Több mint casting?
„Alakul a politikai akarat a baloldalon arra, hogy nyílt folyamat eredményeként válasszák ki a 2018-as miniszterelnök-jelöltet” – írta nemrég a Népszabadság. Az előválasztásról való gondolkodás apropóját Pápa Levente, az Együtt elnökségi tagjának blogbejegyzése adta. Eszerint egy balos előválasztás kereteit, kritériumrendszerét a civileknek kellene kidolgozniuk. Az ötletet nem fogadta kitörő lelkesedés.
– Partizánakció volt. Az elnökségben vitáztunk róla, most az a legfontosabb, hogy gondolkozzunk a lehetőségeken – mondja a 168 Órának Pápa Levente, az Együtt elnökségi tagja. Szerinte most a civileknek kell reagálniuk.
Pápa elképzelése szerint ugyanis a demokratikus pártok közötti előválasztást az egységesülő civilszervezetek rendeznék meg. A civilek és a pártok közötti tárgyalássorozaton alakulna ki az a kritériumrendszer, amelynek meg kell felelnie minden indulónak. „Mindenki marad a kaptafánál: a politikus programot ad, a civil elvár, de cserébe legitimál” – összegezte a lényeget blogjában. A politikus nemcsak a mostani, jelentős tüntetéseket szervező csoportokat, de a jogvédő szervezeteket, a szakpolitikai műhelyeket, az antikorrupciós intézeteket is várná a tárgyalóasztalhoz.
– Az előválasztás legfőbb előnye az, hogy programalkotásra sarkall; a kampány során mindenki elmondhatja, milyen Magyarországot képzel el – véli Pápa. – Ez több, mint egy casting, mert ösztönzi a versenyt, ami segíthet a pártok humánerőforrás-problémáinak megoldásában. Aki hisz a teljesítményben, annak nem szimpatikus, hogy a magyar politikában csak akkor lesz „valaki”, ha a pártelnök samesza. Az előválasztás nyílt verseny, amelyben a választó legitimál. Ez segítheti új, jó képességű politikusok feltűnését, és sikerülhetne új választókat is bevonni.
A kritériumok Pápa szerint sokfélék lehetnek. Antikorrupciós garanciák, szakmai tudás, de a Népszabadságnak példaképp azt is említette: esetleg nem indulhatnak olyanok, akik korábban vezető kormányzati pozíciót töltöttek be.
– Érdekes, hogy Pápa Leventének egy éve, amikor még Bajnai Gordon vezette a pártját, ez nem jutott az eszébe – reagál a felvetésre lapunknak Gréczy Zsolt. A DK szóvivője szerint amúgy örömteli, hogy az együttműködéstől eddig elzárkózó pártok most már látják a közös fellépés fontosságát. Ám van egy „de”.
– Egyik civil se szabjon feltételeket a pártoknak, ahogy ez fordítva sem történik meg. Teljesen inkorrekt és antidemokratikus elképzelés, hogy korábbi kormányzati szereplők ne indulhassanak.
Tordai Bencétől, a PM politikusától úgy tudjuk, a párt elnöksége támogatja az előválasztást, mert az megoldhatja a baloldal legitimációs problémáit.
– Mi már a 2014-es voksolás előtt is jó lépésnek gondoltuk az előválasztást, most pedig a PM pártalapítványa civilek, független szakértők, elemzőintézetek és a többi pártalapítvány bevonásával műhelyt is szervez a témában. A cél, hogy konkrét forgatókönyveket dolgozzunk ki – mondja Tordai Bence.
Az LMP viszont elutasítja az elővoksolást. – Ahogy eddig, úgy ezután is szeretnénk távol tartani magunkat az ellenzéki castingoktól – nyilatkozza a 168 Órának Szél Bernadett, a párt társelnöke. – A jelenlegi ellenzéki térfélen nem látunk szövetségeseket, jelöltjeinket pedig mindig a saját bázisunk választja ki.
Az MSZP egyelőre kivár. Tóbiás József lapunknak úgy fogalmazott: az MSZP számára 2015 a visszatérés, 2016 a programalkotás, 2017 pedig az előválasztás éve lesz.
– Addig minden baloldali erő, így az MSZP is erősítheti a választói bázisát. Abban az évben kell majd eldönteni, ki milyen erőt képvisel a baloldalon, és ki az, aki 2018-ban a kihívója lehet a jelenlegi miniszterelnöknek. Mivel az előválasztásnak nincsenek nagy hagyományai Magyarországon, felkértem egy szakmai testületet arra, hogy dolgozza ki a folyamatát, és tegyen javaslatot arra, hogyan lehet lebonyolítani. Ennek a szakmai javaslatnak ki kell majd térnie arra is, miképp lehet a civileket és más pártokat bevonni a folyamatba.
Böcskei Balázs, az IDEA Intézet elemzője nem látja megvalósíthatónak a civilek bevonását: – Még mindig nagy a politikától való távolságtartás, ráadásul sehol a világon nincs rá példa, hogy civilek szervezzenek előválasztást a pártoknak. Ráadásul azt sem tudjuk, a civilek kit képviselnek. Honnan jöttek? Mitől legitimek?
Gulyás Balázs, az internetadó elleni tüntetés fő szervezője a felvetésre annyit mond, szerinte minden lehetőség jó, ami esélyt ad a választóknak, hogy ne csak négyévente egyszer mondhassanak véleményt a pártokról.
– Fontos, hogy a civilek követelményeket fogalmazzanak meg a pártokkal szemben, amelyeket azok akár írásban vállalnak. Így elérhető lenne, hogy olyan korrupcióellenes, átláthatósági szabályokat fogadjanak el, amelyhez kormányra kerülve nem fűlik a foguk. Mi most a tüntetések szervezésével vagyunk elfoglalva, de érthető, ha ismertebb civilszervezetek ebben látnak fantáziát.
Ha látnak. László Róbert, a Political Capital választási szakértője szerint nem világos, hogyan lennének bevonhatók az egyelőre civilként politizálók az előválasztási folyamatba, ami egyébként szerinte számos politikai előnnyel kecsegtet.
– A legfőbb, hogy az előválasztási kampányidőszakban a pártok rá lennének kényszerítve, hogy ne egymáshoz, hanem elsősorban a választókhoz beszéljenek. Ez alapvető feltétele annak, hogy a meglévő bázison túl új szavazókat is megszólíthassanak. Tavaly ugyanis bizonyossá vált: a jelenlegi felállásában az ellenzéki pártok sem külön, sem összefogással, sem koordinált jelöltállítással nem tudnak bővülni. Az előválasztási folyamattal – ha kellő körültekintéssel készítik elő és viszik véghez – pezsgés indulhat be, amivel a baloldal visszaveheti a Jobbiktól a Fidesz fő kihívójának pozícióját.
De a szakértő hozzáteszi: ahhoz, hogy ez ne hamvába holt ötlet legyen, alapvető kérdéseket tisztázni kell. Nem mindegy például, hogy Orbán Viktor kihívóját keresik-e a pártok. Esetleg mind a 106 választókerületi indulót szondáztatják? Vagy egy esetleges közös lista arányait akarják belőni?
– Az sem mellékes, kik választhatnak. Párttagokból nincs elég idehaza. Ha viszont mind a nyolcmillió választásra jogosult részt vehet, a Fidesz biztosan meghekkeli a folyamatot. Valamilyen szelekció tehát szükséges; ezt alaposan végig kell gondolni. A másik fontos kérdés a finanszírozás. Egy előválasztás költségvetése ugyanis százmilliós nagyságrendű lehet: szavazóhelyiségeket kell bérelni, biztonságos informatikai rendszert fejleszteni, de ha például online is lehet voksolni, az plusz költség. A választók jelképes összeggel hozzájárulhatnak a kiadásokhoz, de kérdés, ki finanszírozná a teljes folyamatot.
László Róbert szerint ha valóban előválasztást akarnak a pártok, még időben vannak. A szakértő úgy számol, idén a voksolás elméleti kereteit kellene kidolgozni, jövőre pedig megteremteni az infrastruktúrát. 2017 tavaszán folyhatna a kampány, hogy legkésőbb szeptemberben megtörténhessen a voksolás. Így a győztesnek és a mögé felsorakozó ellenzéknek még maradna ideje a Fidesz elleni kampányra.
Ha az előválasztás nulladik feltétele is teljesül. „Az Ipsos legutóbbi mérésében a biztos pártválasztók körében 19 százalékon állt az MSZP, az Együtt, a DK és a PM összesen 5 százalékon. Ennek megfelelően egy előválasztási verseny élesítésének egy előfeltétele van: (...) erősödjenek az MSZP-n kívüli pártok, hogy egy előválasztási ötletelést ne csak az ellenzéki nyilvánosság, hanem az MSZP és a választópolgárok is komolyan tudjanak venni. Ma még nem tartunk ott” – fogalmazott egy, a Kettős Mérce oldalán megjelent írásában Böcskei Balázs.
– Jelenleg az MSZP-nek, de a DK-nak sem érdeke a verseny erőltetése, szemben az 1 százalék körül álló Együtt-tel. Ebből a pozícióból nem lehet az előválasztás mellett hatékonyan érvelni, nincs nyomásgyakorló erejük, mozgósítani sem tudnak. A többséget nem az érdekli, ki vezeti a baloldali ellenzéket, hanem az, ki képes legyőzni Orbánt.