Törökbálint: landolás a magyar valóságban
Nincs helye a viccelődésnek, amikor egy önkormányzat költségvetéséből egyetlen intézkedéssel 2,5 milliárd forintot vonnak ki. Mégis talán nagyon ideillő a Mátrix című film egyik, utóbb sokat idézett mondata: „Wellcome to the real World”. Azaz: Isten hozott a valódi világban. A Pest megyei Törökbálint most a magyar mindennapokkal ismerkedik, betudhatóan annak, hogy egy törvénymódosítás értelmében a távközlési cégek a helyi iparűzési adójukat 2011-től előfizetőik lakóhelye szerint kell fizessék az önkormányzatoknak.
Ezzel alaposan a feje tetejére állt a világ Törökbálinton. Bár egy másik megközelítés szerint csak a talpára állítják a dolgokat. A sejtelmes megfogalmazások helyett jöjjenek a masszív tények. Hazánk egyik meghatározó nagyságú telekommunikációs cégének, a Telenornak a központja Törökbálinton található. A helyi iparűzési adó fizetésének gyakorlata Magyarországon sok tekintetben szabad kezet ad a cégeknek. Fizetniük mindenképpen kell, ám hogy a több telephellyel rendelkező cégek az éves árbevételük után a rájuk eső részt milyen arányban osztják fel azok között a települések között, ahol maguk jelen vannak – a cégek belátására bízzák.
Más volt a helyzet az olyan szolgáltatókkal, amilyenek például a telekommunikációs cégek. Ezek az óriás-vállalkozások eddig a vállalati központot befogadó településnek fizettek iparűzési adót. Egy 2008-as statisztika szerint (a HVG TOP 500-as listájáról származik) a Telenor (akkor még Pannon GSM) a maga 189 milliárd forintos árbevételével hazánk 45. legnagyobb árbevételű cége volt, és ezután fizetett éves szinten 2,5 milliárd forintot Törökbálint önkormányzatának. Azt bizonygatni sem kell, hogy a jelzett árbevétel nem Törökbálinton képződött, ám az azzal járó előnyök kizárólag a Pest megyei települést gazdagították.
A teljes képhez tartozik, hogy a Magyar Telekom és a Vodafone iparűzési adóbevétele jövőre már nem kizárólag Budapestet gazdagítja. S bár érzékeny kiesés lesz a fővárosnak is e pénzforrás részleges elapadása, ennek a problémának a súlya nem mérhető a törökbálintihoz.
A helyi önkormányzat éves költségvetése 7,5 milliárd forint, ami egy alig valamivel több, mint 13 ezres lélekszámú település esetében kiugróan magas összeg. Nem meglepő azonban annak tudatában, hogy ebben az összegben benne foglaltatik az a 2,5 milliárd, amit évente fizetett a távközlési cég a Pest megyei városnak. Némileg leegyszerűsítve a helyzetet: az iparűzési adóból származó bevételüket az önkormányzatok fejlesztésre fordítják. Valójában az ilyen módon befolyt pénzből át kell csoportosítaniuk a működési kiadásokra, ám ez mégsem írja felül azt az alapvető logikát, hogy a fejlesztésekre – vagy uniós pályázatok esetében azok önrészére – ilyen módon teremtik meg a forrást.
Hogy ez a rendszer milyen aránytalanságokat szül, arra jó példa, hogy a törökbálinti iparűzési adóbevételnek kizárólag a Telenortól származó összege jelentősen meghaladja a 67 ezer lakosú Békéscsaba teljes iparűzési adóbevételét. Ezt a tényt nem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Két ok miatt sem. Egyrészt a két város közötti méretbeli különbségek miatt, másrészt a békési megyeszékhely gazdaságában olyan meghatározó nagyságú cégek vannak jelen, mint a Wienerberger, a Tondach, a GE Money Budapest Bank, a Bonduelle vagy a Linamar. Az ennél kisebb vállalkozások ezreiről nem is szólva. Ilyen feltételek mellett egy közel 70 ezres megyei jogú város iparűzési adóbevétele csupán horzsolja a 2 milliárdot, miközben önmagában a település nagysága miatt (és öröklött elmaradottsága okán) sokkal több lenne a fejlesztési igénye, mint a 13 ezer lakosú Törökbálintnak.
A fenti gondolatmenetből nem következhet más, mint annak kimondása: bármennyire fájdalmasan élik meg a jelenlegi változásokat Törökbálinton, valójában abba a helyzetbe kerülnek az iparűzési adóbevételek frontján, mint a legtöbb hazai önkormányzat. Kivételes kedvezményezettből átlagosak lesznek. Mert két dolgot ne felejtsünk el.
Egy: a most elvett évi 2,5 milliárd évek óta érkezett az önkormányzat számlájára, ami olyan fejlesztési forrásul szolgált a településen, ami a „magyar valóságba” beilleszthetetlen, és olyan aránytalanságot teremtett, ami bánthatta más települések igazságérzetét.
Kettő: a város nem marad iparűzési adóbevétel nélkül, mert a mostani törvénymódosítás kizárólag a telekommunikációs cégek fizetési gyakorlatát érinti. Ám Törökbálint egészen kitűnő földrajzi elhelyezkedése miatt cégek tucatjainak központja és székhelye, és feltehetőleg 2011-től megkurtított bevétele még mindig sokszorosan felülmúlja a hasonló nagyságú települések iparűzési adóbevételét.
Az álomszerű helyzetek egyszer véget érnek. Törökbálinton ez pontosan 2011. január elsején köszönt be.
