, illetve bírósági vezetői pályázatokat értékeli, s konzultál a kinevezések ügyében a miniszterrel, azaz részt vesz a meghallgatásokon. Na de hogyan?

„Az OKBT Személyi Tanácsának elnöke a Közigazgatási Felsőbíróság elnöke, nyolc tagjából négyet az OKBT saját tagjai közül választ, nem bíró tagjaivá a kiemelkedő tudású elméleti jogászok vagy legalább tízévi, jogi területen folytatott szakmai gyakorlattal rendelkező személyek közül egyet-egyet kér fel: az Országgyűlés igazságügyért felelős bizottsága, a legfőbb ügyész, a közigazgatás-szervezésért felelős miniszter, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke három évre.”

Magyarán ebbe a testületbe még beülhet majd a fideszes parlamenti képviselők által javasolt, Polt Péter által delegált, a Miniszterelnökségnek tetsző delegált is. Így nyilván biztosított lesz a függetlensége.

Összességében tehát minden, amitől a szakmai és nemzetközi szervezetek tartottak az alaptörvény hetedik módosítása után, alaposan érvényesül a Trócsányi-javaslatban.

Fotó: 168 Óra archív

Nagy kérdés, a tervezet változhat-e még azelőtt, hogy a kormány a parlament elé terjeszti, a Fidesz-KDNP pedig nyilván meg is szavazza. A javaslat a hatályba lépése időpontját mindenesetre nem állapítja meg, ehelyett kimondja, hogy arról, és az átmeneti rendelkezések megállapításáról külön törvény rendelkezik, ennek tervezete is fenn van a kormány honlapján.

Mindezek alapján jövő őszre teljes egészségben létrejöhet, év végével pedig működésbe is léphet az új szisztéma, melynek célja a javaslat alapján még egyértelműbbé vált. Érdemes tudni, hogy több ítélet kritizálása után a Fidesz-hatalom már 2016-ban egyértelművé tette: szeretne befolyást szerezni a számára fontos bírósági ügyekben. Mással nehezen magyarázható, miért nyúltak, illetve nyúltak volna hozzá ismét a 2012-ben létrehozott közigazgatási és munkaügyi bíróságok rendszeréhez.

Miután újabb kétharmadot szerzett a Fidesz-KDNP ismét napirendre került az elmúlt ciklusban sarkalatos többség híján elbukott javaslat. 2016-ban ugyanis a kétharmadot igénylő közigazgatási felsőbíróságról szóló törvényt elbuktatta az Alkotmánybíróság, s noha egy másik jogszabályba rejtve az elképzelés egyik legfontosabb elemét, a bírói kar közigazgatási tisztviselőkkel történő felhígítását végül e nélkül is sikerült megvalósítani. Ám a közigazgatási felsőbíróságról szóló törvényt az Alkotmánybíróság az államfő javaslatára formai ok miatt visszadobta, hiszen a jogszabályt kétharmados többség nélkül fogadták el.

A harmadik kétharmad megszerzése után azonban rögtön egy alaptörvény-módosítás formájában, még a nyári rendkívüli ülésszak ideje alatt át is verte a parlamenten a kormánytöbbség, azóta várattak magukra az ígért részletszabályok. Szakértők szerint a kormányzati cél évek óta nem változott: az idősebb, tapasztaltabb bírák közül minél többet sikerüljön eltávolítani a „kiemelt" (magyarán az Orbán-kormánynak kényes vagy kínos) ügyekben való ítélkezésből, így felszámolni a bírói függetlenség maradványait is. Ezt most, Trócsányi László személyesen viheti majd véghez, amennyiben ezt a javaslatot ebben a formában elfogadja a Ház.