Tiborcz István még több ezer milliárdba kerülhet Magyarországnak – Ingeborg Gräßle: Fontos a független nyomozás
„Figyelembe vesszük a magyar hatóságok vizsgálati eredményeit, és nyomon kell követni ezeket. Ám az OLAF-jelentés eddigi megállapításai még mindig az asztalon vannak” – nyilatkozta a 168 Órának Ingeborg Gräßle. Az Európai Parlament költségvetési ellenőrzési bizottságának (CONT) elnöke, német kereszténydemokrata képviselő emlékeztetett, nincs itt vége az eljárásnak, hiszen az OLAF jelentése több ajánlást is tartalmaz.
Szerinte a magyar kormányzati hatóságok elutasították a bűncselekmények gyanúját felvető megállapítást, de számos egyéb továbbra is napirenden van. Egyértelművé tette azt is, Európában ők maguk is napirenden fogják tartani, hiszen az OLAF és valamennyi, uniós költségvetést ellenőrző intézmény, így a CONT is „fontosnak tartja a független nyomozást, még ha magas rangú személyeket is érint a gyanú az Elios-ügyben”.
Ingeborg GräßleGräßle már a múlt héten, első reakciójában – egy Twitter-üzenetben – emlékeztetett: az OLAF jelentése meggyőző bizonyítékokat tartalmazott a szabálytalanságokra. A magyar nyomozati szervek döntése „erősíti a magyar bűnüldöző hatóságok függetlenségével kapcsolatos kételyeket, s alátámasztja egy valódi eszköz szükségességét az Európai Unió pénzügyi érdekeinek jövőbeli védelmére, miután Magyarország és az uniós támogatások több más nagy kedvezményezettje sem csatlakozott az Európai Ügyészséghez”.
„Az OLAF megállapításai továbbra is érvényesek” – tette hozzá már lapunknak, kifejtve: a szabálytalanságok gyanúja vizsgálatra kötelezi az uniós szerveket is az uniós polgárok befizetéseinek védelmében. „Noha Magyarország nem csatlakozik az Európai Ügyészséghez, amely létrehozását követően független vizsgálatokat fog végezni, ezeket az ügyeket a jövőben akkor sem lehet elkerülni” – emelte ki. Az Európai Bizottság jogállamisági kritériumra vonatkozó javaslatcsomagot terjesztett elő, amely lehetővé teszi, hogy az uniós költségvetési alapokat, így a tagállamoknak jutó forrásokat csökkentsék, ha a tagállamok igazságszolgáltatási szerveinek függetlenségét politikai szinten korlátozzák vagy attól meg is fosztják. „Erre koncentrálunk” – nyomatékosította az EP fő költségvetési ellenőre.
Gräßle az Európai Néppárt érintettségét, továbbá az Orbán Viktorra, kormányára, valamint a Fideszre vetülő, egyre súlyosbodó korrupciós gyanúkat érintő kérdéseinket egyenként nem kommentálta ugyan, de szavaiból egyértelművé vált: a német kereszténydemokraták, ahogyan a Néppárt többsége is, támogatni fogja azt, hogy vonják meg vagy csökkentsék azon tagállamok uniós támogatásait, amelyek nem bántak felelősen az európai közpénzzel.
Márpedig az Orbán-kormány a miniszterelnök kézi vezérelésével működő magyar hatóságok révén éppen a Tiborcz-üggyel bizonyíthatta be: nagyon is megállják a helyüket a például a Sargentini-jelentésben is szereplő, de elsősorban az uniós pénzfelhasználás vizsgálatára szakosodott európai szervek által megfogalmazott kritikák. A CONT-elnök által említett terv, az uniós források felhasználásának jogállamisági kritériuma már a 2021–2027-es pénzügyi időszakra szóló májusi költségvetési javaslatban is szerepelt. Az Európai Bizottság – éppen az EP felszólítására – olyan tervet készített, amely lehetővé teszi, hogy szigorúbb feltételekhez kössék az uniós források felhasználását. E tervezet szerint a jogállamiság tiszteletben tartása elengedhetetlen előfeltétele a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásnak és a hatékony uniós finanszírozásnak, ezért a testület egy új mechanizmust javasol, amely megvédi az uniós költségvetést a tagállamokban a jogállamiság tekintetében fennálló, általánossá vált hiányosságokhoz kapcsolódó pénzügyi kockázatoktól.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy felfüggeszthetik vagy csökkenthetik majd a pénzek utalását azoknak a tagállamoknak, amelyek igazságszolgáltatása nem független, s ezért nem képes ellenőrizni a támogatások elköltésének szabályszerűségét. Mindezt az európai alapszerződés alapozza meg, amelynek 322-es cikkelye kimondja, hogy az uniós források kifizetésének feltétele a fogadó országban „a bíróságok függetlensége”.
Ilyen, az Európai Tanácsban hozható határozatra a bizottság tesz majd javaslatot, elfogadásáról az állam- és kormányfők fordított minősített többségi szavazással döntenek. Azaz még csak nem is kellene hozzá teljes szavazategység, hanem legalább 15 tagállam, az uniós lakosság 65 százalékát képviselő országok szavazatával dönthetnének – kikerülve az egymást rendre védő lengyel és magyar kormányokat.
Ezzel nemcsak egy 7. cikkely szerinti eljárás válhat feleslegessé akár Magyarország, akár Lengyelország esetében, de az EU véget vethet az uniós pénzekkel való intézményesített, tagállami korrupciónak is. Éppen ezért, noha a hétéves költségvetési csomagról szinte biztosan nem jutnak majd egyezségre a 2019-es EP-választások előtt a tagállamok, a kampányban valamennyi európai pártcsalád részéről a korrupcióellenesség témája kerülhet napirendre.
Amihez igencsak jó alapot adott a mostani magyarországi döntés, valamint az Orbán-kormány retorikája. A Kormányzati Tájékoztatási Központ közleménye szerint ugyanis „az Elios-jelentés nem volt más, mint egy brüsszeli kampányjelentés. A tavaszi országgyűlési választások előtt bevándorláspárti brüsszeli politikusok kísérletet tettek a magyar választások befolyásolására. A magyar hatóságok minden ügyet kivizsgálnak. Ebben az esetben is ez történt. Az alapos hatósági vizsgálat cáfolta a brüsszeli kampányjelentésben szereplő rágalmakat.” Csakhogy a hatósági vizsgálat nem cáfolta az OLAF-ot, részleteiről semmit sem tudni, a rendőrség még azt sem közli, meghallgattak-e bárkit tanúként, amire – „bűncselekmény hiányában” – gyanúsítottként sor sem kerülhetett.
Éppen ezért, miközben az Elios-ügy csak az egyik a sok-sok kilógó lóláb közül, ez az eset még komoly európai következményekkel jár majd. Nemcsak megmutatta az uniós szerveknek a magyarországi uniós pénzosztó rendszer gyengeségeit, de az EP, sőt az Európai Tanács valamennyi tagjának azt bizonyította: Magyarországon sem a támogatások odaítélése, sem az elszámoltatás nem működik elfogulatlanul.
Elios-lámpák sötétlenek a magyar éjszakábanFőként azért, mert Magyarországon a legnagyobb az uniós tagállamok között a csalásgyanús EU-támogatások aránya, sőt az OLAF által problémásnak talált eseteket is itt zárják le legritkábban vádemeléssel a helyi hatóságok. 2012-től 2018 elejéig az OLAF – ez Polt Péter egy, éppen Gräßlének címzett márciusi levelében szerepelt – 36 igazságügyi ajánlást (amely az OLAF-vizsgálat alapján bűncselekményre utalt) és négy jelzést (bűncselekményre utaló adatok és iratok eljuttatása a büntetőeljárás megindítására vonatkozó, konkrét ajánlás nélkül) továbbított a magyar Legfőbb Ügyészségnek. Polt állította: a vádhatóság valamennyi ügyben elrendelte a nyomozást, továbbá – ha az már folyamatban volt – csatolta az OLAF dokumentumait azok iratanyagához. 2012 és 2018 között a magyar ügyészség nyolc ügyben emelt vádat, egy ügyben született elmarasztaló jogerős ítélet, és egyetlen további, nem jogerős bírói döntésről tudott beszámolni. Eközben a Polt vezette ügyészség, illetve a nyomozati szervek nyolc másik ügyben megszüntették a nyomozást érdemi eredmény nélkül, más ügyekben pedig sokszori hosszabbítás nyomán folyamatban voltak és vannak a nyomozások – szintén érdemi eredmények és felelősségre vonás nélkül.
Mindezek alapján, miközben a legfőbb ügyész azt állította, hogy Magyarország az EU-átlagnál nagyobb arányban tartja be az OLAF-ajánlásokat.
Az OLAF szerint nem is teljesítenek uniós átlag alatt
Cikkünk megjelenése után Fazekas Géza, a Legfőbb Ügyészség sajtószóvivője egy helyreigazítást kérő levélben egy „valótlan tényállítás haladéktalan helyreigazítását és az alábbiak változtatás nélküli közzétételét" kérte lapunktól. Méghozzá arra hivatkozva, hogy Polt Péter nemcsak a Gräßlének címzett levélben – általunk fentebb ismertetett módon – tagadta az általa vezetett magyar vádhatóság eredménytelenségét, hanem „az OLAF 2017. évre vonatkozó jelentése is cáfolja mindezt".
– Az igazságügyi ajánlásokról szóló részben, a 43. oldalon található 15. számú táblázatból kitűnik, hogy az OLAF saját nyilvántartása és jelentése szerint, az általuk 2010-2017 között tett ajánlások nyomán történt vádemelések uniós átlaga: 42 százalék. Magyarországon ez az arány 47 százalék. (Mindeközben ez az arány például Németországban 21 százalék, Írországban és Finnországban pedig 0 százalék!) A magyar ügyészség tehát nemhogy a legritkábban, ellenkezőleg – a minden esetben elrendelt nyomozások eredményeként – az uniós átlagot meghaladó arányban emel vádat az OLAF igazságügyi ajánlása nyomán – vonta le a következtetést Fazekas Géza.
Csakhogy eközben éppen az uniós forrásokat érintő korrupció melegágyaként kezdik nyilvántartani az országot. Az Európai Néppárt múlt heti kongresszusán elfogadott, Orbán Viktor által is aláírt határozat is bizonyítja ezt, hiszen az súlyos szankciókat követel az uniós intézményektől a tagállami korrupcióval szemben.
Brüsszeli forrásaink szerint szinte mindegy, milyen nemzetiségű uniós politikusról van szó, mindenki Magyarországot hozza példaként a rendszerszintű korrupció kifejezés hallatán, nemcsak a Tiborcz-ügyi döntést, hanem a jövőre létrejövő közigazgatási bírósági rendszert említve. Így informátoraink ma egyértelműnek látják: nem politikai, hanem súlyos, több ezer milliárd forintos gazdasági csatába kényszeríti Magyarországot az Orbán-kormány. És ebből már nem jöhetünk ki győztesen.
