Tóparti látomás - Épülhet-e luxusszálló a tatai vár közelében?

A tatai tópart az ország egyik legimpresszívebb természeti és műemléki környezete a Zsigmond korabeli várral, az Esterházy család kastélyával, az uradalomhoz tartozó épületekkel, a neobarokk gimnáziummal, a vízimalmokkal és a nyolc kilométeres, erdőn keresztül vezető sétányával, amelyet naponta futók, gyaloglók, helybéliek és turisták ezrei vesznek birtokba, ha feltöltődésre, kikapcsolódásra vágynak. Az Öreg-tó és környezete növények és állatok otthona,

télen naponta 13 ezer madár is leszáll a tó medrére megpihenni, hogy innen induljon tovább délre.

Miattuk született meg egy okos helyi szabályozás, amely szerint a városban novembertől márciusig tilos hang- és fénytechnikai eszközöket használni.

A vízpartot illetően eddig konszenzus volt az önkormányzat és a lakosság között, ebbe rondít bele egy messziről jött vállalkozó. A 200 esztendős látképbe szeretné beszuszakolni a szállodáját több mint 200 méter hosszan az Avalon Center Kft. A tervezett luxushotel akkora lenne, mintha egymás mellé tennénk a tópart jellegzetes építményeit: a várat, a kastélyt, a gimnáziumot és a rendházat.

„Mintha a Nemzeti Múzeum kertjébe építenénk hotelt, mivel van ott egy kis hely, ahol elfér” –

írja cikkében az elismert építészeti szakíró, Zubreczky Dávid, aki nem egyszerűen zöld felületnek nevezi az Öreg-tó környezetét, hanem valódi műalkotásnak.

A szálloda látványterve.

Az év elején jöttek az első hírek arról, hogy valaki kinézte magának az amúgy lerobbant főúri lovarda területét a mellette elnyúló nagyréttel. Az 1841-es helyrajzi számon az uradalom 50 méter hosszan elterülő egykori lóistállóját találjuk, amelyet a pompázatos berendezése miatt inkább lehetne lószalonnak nevezni, olyannyira luxuskörülményeket biztosított az Esterházyak versenylovainak. A maga nemében egyedülálló épületet remekül lehetne hasznosítani a tatai lovassport felélesztésére, tájba illő vendéglátóipari megoldásokkal, hiszen ennek a területnek a 40 százaléka beépíthető. Ezzel alighanem még ki is egyeznének a tataiak, ha a műemlék jelleg megmaradna: csinos kis szabadidős bázis lehetne itt, lovaglási lehetőséggel, ami vonzaná a turistákat. A mellette lévő rétnek viszont a jelenlegi szabályozás szerint legfeljebb a 2 százaléka építhető be. Így oda maximum egy kisebb kutrica épülhetne. Az ismeretlen tulajdonosok ellenben luxusszállót álmodtak a tópartra, s

a rendkívüli jogrend idején Michl József polgármester kiemelt fejlesztési övezetté nyilvánította mindkét területet,

így az Avalon Center elkezdett tervezgetni. Szép nagy komplexumot, helyenként 19 méter magasra felnyúló főépülettel, erdőn át vezető autóúttal, amely a legóvatosabb számítások szerint is 500 méteren át természetvédelmi területen, a tó mellett vezetne a szállodához. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, módosítani kell a város szabályozási tervet.

A Hell cégcsoport a város ingyenes lapjában azt üzente mindenkinek, hogy Tata mellett még két másik település – Zamárdi és Balatonföldvár – is versenyzett a lehetőségért, hogy náluk épüljön meg a luxusszálló. Ez azonban inkább csupán kommunikációs trükknek tűnik, információink szerint ugyanis a befektető Tatán kívül érdemben nem tárgyalt egyik településsel sem. Az interjúban Tóth Eszter Anna, az Avalon Center Kft. marketingigazgatója azzal próbálta megnyugtatni a helyieket, hogy a tavat körbe lehet sétálni a jövőben is, és a tataiak használhatnák a leendő szálloda wellness részlegét, a fizetős strandot és az éttermet. Továbbá cégük végre rendbe tenné a hajdani lóistálló környezetét, felújítaná a játszóteret, teremtene 80-100 munkahelyet, támogatná a kultúrát, és főként adót fizetne a város kasszájába. S hogy még nyilvánvalóbb legyen a jó szándék: az anyacég Hell Energy – a járvány elleni védekezés érdekében – rögtön ajándékozott 500 karton jeges teát a városnak.

„Tata tetszik nekünk. Cégünk tőkeerős befektetőként a legjobb helyet keresi az országban. Barátságos, nyitott emberekkel találkoztunk. Az önök polgármestere jó menedzser, jó gazda, valami igazán maradandót szeretne ennek a városnak”

– lelkendezik Tóth Eszter Anna az önkormányzati újságban.

A veszélyhelyzetben kezdődött a készülődés, a szállodaépítést elkezdték propagálni, amire az egyharmadot képviselő helyi ellenzék megmozdult. Szerintük a polgármester a járvány miatti rendkívüli jogrendet akarta felhasználni arra, hogy egyedül döntsön a beruházásról. Kátai Péter, a Tatáért Egyeztető Fórum titkára lapunknak elmondta:

„szeretnénk megmenteni ezt a csodálatos látványt, a természetvédelmi területet, ezért tiltakozunk a tóparti szállodaépítés ellen”.

A civileket, ellenzéki képviselőket, pártokat tömörítő grémium ezért március elején népszavazást kezdeményezett a beruházás ügyében. A rendkívüli jogrend azonban ezt nem tette lehetővé. Mint ahogy tüntetni sem lehetett április 4-én. A megyei építészkamarához fordultak, és megkeresték Tata főépítészét is, de elmondásuk szerint sehonnan nem kaptak érdemi választ a kérdéseikre. A szállodaépítés bejelentése után nyilvános vitát kezdeményeztek az önkormányzati képviselőkkel a helyi tévében, ám választ még onnan sem kaptak.

Michl József polgármester úgy nyilatkozott, hogy a szabályozási terv módosításához szükséges összes vizsgálat, tanulmány elkészítése után lakossági fórumot tartanak, s aztán dönt majd a képviselő-testület arról, hogy a beruházó kérelme szerint módosítja-e a jogszabályt. A fejlesztést bejelentő sajtótájékoztatón egyúttal megdorgálta a reagálni nem tudó ellenzéket, hogy hecckampányt folytat, s felszólította őket, fejezzék be. Pár ember véleménye amúgy sem reprezentálja a várost.

„Aki ellenzi a beruházást, az nem szereti Tatát, nem foglalkozik a város fejlődésével, jövőjével”

– véli a polgármester.

Akik nem jutottak be a sajtótájékoztatóra.

A 168 Óra elküldte a kérdéseit a városvezetőnek, s mivel a válasz lapzárta után érkezett meg, cikkünk folytatásában közöljük.

Szalay Ildikó pártoktól független lokálpatrióta, természetvédő, az ominózus sajtótájékoztató után létrehozta a Stop Avalon Facebook-csoportot, mert úgy érezte, cselekedni kell: fellépni az igazságtalanság ellen, szót emelni Tatáért. Alig egy hét alatt tízezer fős lakossági mozgalommá fejlődött a Stop Avalon csoport.

„Mi mindannyian azt szeretnénk, ha Tata megmaradna olyannak, amilyennek szeretjük. Hogy ne okozzon visszafordíthatatlan károkat egy beruházás a tóparton”

– mondja Ildikó, sorolva, hogy legalább ötven önkéntes segíti a mozgalmat, külön munkacsoportok alakultak, levelek tömegével keresik meg a helyi képviselőket, elkészült tízezer szórólap a petíciójukkal, amelyet eljuttattak minden tatai otthonba, matricát nyomtattak a mozgalom logójával, s pozitív üzenetű kisfilmeket forgatnak, Tatára irányítva az ország figyelmét.

A helyi értelmiség még hallgat. Feltűnő, hogy a tiltakozó civilek közt alig találni népművelőt, tanárt, könyvtárost, muzeológust. Tata kisváros, nem merik a hangjukat hallatni, tartanak a következményektől. Néhányan mégis kiállnak, segítik az ügyet.

„Lassan odáig jut el a város, hogy csak a tatai vár nem lesz a látképbe illő”

– fogalmaz Varga Zoltán, az ELTE tatai geológuskertjének vezetője. „A tervezett épület bizonyára szép, de nem ide. Amit én hiányolok, az a tataiak megkérdezése. Az ő véleményüket kellene reprezentálnia a polgármesternek” – teszi hozzá a természetvédő.

Kerti Károly festőművész, nyugdíjas műtárgy-restaurátor, ismert család leszármazottja, szintén tagja a civil csapatnak. „Nehéz indulat nélkül hozzászólni a leendő beruházáshoz. Tevékenységemet mindig az emóció, az etika és az esztétika határozta meg, szeretni a tárgyat, a legkevesebb kárt okozva végezni a megőrzést, és törekedni esztétikumának megóvására. Akik megtervezték, akik támogatják a beruházást, belenyúlnak a tájba, belegázolnak a természetbe, híján vannak a szépérzéknek. Ők nem szeretik a várost” – fogalmaz.

Dr. Szeidemann Ákos, a gimnázium fizika-kémia szakos tanára is vállalta, hogy támogatja a mozgalmat. Úgy érezte, a felelősséget nem szabad elhárítani, lokálpatriótaként neki is tennie kell azért, hogy az Avalon más tatai helyszínen építse fel a luxusszállodáját, ne a gimnázium alatt, az Öreg-tó partján. Érve tisztán a szeretetről szól. „Igenis vannak tabuk, olyan dolgok, amiket nem lehet bántani. Az Öreg-tó kétszáz éves látképe ilyen. Aki ezt nem tudja, nem érti Tatát, nem érti a szimbólumait.”

A beruházás nem csak visszavonhatatlanul megváltoztatja az Öreg-tó látképét, örökre csapást mérhet a természetre, a növény- és állatvilágra.

Az építkezésben érintett, gimnázium alatti ingatlan a tulajdoni lap szerint természetvédelmi terület, sőt védett hidrogeológiai övezet is egyben. A tervezett szállodához csak az erdőn keresztül lehetne eljutni, ami azt jelenti, hogy az M1 tata-remeteségi lehajtóján, át az üdülőövezet útján, majd pedig becsatlakozva a Natura 2000 területére vezethetne a privát autóút le egészen az Öreg-tó partjáig, az ötcsillagos hotelhez. Ez a beavatkozás azonnal megszüntetné a hely Natura 2000 besorolását. Ennek fényében érdekes tény, hogy Tata polgármestere éppen tavaly vette át a Ramsari Város címet, kiemelkedő, a madarakat-fákat védő tevékenységéért. Márpedig félő, hogy a két éven át tartó, és a sziklás talajviszonyok miatt vélhetőleg robbantásokkal járó építkezés végzetesen megzavarja a madarak Európában egyedülálló pihenőhelyét. Mindezen túl

az elkészült hotel mintegy háromszáz világító ablaka okoz majd folyamatos fényszennyezést a különleges élővilágú területen.

Vajon azok a vadludak és különleges, védett madarak, amelyek megpihennének Tatán, nem repülnek-e majd el örökre, elfelejtve az Öreg-tavat, elfelejtve a várost, amely még a tűzijátékot is betiltotta tavaly, hogy vigyázzon rájuk és a nyugalmukra?