Törzsi gyűlés
Ha valaki szeretné úgy hinni, hogy a magyarság genetikusan ázsiai származék – Orbán Viktor, mint tudjuk, legalábbis félázsiainak tartja ezt a népséget –, hát szíve joga, noha a tudományos vizsgálatok szerint az erősen keveredett nemzet mai genetikai állományában a sztyeppei eredet már nem meghatározó.
Ettől eltekintve persze mindenkinek szabadságában áll minket a „hun–türk tudatú népek” közé sorolni – még akkor is, ha a népi tudat homályos fogalmának származástani hasznosítása enyhén szólva badarság. Ezért abban sincs semmi kivetnivaló, ha több ezren kivonulnak a bugaci pusztába, hogy a Kurultaj elnevezésű Magyar Törzsi Gyűlés keretében hagyományőrzőnek vélt tevékenységeknek hódoljanak, illetve azok publikumaként töltsék el szabad idejüket. Az íjászat és a lovaglás aligha ártalmas, az ősi koponyalékeléstől pedig remélhetően eltekintenek a résztvevők.
Nem elhanyagolható körülmény azonban, hogy ennek a tradícióápoló rendezvénynek kezdettől, azaz 2008 óta a hazai szélsőjobb a mentora: a Jobbik használja fel saját világnézetének propagálására. A párt elnöke a minap arra buzdította híveit, hogy Bugacon „töltődjenek fel a turáni népek erejével”, bármit jelentsen is ez. Ettől még a pusztai dzsembori nem feltétlenül és kizárólag jobbikos gyűlekezőhely. Sokaknak lehet egyszerű szórakozás, akár csak látványos gyermekprogram, ám azért okkal feltételezhető, hogy a baloldali, avagy liberális, de még a magukat konzervatívnak tekintő szavazópolgárok is csekély affinitást mutatnak a törzsi gyűlés iránt. Nem úgy a Fidesz. Pontosabban a kormányzat, amely idén hetvenmillió forinttal tartotta támogatandónak, és Lezsák Sándor parlamenti alelnök védnöki alkalmazásával fogadást adott a Kurultaj külföldi vendégeinek. Keskeny Ernő, a Külügyminisztérium főosztályvezetője pedig ebből az alkalomból kijelentette, hogy az esemény a magyar kormány külpolitikai stratégiájával „teljes mértékben összhangban van”, amennyiben „a keleti nyitás megvalósulását segíti”. Erre aztán Bugacon még ráerősített Gyöngyösi Márton a Jobbik, illetve az Országgyűlés külügyi bizottságának képviseletében.
Hogy a kormánypárti jobboldal meg a parlamenti szélsőjobb együttműködése ezúttal közös diplomáciai koncepció volna, az persze szimpla marhaság: attól, hogy felső szinten szónokolnak az erősen kérdéses rokonságról, a potenciális „turáni” partnerek (?) aligha vesznek részt lelkesebben Magyarország gazdasági fellendítésében. Ezt egyébként sem a Fidesz, sem a Jobbik nem hiszi; de mint arra korábban – legutóbb az Erdélyi Magyar Ifjak táborozásának előkészületei idején – már felhívtuk a figyelmet, mindkét párt megragadja a kínálkozó alkalmakat, hogy közös célközönségüket rászoktassák az egymás iránti empátiára. Teszik ezt annak ellenére, hogy a szélesebb nyilvánosság előtt változatlanul elutasítják a másikat. Különösen a Jobbik igyekszik két vasat tartani a tűzben: miközben képviselői – Erdélyben csakúgy, mint Bugacon – együtt lépnek fel a kormánypárt embereivel, az egyértelműen szélsőséges szubkultúra egyéb fórumain továbbra is durván támadják a Fidesz-uralmat, hiszen biztos bázisuk eltántoríthatatlan hívei ezt akarják hallani. A lassú konvergálás inkább a „csupán” radikális jobboldaliaknak szól: annak a szélesebb rétegnek, amely folyamatosan vacillál, melyikükhöz álljon.
Orbán ezeket a táboron belüli, saját bizonytalanjait reméli lekötni, ha gesztusaival azt ígéri, hogy lényegében tőle is megkapják a „nemzeti” politikát. Ugyanakkor világosan látja már, hogy mind a mérsékelteket, mind az ultrákat mentálisan fel kell készítenie az esetleges majdani koalícó elfogadására. Amíg tehát igenis kultúrharcot folytat demokratikus ellenzéke vagy akár csak a független értelmiségiek, valójában a „hanyatló Nyugat” kozmopolitának bélyegzett szellemisége ellen, addig igyekszik kifejezésre juttatni, hogy a szélsőjobb igényeit viszont akceptálja. Nyilvánvaló, hogy Tarlós főpolgármester ezért játszotta az Új Színházat Csurka István eszmei örököseinek kezére; és ugyanezért tűnik hiábavalónak minden tisztességes tiltakozás A hatodik koporsó című, drámának álcázott antiszemita propagandatákolmány bemutatása ellen. Csurka uszító darabja – mint Dörner György mondja – az évad „meghatározó bemutatójának” ígérkezik. És valóban: páratlan manifesztuma lesz a szélsőjobb kulturális térnyerésének. Annak a „új hangnak”, amely persze nagyon régi, és megint reneszánszát éli: minden nyomorúságunkról Trianon tehet, Trianonról pedig a zsidók.
Természetesen a Magyar Törzsi Gyűlés némely történészi előadása is heveny trianonozásba torkollott, mint minden hasonló „nemzeti” celebráció. Fischer Ádám, a világhírű karmester, aki most valamennyi általa elérhető fórumon protestál A hatodik koporsó színrevitele ellen, pontosan állapítja meg, hogy nem a szélsőségesek szigetelik el az országot Európától, hanem azok, akik szalonképessé teszik őket.
A törzsi politika honi letéteményesei.
