Titkok, rejtélyek

A gondolkodó ember lapja, az IPM decemberi számában a szokásosnál is jobban számít arra, hogy az ünnep környékén több időnk lesz olvasni, s – kiszakadva a hétköznapi taposómalomból és a friss szenzációk világhálós hajkurászásából – amolyan békebeli lapozgatásba kezdünk. Van itt minden, mint egy igazi svédasztalon, gyomorpróbáló főételek és könnyű saláták, és persze desszertek is, ahogy illik. A levelezési rovatból azt is megtudjuk, hogy a rejtvények jövőre sakkfeladvánnyal is bővülnek majd (ideje volt), de a régi időket idéző regényrészletekre bizony hiába vár a hűséges előfizető. Nem olyan időket élünk manapság.

Mindazonáltal egy komplett ünnep átevezhető a decemberi IPM-mel (ne zavarj, fiacskám, nem látod, hogy olvasok), erős a történeti rész: a régmúlt korokat II. Ramszesz fáraó története képviseli (aki döntetlenre hozta a legnagyobb csatáját, és az egyik agyagtábláján azt írta a szomszédos uralkodónak, nem baj, ha a menyasszonyt nem küldi, csak a hozományt küldje minél előbb), a közelmúltról viszont négy anyag is szól; egyik az amerikai titkosszolgálatok és a szicíliai maffia kapcsolatát boncolgatja a partraszállás örvén, felrajzolva közben a tisztességben megőszült gengsztervezér, Lucky Luciano portréját is, a másik egy nyilas pribék menekülésének történetét tárja fel eredeti dokumentumok alapján. Megadja Ferenc a háború után álnéven bujkált egy kis alföldi tanyán, s csak akkor bukott le, amikor Jugoszláviába akart szökni. Az ÁVH azonban nem adta át az igazságszolgáltatásnak, hanem kémnek képezte ki, és átdobta a határon. Megadja persze fütyült a megbízóira, és amikor kiszabadult a titóisták fogságából, meg sem állt Sydney-ig: ott halt meg aztán, tisztes kort megérve.

Ráday Mihály építészetinek álcázott városvédő sorozatában ezúttal (is, merthogy ez a múlt havi cikk folytatása) az Akadémia százötven éves székházáról van szó, rengeteg érdekes történettel és unikális fényképpel, ahogy azt a szerzőtől megszokhattuk.

És ez csak a jéghegy csúcsa!

Balogh Károly