Tisztelt Szerkesztőség!
Múlt heti számukban ajánlotta Nádas Sándor az olvasók figyelmébe a kitűnő újságíró, Kulcsár István könyvét. Én csak most olvastam, és a könyv valóban roppant tanulságos, szórakoztató, Kulcsár remekül idézi fel a réges-régi rádiós-televíziós történeteket, memóriája egészen fantasztikus. Arra viszont rosszul emlékszik, hogy az adásba meghívott, ám az invitálásnak eleget nem tévő illetékes elvtárs üresen maradt székét melyik műsorban mutattam meg a nézőknek. Nem A Hét volt az, hanem a Hírháttér.
Ennek semmi jelentősége nincs, csupán azért említem, mert a műsor címét én találtam ki, és van mögötte egy kicsi történet. Akkoriban ez a szókapcsolat még nem volt nyelvi közforgalomban, ráadásul egy fontoskodó tévéfőnök kijelentette: ilyen szó nincs, keressetek másik műsorcímet! A rendező „ellenállt”, magától Lőrincze Lajostól kért szakvéleményt, és a hírneves nyelvészprofesszor (éppen most lenne százéves) írásba adta: „Ügyes és kifejező szókapcsolás, ha eddig nem volt ilyen szó, mostantól lesz.”
Azóta a hírháttér egy műsortípust jelöl, vagyis a régi műsorcímből magát a műfajt megjelölő szó lett. Lehet, hogy nevetséges, de én ezt tartom hosszú újságírói pályám legmaradandóbb teljesítményének.
Tisztelettel:
név és cím az impresszumban
