The Huffington Post: Létminimum alatti osztály Magyarországon
Katasztrófához vezet a magyar kerítés – idézi a legnépszerűbb amerikai hírportál a Migszol karitatív szervezet két külföldi önkéntesét a menekültügyről. A nemzeti konzultáció pedig kétszer annyiba kerül, mint amennyit az ország évente a menekültek védelmére költ, s a plakátkampány még drágább – írja a lap.
Az írás kiemeli, hogy a Magyarországon áthaladó migránsok számának megugrása egybeesett a Fidesz támogatottságának hanyatlásával, s ez nagyban meghatározza a bevándorlási politikát.
Amióta a Jobbik az egyetlen, szinte egységes ellenzékké lépett elő, azóta fokozatosan eldurvult a légkör. A rivális immár igazodási pont az egykori fiatal demokraták számára, de ezen túlmenően a fejlemény azt is eredményezte, hogy a Jobbikhoz kötődő szélsőséges csoportok saját szakállukra a nemzet védelmezőiként jelenhetnek meg, ideértve, hogy a határon vadászhatnak a menekültekre.
Az első Fidesz-kormány alatt ment végbe a fordulat a tekintélyuralom felé, a mostani időszakot pedig az jellemzi, hogy kialakul egy létminimum alatti osztály, illetve létrejön az illiberális demokrácia, amelyben a szabadságjogok másodlagosak a mögött, amit a hatalom nemzeti érdeknek tekint. A szegénység állandó kriminalizálását tanúsítja a hajléktalanok kitiltása a közterületekről, a brutális közmunkaprogram és a roma településeken végrehajtott jó pár kilakoltatás.
A bevándorlási politika tökéletesen illeszkedik abba a sorba, hogy elnyomott csoportokat folyamatosan bűnbakká kell tenni, a cél az, hogy Magyarország a magyaroké legyen. Orbán Viktor a kampányokat az erőteljes unióellenességre építi. Nem meglepő tehát, hogy a számára az EU „engedékeny” migránspolitikája jelenti a bajok gyökerét. A Charlie Hebdo elleni merénylet után kezdte átirányítani a figyelmet a belpolitikáról a bevándorlásra.
A nemzeti konzultáció kétszer annyiba kerül, mint amennyit az ország évente a menekültek védelmére költ. A plakátkampány pedig még drágább, de ez sem térítette el szándékától a kormányt. A Fidesz hajlamos radikális elképzeléseket meglebegtetni, majd átültetni azokat a gyakorlatba, ha nem ütköztek ellenállásba.
A blöff a Dublin 3.-szerződés hatályon kívül helyezése körül pótlólagos uniós támogatást hozott az országnak a menekültek ellátására, jóllehet azt már eddig is szinte kizárólag közösségi forrásokból finanszírozták. De emellett a magyarok kivonhatták magukat a menekültek elosztásából.
Az érkezők túlnyomó többsége ugyan gyorsan továbbmegy Nyugatra, de ettől a kormány még az egyik szélsőséges intézkedést hozza a másik után, nehogy a bevándorlók „elárasszák” az országot. Arra viszont kísérletet sem tesz, hogy megfelelő körülményeket teremtsen számukra a táborokban.
Miután évtizedeket élt le a vasfüggöny mögött, az országnak jobb is eszébe juthatott volna, mint a határzár létesítése. Ám a kerítés csak Románia és Horvátország felé tereli majd a menekülőket. Orbán és az EU viszonya a kölcsönös függőségen alapszik: a kormányfő brüsszeli alapokból építi át és újítja fel a fél országot, az uniónak viszont azért van szüksége Magyarországra, hogy az feltartóztassa a Nyugatra igyekvő migránsokat.
Ez a kényes egyensúly jelenik meg a magyar bevándorlási politikára adott válaszban. Ha az unió elismerné, hogy nem működik a magyar menekültügyi rendszer, akkor még egy szöget verne a dublini szabályozás koporsójába.
(Forrás: Szelestey Lajos/Klubrádió)
