Tombol a hazugságpropaganda

A már elfogadott CEU-törvény és a múlt hét végén benyújtott, a civilekről szóló tervezet abban is hasonlít, hogy mindkettőt elképesztő ködösítés, mellébeszélés, alkalmanként hazudozás kíséri. Nem, a Közép-európai Egyetem valójában nem ad ki automatikusan két diplomát. Nem, nincsen versenyelőny – legfeljebb ami a színvonalból adódik –, elvben a magyar egyetemek is akkreditálhatnák képzéseiket az Egyesült Államokban. És éppen az akkreditáció, a tárgyak felépítése, az oktatott anyag, a képzés rendszere teszi létező amerikai egyetemmé a CEU-t, nem pedig az, hogy Amerikában a telített oktatási piacra építenek-e neki a magyar kormány szája íze szerint sok száz millió dolláros kampuszt. Nem, a diktált feltételeknek nem lenne könnyű megfelelni, a szövetségi kormány pedig nem illetékes tárgyalni. És nem is akar, mert ezzel a szintén kampusz nélküli amerikai egyetemek világhálózatát veszélyeztetné Európában, Ázsiában, a Közel-Keleten.

És a csúcshazugság: a Közép-európai Egyetem zavartalanul működhet tovább. Hogyan működhetne? A vonzó amerikai képzések nincsenek akkreditálva Magyarországon, a tárgyak, programok engedélyezése pedig hosszú, általában évekig tartó folyamat. A tanárok diplomáját, tudományos címeit honosítani kellene, ennek alapján munkavállalási engedélyt kellene szerezniük. Hosszú és bonyolult folyamat lenne, amíg felállna a CEU helyén az Orbán-kabinet által elképzelt magyar egyetem, amit persze senkinek sem lenne kedve elvégezni a jelenlegi diákok közül. Inkább külföldre mennének.

Kamu az is, amit A külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról cím alatt beterjesztett törvénytervezet preambuluma állít, hogy civilek átláthatatlan támogatásával külföldi érdekcsoportok akarnák érvényesíteni érdekeiket. Ez persze igaz lehet azokra az orosz szolgálatokra, amelyek a Magyar Nemzeti Arcvonal szélsőségeseit képezték ki, de azokra a nemzetközi szervezetekre aligha, amelyekre a paragrafusokkal ténylegesen céloznak: a Magyar Helsinki Bizottságra vagy az Amnesty Internationalre; ezek honlapján egyébként pontos elszámolás látható. A vád igaz lehet azokra a moszkvai címzettekre, ahová az orosz Yandex számítástechnikai cég küldte a nemzeti konzultáció internetes kérdőívét kitöltők személyes adatait, de nem igaz a Társaság a Szabadságjogokért szervezetre.Több mint ironikus, hogy az orosz irányba nyitott honlapon közölt kérdések azt sugallják, a megcélzott civil szervezetek veszélyeztetik Magyarország függetlenségét.

De vissza a preambulumhoz! Minden ellenkező híresztelés dacára a törvény kicsit sem tud hozzájárulni a pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelemhez, már csak azért sem, mert a megbélyegezni kívánt szervezetek tevékenysége a kirakatban van: ki az a terrorista, akinek minden költéséről, minden programjáról tájékozódni lehet az interneten?

Tény ugyanakkor, hogy a két törvény között akadnak lényeges különbségek is. A felsőoktatási törvény módosításának célzott és romboló brutalitásához képest a civiltörvény összevissza lövöldöz. Előírásai szerint minden civil szervezetnek be kell jelentenie, ha 7,2 millió forintnál nagyobb külföldi támogatást kap egy évben. Ezt kiadványaiban is szerepeltetnie kell, és a támogatás tényét regisztrálni fogja a Civil Információs Portál is.

Nagy Boldizsár nemzetközi jogász, a CEU docense

Annyira meghatározatlan, hogy ennek a törvénytervezetnek mi a tárgya, hogy a jogbiztonság követelményének sem tesz eleget. Így nyilatkozott a 168 Órának Nagy Boldizsár nemzetközi jogász. Mint elmondta, a dokumentum kategóriái gumifogalmak, mindenféle értelmezést megengednek.

A CEU docense számos olyan dilemmát említett, amelyekre a törvényszöveg alapján nincs válasz. Külföldi támogatás-e például, ha a magyar Audi, amelynek persze német az anyavállalata, segít egy szervezetet? És ha Andrew Vajna magyar–amerikai kettős állampolgár külföldön tulajdonolt, de Magyarországon működő kaszinói­­nak jövedelméből ad a civileknek is? Mi a helyzet, ha mondjuk a temesvári püspökség kisegíti az Ökumenikus Segélyszervezetet egy teherautóval, hogy azzal szállítsanak Erdélybe adományokat? Akkor a szeretetszolgálat román támogatást élvező szervezetnek minősül majd? A törvényszöveg fogalmait arra lehet ráhúzni, amire csak akarják.

A dokumentumot kísérő indoklás, a nemzeti konzultáció kérdéssora, az állami tisztségviselők magyarázatai veszélyként állítják be, ha egy szervezet külföldről kap támogatást. Nagy Boldizsár szerint ez elfogadhatatlan. Külföldi támogatás az is, ha az ENSZ segít egy magyar szervezetet, az is, ha a Német Nagycsaládosok Egyesülete a Heim Pál Gyermekkórház civil szervezetének ajánl fel támogatást. A törvény semmilyen különbséget sem tesz egy egyetemi táboroztatás megszervezése és a rendőrgyilkossággal gyanúsított Győrkös István által vezetett Magyar Nemzeti Arcvonal kiképzései között.

Nagy Boldizsár szerint a szándékok és a szabályozás abszurditásának egyik ékes bizonyítéka, hogy a Soros György által adott támogatások valójában nem számítanak külföldinek, hiszen Soros az elérhető adatok alapján magyar állampolgár, aki annak a magyar szervezetnek adja a pénzét, akinek csak akarja.

„Állítsuk meg Brüsszelt! Ez olyan, mintha azt mondanánk, állítsuk meg a fejlődést, állítsuk meg a történelmet, hadd menjünk egyedül, hadd térjünk vissza dicső múltunk rémtetteihez.” Ezt mondta beszédében Norvégia nagykövete, Olav Berstad a 444.hu tudósítása szerint azon a nemzetközi konferencián, amelyen a Norvég Civil Támogatási Alap elmúlt négy évének 448 programját mutatták be. Sokatmondó, hogy a résztvevők éppen a civiltörvény beterjesztése előtti napon vonták meg annak az alapnak a mérlegét, amelyet 2014-ben az egész Európai Unióban egyedülálló támadás ért – mint később kiderült, a magyar miniszterelnök személyes utasítására. A norvég, izlandi és liechtensteini pénzt kezelő Ökotárs Alapítvány által vezetett konzorcium tagszervezetei egészpályás letámadás áldozatai voltak: rendőrségi erődemonstráció keretében vitték el papírjaikat és adathordozóikat, felfüggesztették adószámukat, a kormánypárti sajtó hecckampányt indított ellenük. Végül sem az ügyészség, sem a NAV nem talált szabálytalanságot, a Norvégia által megrendelt vizsgálat arra jutott, hogy az Ökotárs kiváló munkát végzett.

Fotók: Kovalovszky Dániel

Most ismét áll a bál. A kormány megint ragaszkodik ahhoz, hogy vétójoga legyen a civil támogatások elosztásával megbízott szervezet kiválasztásában, Norvégia azonban hallani sem akar arról, hogy a támogatási alap tíz százalékát kitevő civil rész felett is a magyar állam rendelkezzen. Így megint kérdésessé vált az egész 65 milliárdos támogatás sorsa.

Ironikus, hogy a konferencia résztvevői különösen sikeresnek ítélték az elmúlt támogatási időszak azon programjait, amelyek lebonyolításában állami szereplők is részt vettek. Ilyen volt például a börtönrádiók vagy a fiatalkorú elítéltek részvételével megtartott színházi előadások létrehozása – az egyik ilyen darab a Pécsi Nemzeti Színház műsorába is bekerült.

Egyik törvény sem az, aminek látszik – de akkor micsoda?

Bruszt László, a CEU szociológia professzora

– A lejáratás eszköze mindkettő – véli Bruszt László, a CEU szociológiaprofesszora, hozzátéve: miután menekültek hiányában kifulladóban van a mozgósító erő, most sebtében új ellenséget, könnyen azonosítható célpontokat kerestek. Ezt a nyílt társadalom, a szabadság hívei között találták meg. Szerinte ez köti össze a CEU és a civilek ügyét.

– A kormány úgy viselkedik, mint a zsaroló maffiák szoktak – fejtegeti a professzor. – Olyan vészhelyzetet ­kreál, amely nélküle nem létezne, aztán előáll a maga teremtette probléma megoldásával. A következő választások idején a Fidesz megint kétharmadot szeretne elérni, ami sikerülhet is, ha az egész jobboldalt be tudja terelni a zászlója alá, azaz ha lenyúlja a Jobbik választóit is. Nekik üzen tehát: mi vagyunk, akik állunk a vártán, és amíg Vona Gábor középre oldalaz, megvédjük az ostromlott várat.

Bruszt László értékelése szerint erről szól az egész manőver. Az újabb kétharmados sikerhez azonban arra a bravúrra lenne szükség, hogy a szavazásra jogosultak legalább harmada a Fideszre voksoljon. Kérdés, hogy ez sikerülhet-e, mert miközben Orbán meghódítja a szélsőjobboldalt, a centrumból voksokat veszít. Egyelőre nem világos, melyik csoport lesz nagyobb.

A szociológus szerint a kormány az agresszív törvényhozással most olyan vizekre tévedt, ahol már nem tudja kontrollálni az eseményeket. Mit hoz a CEU-rektor brüsszeli és németországi útja, megelégeli-e az Európai Parlament néppárti frakciója a demokratikus jogok korlátozását? Ha igen, Orbán Viktor nélkülözhetetlen védőbástyát veszíthet el. Persze a játszmának a professzor szerint nem véletlenül része, hogy az „ikertörvények” párhuzamosan futnak. Ha a miniszterelnök valamilyen arcmentő megoldást választana, és kompromisszumot kötne a CEU ügyében, akkor sajtójának üdvrivalgása közepette maga elé tarthatná a civiltörvényt, és felmutathatná közönségének: ő nem alkuszik.

Igaz, Nagy Boldizsár szerint ez a törvény valójában nem alkalmas arra, hogy a rendszer célpontjait azonosítsa. Ha a jók ugyanazt a jelvényt viselik, mint a rosszak, akkor ez a fegyver senki ellen sem irányul – míg vissza nem élnek vele. Hiszen például az ENSZ támogatása éppen a minőségbiztosítás emblémája lehet. Ha a pápa támogatását ugyanúgy kell bejelenteni, mint ha egy „hazafias csoport” oroszországi ajándéktáborozást kap, akkor az egész semmit sem ér. Önkényes és visszaélésszerű használat nélkül ez a törvény – szerencsére – nem alkalmas arra, hogy stigmatizálják a kormány ellenfeleit. Csak gátat kell szabni annak a szemléletnek, hogy ami külföldről jön, az eleve rossz. Mert a xenofóbia jeleinek felmutatásában a törvény nemcsak végiggondolatlan és buta, de borzalmas is.

Nagy Boldizsár szerint tehát nem szabad eltűrni az idegenellenes értelmezést, mert ha az egész világot ellenségünkké tesszük, akkor Észak-Koreává válhatunk itt, Európa közepén.

Kockázatosabb, ha nem teszünk semmit

Sokszor és sokféleképpen kell elmondanunk: nincs az egyetemi világban sem itthon, sem külföldön olyan komolyan vehető szereplő, aki támogatná a kormány CEU elleni fellépését. Így vélekedik Nagy Zsófia, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója. A fiatal szociálpszichológus volt az első, aki csatlakozott ahhoz a polgári engedetlenségi akcióhoz, amelyet Bárány Tibor, a műszaki egyetem egyik oktatója javasolt. Indítványozta, hogy az oktatók addig ne tartsanak órát, amíg a kormány vissza nem vonja a CEU elleni törvénymódosítást. Végül kevesebben álltak erre készen, mint ami egy igazán nagyszabású akcióhoz kellett volna, de Nagy Zsófiának ez nem szegte kedvét. Szerinte ki kell kísérletezni, hogy a tiltakozásnak melyik módja működik, melyik nem. Így legalább fel tudta venni a kapcsolatot a hozzá hasonlóan gondolkodó tanártársaival.

Hogy kockázatot vállalt a nyilvános csatlakozással? Néha szükség van tanúságtételre, amit az embernek vállalnia kell szakmája, hivatása védelmében. Sokkal kockázatosabb, ha nem csinálunk semmit – feleli a tanársegéd.

Az ELTE társadalomtudományi, illetve jogi karának közösségei igazán nem vádolhatók azzal, hogy tétlenül figyelnék az eseményeket. Számos szakkollégium nyilvános tiltakozása után a két karon hétfőn egész napos fórumokat tartottak a lex CEU ügyében. A jogi kar oktatóinak előadásából kiderült: az ókor óta a függetlenség, az egyetemek autonómiája a színvonalas oktatás záloga, aki pedig ezt megtámadja, a jogállamiságot is kockára teszi. A társadalomtudományi karon elhangzott számos előadás azt járta körül, hogy az állami túlhatalomnak milyen torzító-romboló következményei vannak vagy lehetnek.

Az egyik előadás emlékeztetett, hogy a Soros Györggyel való riogatás nem a Fidesz találmánya: az Orbán által ma hasz­­nált nyelven a rendszerváltás után először Csurka István szólalt meg. Nagy Zsófia az apátia szociálpszichológiájáról beszélt, egyebek között kifejtette: elfogadhatatlan, ha sokan úgy határolódnak el az antidemokratikus döntésektől, hogy a politikát egyben természeténél fogva szennyes, piszkos dolognak láttatják, és ezzel a tehetetlenség köreit erősítik.