Tilos az ügyhöz bírát rendelni – Ne a politika mondja meg, mi a jó ítélet!
Ön hosszú évekig dolgozott Polt Péter legfőbb ügyésszel, amolyan mester-tanítvány viszony alakult ki önök között. Az obudsmani hivatalból követte őt az ügyészségre, vele távozott, vele tért vissza. Sokan úgy vélhetik: amit a legfőbb ügyészről gondolnak, érvényes önre is. Ez jó vagy rossz? Vagy nem is számít?
Azt én nem mondhatom meg, hogy ki mit gondoljon.
Persze.
Legfőbb ügyész úr annak idején az ELTE-n büntetőjogot tanított én pedig ott voltam demonstrátor, tehát a mester-tanítvány viszony az egyetemi évekre vezethető vissza. Az ügyészségen is sokat tanultam tőle, nem vitás. De az sem, hogy ő ügyész, magam pedig már hetedik éve bíró vagyok. Egy ideig alkotmánybírósági, most pedig rendes bírósági bíró. Ez ma már meghatározó különbség. Ennyi erővel bárki azt is megkérdezhetné: ha vannak ügyvéd barátaim, akkor gyakoroltak-e hatást a gondolkodásomra? Természetesen. Ám ez nem mossa el azt a különbséget, hogy ők ügyvédek én pedig bíró vagyok.
Az Országos Bírói Tanács – leszámítva elődjének voksát – gyakorlatilag egységesen ön ellen szavazott, mert úgy gondolták, hogy a bírósági rendszer élén ön egy másik hatalmi ág, a törvényhozás, tehát a politika világának küldötte. Szerintük ez nem felel meg az alkotmányos követelményeknek. Mit gondol erről?
Azt, hogy erről az Országos Bírói Tanácsot kell megkérdezni. Én a döntésüket tudomásul vettem és tisztelettel megköszöntem. Mást nem is tehettem. Az OrszágosBírói Tanács, amely igazgatási szervezet – a bíróságok igazgatásában közreműködő önkormányzati jellegű, de mégiscsak állami igazgatási szervezet – így vitatja a törvények alkotmányosságát. Erre én nem tudok mit mondani.
Hivatalból tagja lesz az OBT-nek. Eljár majd az ülésekre?
Igen, már beszélgetésünk másnapján elmegyek. És azon leszek, hogy együttműködjek velük. A döntésüket több okból sem tekintettem személyes kérdésnek. Már csak azért sem, mert mindaz, amit mondtak rólam – egy kivétellel – vállalható. Egyébként azt is tudomásul kellett volna vennem, ha azt mondják, hogy szamárfüleim vannak, mert az ő törvény adta joguk a véleményezés. De nem mondtak rólam semmi csúnyát, egy dologban viszontkicsit tévedtek. Abban, hogy nincs bírósági igazgatási tapasztalatom, mert az történetesen elég sok van.
Az Alkotmánybíróságról?
Nem. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsból és az Országos Bírói Tanácsból. A legfőbb ügyész ugyanis tagja volt az igazságszolgáltatási tanácsnak, méghozzá szavazati joggal. És jellemzően ez úgy alakult – még mielőtt én az ügyészségére kerültem volna -, hogy a legfőbb ügyész helyettese járt az ülésekre. Amikor én töltöttem be ezt a posztot, akkor én. Előbb hat éven keresztül ebben a testületben, aztán pár év szünet után egy évig az OBT munkájában is részt vettem. Ez elég hosszú gyakorlat. Volt részem bírák kinevezésében, bíróságok összevonásában, jelen voltam az ítélőtáblák felállításánál is. Ez azt mutatja, hogy amit írtak rólam, nem volt minden részletében átgondolva, de személyemben engem ez sem sért.
Önről úgy tudják, hogy nem nagy híve a bírói önigazgatásnak, abban nem a bírák függetlenségének garanciáját látja.
Itt két dolog összemosódik. Az egyik egy már többtíz éves, egész Európából ismert törekvés, hogy a bíróságok igazgatásában vegyenek részt választott bírók is. Ez teljesen rendben van. Az elmúlt húsz évben, amióta ilyen kérdésekkel is foglalkozom, sohasem vitattam, hogy erre szükség van például a bírák előmenetelének ügyében. Ki más ítélhetné meg jobban, hogy egy bíró tíz vagy húsz éven keresztül eredményesen működött-e, mint a többi bíró, adott esetben azok, akik ismerik az ítéleteit. Ami azonban a bírói önkormányzatot illeti, annak – bár szeretik emlegetni –,valódi nemzetközi gyakorlata nincs, sőt a Velencei Bizottság, amelynek történetesen tagja vagyok, le is írta, hogy a bírói önkormányzás nem kívánatos, mert korporativizmushoz, politikai érdekcsoport kialakulásához vezet.
A teljes interjú lapunk január 21-én megjelenő számában olvasható.
