Tönkretesszük egymást
A főpolgármester állítja: csak a politikai pankrációt akarta elkerülni, amikor leállította a budapesti közterületek átnevezését. Alföldi Róberttel nem tárgyalt, lex Balettintézetet nem készít, és valójában nem is vették el a Margitsziget tulajdonjogát a XIII. kerülettől. Megsértődött-e Tarlós István? Meddig tartott szerinte a diktatúra? Szeret-e főpolgármester lenni? Kiderül BARÁT JÓZSEF interjújából.
- Téved-e, aki úgy gondolja, hogy ön jobban szimpatizál Tormay Cécile-lel, mint Horn Gyulával?
– Nem téved, hanem prekoncepciója van. Előítéletes.
– Tormay esetében ön kiállt, levelet írt, támogatta az elképzelést, hogy közterületet nevezzenek el róla. Azt viszont már eleve nem is engedte, hogy Horn Gyula emlékének ilyen megörökítése szóba kerüljön.
– Tormay Cécile-t nem én javasoltam, hanem – mint ezt az illető, a mai világban ritka módon, el is vállalta – egy színházi rendező.
– Bizonyos Kerényi Imre.
– Az ő javaslatát nekem továbbítanom kellett, és a II. kerületi önkormányzat támogató határozatot hozott. Így került az ügy a Fővárosi Közgyűlés elé. Persze azt kérdezi, hogy én is megszavaztam-e?
– Persze.
– Megszavaztam. Egyrészt azért, mert az első zsidótörvényt 1938-ban hozták, az írónő pedig ’37-ben meghalt. Így tehát sem a zsidótörvényekhez, sem a holokauszthoz semmi köze nem lehetett.
– Lehetett viszont gyakorló antiszemita, tevékenysége előkészíthette a későbbi fejleményeket.
– Én abból indultam ki, hogy egy évvel a gyalázatos zsidótörvény előtt meghalt, a Magyar Tudományos Akadémia pedig már 1916-ban kitüntette, és nem is egy ízben felterjesztették Nobel-díjra. Ezek szerint a felterjesztő szaktekintélyek mind antiszemiták voltak?
– Kérdés. De az nem, hogy a Nobel-díjat nem felterjesztés alapján adják. Bárki írhat levelet a bizottságnak.
– Szerkesztő úr pontosan tudja, hogy ezt a határozatot felfüggesztettem. Még azelőtt, hogy tudtam volna Horn Gyula haláláról, közleményt adtam ki, hogy egyelőre befejeztük a közterület-átnevezéseket, mert politikai koncepciót látok abban a cirkuszban, amit az utcanevek körül rendeznek.
– Persze, mindenki láthatja: politikai koncepció volt abban, hogy megszüntették a Köztársaság teret, a Tersánszky Józsi Jenő utcát, a Gelléri Andor Endre utcát, a Pesti Barnabás utcát, hogy aztán egyházi személyekről vagy intézményekről nevezzék el őket. Színtiszta politika.
– Amit fontosnak tartok, azt elmondtam.
– Én azért még hozzátennék valamit.
– Azt lehet.
– A közterület-elnevezések hozzátartoznak egy város történelmi emlékezetéhez. Amely akkor is folytatódik, ha a főpolgármester történetesen megsértődik, és azt mondja: megállítom az időt, minden marad, ahogyan volt. Punktum.
– Ha valamit leállítok, mindig ezzel a hülyeséggel jönnek. Hogy megsértődtem. Az ember nemcsak azért szüntethet meg valamit, mert megsértődött. Olvasta a közleményt, amelyet kiadtam Horn Gyuláról? Nyíltan kifejeztem elismerésemet. Idehaza életemben két politikai őstehetséggel találkoztam. Most csak egyet látok: Orbán Viktort. Mert a másik Horn Gyula volt. Persze nem úgy gondolkodom, mint ő. De ettől függetlenül el kell ismerni a kvalitásait. Viszont káros lenne most utcanévadási ügyekkel tematizálni a kezdődő választási kampányt.
(A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)
Tarlós és Orbán a buszon (Index-videó):
