Több mint bűn, hiba

Feltűnő, hogy egyházi intézmények, személyek is osztják ezt a nézetet. A pápa hivatalos lapja, az Osservatore Romano szerint a döntésnél „rossz forgatókönyvet használtak”. A Vatikáni Rádió botrányról beszél, „amelynek többé nem szabad előfordulnia”. A kúria vallások közötti dialógusért felelős kardinálisa, Walter Kasper azt mondja, hogy a Vatikán „hibákat követett el a probléma menedzselésében”.

A püspök időt kér

Tehát hiba, ami „több mint bűn”. Ezt nem lehet gyónással és egy öt miatyánkos penitenciával lezárni. Ennek a hibának világraszóló következményei vannak. Felháborodás, hogy a német pápa egyáltalán szóba áll holokauszttagadókkal. Félelem, hogy a katolikus egyházba ismét visszatér az évezredes antijudaizmus szelleme. A következmény máris az, hogy világszerte, de leginkább Német- és Franciaországban, sorba lépnek ki a hívek az egyházból. Osztják az ismert francia katolikus értelmiségi, René Girard véleményét, aki kijelentette: „Elhatárolom magam attól az egyháztól, amely ilyen alakokkal keresi a közösséget, és visszaveszi őket soraiba.”

De egyházi körökben felháborodást okozott Angela Merkel német kancellár is, aki egyértelmű állásfoglalásra szólította fel a pápát. Mondja ki, hogy a katolikus egyházban nincs helyük a holokauszttagadóknak. „Hogy jön ehhez? – kérdezte Joachim Meisner kölni érsek. – Politikus nem avatkozhat bele egyházi ügyekbe.” Sok hívő helyeselte a főpap nyilatkozatát. S újból elhangzottak a kancellár asszony sikerei miatt évek óta visszafojtott megjegyzések: „Nem csoda, hiszen odaátról van, evangélikus, elvált, gyerektelen.” Megfeledkeztek arról, hogy a katolikus egyház a német társadalomban működik, amelynek törvényeihez alkalmazkodnia kell. Németországban törvény tiltja a holokauszttagadást. Ahogy a katolikus egyháznak jogában áll véleményt nyilvánítani az abortusszal, a gémmanipulációval, a kegyes halállal kapcsolatos törvények ügyében, a kancellárnak is joga, kötelessége a törvény betartását megkövetelni a holokauszttagadás ügyében. Ne felejtsük, Németországban vagyunk.

Aztán hétfőn hajnalban került nyilvánosságra Richard Williamson válasza is a pápa korábbi felhívására, hogy vonja vissza holokauszttagadását, ismerje el magára kötelezőnek az egyház tanítói hivatalának előírásait, a pápa autoritását, a II. vatikáni zsinat tanításait. Williamson válasza kijózanító volt. A Der Spiegel online kiadásában elmondta: egyelőre nem vonja vissza állításait. Előbb a történelmi bizonyítékokat kívánja felülvizsgálni. „Ha találok megfelelő cáfolatot, korrigálom a véleményemet. Ez azonban időt vesz igénybe” – mondta Williamson, s kijelentette, hogy nem ismeri el a zsinat tanításait, mert azok „teológiai káoszt okoztak az egyházban”. Bírálta az egyetemes emberi jogok elvét, mert „ahol az emberi jogokat objektív rendnek tekintik, amelynek az állam szerez érvényt, ott mindig keresztényellenes politika valósul meg”.

Miért hallgattál?

Robert Zollitsch freiburgi érsek, a német püspöki konferencia elnöke még Williamson nyilatkozatának közzététele előtt kijelentette: „Ennek az embernek nincs helye a katolikus egyházban.” Újbóli kiközösítését követelte, amelyre teológusok szerint lehetőséget ad az egyházjog.

Benedek pápa fő célja kezdettől fogva az egyház egységének megteremtése volt. Hídépítő akart lenni a különböző csoportok között. Hivatalba lépése után fogadta a Pius testvérek vezetőit és az egyházat balról bírálók legismertebb tagját, a német Hans Küng teológusprofesszort. A hídra csak a pápa lépett, a két fél nem. Ugyanakkor az is tény, hogy a zsinat számos határozatának megvalósításában nem jutott előbbre. Az persze elődje számlájára is írható, hogy nincs elmozdulás az egyház belső reformja terén: az ökumenizmus kérdésében, a nők és a laikusok jogainak növelésében, a cölibátus és a fogamzásgátlás ügyében. Egyházon belüli és kívüli kritikusai a szemére vetik, hogy bezárkózik a Vatikán falai mögé, és könyvet ír ahelyett, hogy tájékozódna a gyorsan változó világ eseményeiről.

Persze az is igaz, hogy Benedek pápa konzervatív beállítottságú főpap. Felfogása a liturgia kérdésében közel áll a Pius testvérekéhez. Sajnálja a tradicionális mise liturgiájának eltörlését. Visszaemlékezéseiben azt írja:

„Meggyőződésem, hogy az egyház mai válságának egyik oka a liturgia szétesése.” Az a feltételezés azonban, hogy az egykori Hitler-Jugend-tag Benedek pápában lenne antiszemita hajlam, kizárható. Elég itt csak arra a megrázó beszédére emlékeztetni, amelyet auschwitzi látogatásán mondott: „Ezen a helyen elnémulnak a szavak. Csak dermedt hallgatás van. Hallgatás, amely kétségbeesett kiáltás Istenhez: miért hallgattál? Miért tűrted mindezt?”