Több mint száz kormánypárti képviselő hullik ki 2014-ben a törvényhozásból

A parlamenti képviselők – minden bizonnyal – közéleti pályafutásuk csúcsának tekintik, hogy a törvényhozás tagjai lehetnek, függetlenül attól, hogy immár húsz éve, vagy fél éve azok. Banalitás, de többségük T. Házon belüli működése legfeljebb négy évre látható előre, ugyanis semmi garancia nincs újbóli megválasztásukra. Ez alól a nagy pártok első emberei jelenthetik a kivételt, akik az országos és megyei lista élén állva meglehetős természetességgel nyerték, nyerik el az új mandátumot.

Azonban a nagy pártból, idővel, kis párt lehet, és ezek, vezetőikkel együtt kibukhatnak az országgyűlésből – ahogy ezt az MDF és az SZDSZ esetében láttuk. Mindenesetre a mezei képviselők helyzete a párt első embereinél sanyarúbb, de igazi veszély 2014-ben, pontosabban valamivel előtte vár rájuk.

A Fidesz a tavaszi nagy arányú választási győzelme utáni egyik első intézkedése volt, hogy előterjesztése nyomán négy év múlva radikálisan csökken az Országgyűlés létszáma. 386-ról 198-ra, amit a honi nemzetiségek maximum 13 képviselője egészíthet ki. Abba ne menjünk be, hogy ez költségvetési szinten mekkora megtakarítást jelent, vagy csupán szimbolikus intézkedésről van szó.

Inkább koncentráljunk arra, hogy sok képviselő, elsősorban a kormánypárti sorokban ülő fideszesek és kereszténydemokraták egy meghatározó része egyöntetű szavazatával, nagy lelkesen, saját halálos ítéletét írta alá. Ezt pontosan tudták, de feltehetően pártelnökük elvárásainak megfelelően mindehhez még jó képet is vágtak.

A Fidesz-KDNP képviselőinek száma jelenleg jócskán meghaladja a következő parlament összlétszámát. Ma 262-en ülnek a kormánypárti padsorokban, s bármilyen jól szerepel négy év múlva ez a pártszövetség, legalább 120-130 képviselővel kisebb lesz képviselőcsoportjuk a mainál. Az apadás ennél még radikálisabb lehet. Ez egyrészt a törvényhozás nagy arányú létszámcsökkentésének, másrészt a feltehetően rosszabb választási eredménynek tudható be 2014-ben. Ugyanis olyan jó szereplés, mint amit fél évvel ezelőtt elértek, csak nagyon elvétve fordulhat elő.

A kisebb parlament miatt az eddigi 176-ról 90-re csökken az egyéni választókerületek száma, megszűnik a területi/megyei lista, csak országos lista lesz, ahol 78 mandátum dől el, a maradék 30 mandátumot a kompenzációs listáról osztják majd ki. Ez azt jelenti, hogy példának okáért Budapesten feltehetően az eddigi 32 helyett 16-15, Bács-Kiskunban 10 helyett 5, míg Békés megyében az eddigi 7 helyett csak 3 vagy 4 egyéni választókerület lesz. Az eddigiekhez képest nagyra növő kerületek választói még távolabb kerülnek a képviselőktől. Miközben nem csak a pártok képviselői és jelöltjei, hanem legalább ilyen hangsúlyosan a pártokon, főként a Fideszen belül indul el ádáz harc, hogy kik lesznek az új, immár megnagyobbodott választókerületek elnökei, s ekként országgyűlési képviselőjelöltjei 2014-ben.

Ennek a harcnak sok vesztese lesz, mert az egyéni kerületek száma a felére csökken. Különös színezetet ad mindennek, hogy a pártot elnöke saját képmására formálta, s hosszabb ideje Orbán Viktor mondja ki a végső szót, hogy ki lesz képviselőjelölt.

A modern nyugati, alulról építkező pártdemokráciára fittyet hányó gyakorlat szerint, akár a nagyúr elé járuló jobbágyok, úgy mennek a lehetséges fideszes parlamenti aspiránsok az ország minden részéből Felcsútra meghallgatásra. Az alá- és fölrendeltség, az úr és a szolga kapcsolata ennél szimbolikusabb már aligha lehetne. Az itt elhangzó párbeszédek tartalmáról és minőségéről vajmi keveset tudni, de ilyen körülmények között rossz belegondolni, hogy milyen lehet a hangfekvés.

A Fidesz-KDNP-képviselői ekként eddig is teljes kiszolgáltatottságban voltak pártelnöküktől, aki kénye-kedve szerint emelt fel és ejtett el embereket. 2014-ben ez a függő helyzet még inkább igaz lesz. Hihetetlen igazodás indult már meg eddig is kormánypárti képviselők között a pártvezetés és pártelnökség felé, hogy a közéleti karrier csúcsának tekintett parlamenti mandátumot a képviselők megtartsák. Sokan lefelé taposva, felfelé hajbókolva játsszák le ezt a négy évet, hogy megőrizzék mandátumukat, miközben a képviselői helyek legalább fele veszik el.

Hogyan lehet győztesnek lenni ott, ahol sok vesztes lesz? – vetődik fel a kérdés. Erre aligha elegendőek válaszként a szakmai teljesítmények. A lehető legteljesebb mértékben igazodni kell a pártvezetéshez és az elnökhöz. A párt és a frakció – nem túl demokratikus – orbáni összetartásának ez is egyik záloga lehet az elkövetkezendő három és fél évben. Hiszen a belső pártdemokráciát már réges-régen elfelejtették. Vannak olyanok is, akik már nem is emlékeznek, hogy egyszer létezett valami ilyesféle.