TGM: olyan sebeket ejtenek, amelyek évtizedek múlva is megmaradnak
Keserű-megfáradt tüntetés zajlott tegnap este a Károlyi-szobornál. Pontosabban nem is ott, hiszen a tüntetők nem tudtak átjutni a kordonon. A Köztársaság barátai nevű szerveződés a Szolidaritás rendezvénye után, pár száz fővel a Károlyi szobor mellett tartott demonstrációt, hogy kiálljanak az első köztársasági elnökért. A rendezvényen felszólalt Tamás Gáspár Miklós is, aki békés ellenállásra buzdított.
Mielőtt Flaskár Melinda szociális munkás a színpadra lépett volna és lehordta volna Orbán Viktort a sárga földig, a szervezők homlokukat ráncolva toporogtak, várva, hogy odaát, a tér másik oldalán befejeződjön a Szolidaritás tüntetése.
– Kérsz egy rágót?
– Nem, büdös szájú proli vagyok és büszke vagyok rá! - folyt le egy beszélgetés két régi ellenálló között.
Amikor már elég elcsigázott ellenzéki szivárgott el a nagyszínpadtól, Flaskár Melinda
Bródy sokszor ismételt dalaután a húrokba csapott. – A hajdani egyetemi szobatársak, e piti hőzöngők baráti köre elfoglalta az ország házát!Ezzel a mondattal kezdődött a Károlyi-szobor melletti tüntetés szombat este. Pár százan vonultak át a rakpart mellé, hogy meghallgassanak pár beszédet és elkurjanthassák magukat még párszor, hogy "Orbán, takarodj!". Elfáradt rendezvény volt, hiába tüzelték profi szónokok a tömeget: a legtöbbjük délután három óta állt a Kossuth téren. És a mostaniak nem hoztak magukkal sátrat.
A szónok szerint Orbán múltidézése spiritiszta szeánsznak hat; rehabilitál és elítél történelmi személyiségeket. – Így kerülhettek a mai államelmélet dicsőségfalára olyan szereplők, mint Darányi Ignác, Gömbös Gyula, Hóman Bálint, de megdicsőült Horthy Miklós is.
A tömeg itt üvöltötte először, hogy "fúj, hazaárulók"!
Károlyi nem tehet róla
Saskár Melinda hozzátette: Károlyi Mihály államférfiként célkeresztbe került. Ezt azzal magyarázta, hogy minden történelmi veszteség után az aktuális politikai elit a bűnbakképzésre játszott. Így került terítékre az első köztársasági elnökünk is. – Trianon, mint nemzeti seb, újra meg újra felszakad. A politikai jobboldal képtelen belátni a felelősségét, amely az első világháborúba való belépésünket jelentette és amelynek elvesztése az ország területi megcsonkításához vezetett. A békediktátum elfogadását valakinek a nyakába kellett varrni. Ellenkező esetben el kellett volna ismerni a világháborút megelőzően uralkodó politikai osztály felelősségét. Ehelyett megtalálták az ekkor már emigrációban élő Vörös Grófot.
A szónok hosszasan sorolta a hajdani miniszterelnök intézkedéseit az általános választójogtól a gyerekmunka eltörléséig, a nyolc órás munkanaptól a nyugdíjig és a sajtószabadságig. Többször hangsúlyozta: Károlyi nem felelős Trianonért, ezt csak az utókor bűnbakkereső politikusai sózták a nyakába. – Kijelenthetjük, hogy Károlyi nem volt felelős a Trianon Békéért, a magyar kormány nevében azt két jelentéktelen politikus írta alá, a népjóléti miniszter és Horthy rendkívüli megbízott követe.
Degenerált társadalmi viszonyok
Flaskár Melinda párhuzamot vont Horthy és Orbán "degenerált társadalmi viszonyai" között. – Valósággal a középkor szellemét idézik azok az imaestek, amelyeket a hithű vezér isteni kegyelemben részesítésére tartanak a katolikus templomokban! - kiabálta a szónok, mire a tömeg újra fújolásba kezdett. – Békemenetet szerveznek, mintha háború lenne! Kegyet osztanak! Eltörölték a szabad vallásgyakorlást!
A szociális munkás hosszasan sorolta, hogyan akadályozza a kormány a sajtószabadságot, hogyan nyomorítja meg a szegényeket az egykulcsos adóval. – Az ország egyes részei úgy néznek ki, mintha a török dúlás után járnánk ott! Éhezés és nyomor a végeken! - kiabálta a mikrofonba.
– Károlyi itt áll a Parlament mellett és vádló pillantásokat vet a hatalom képviselőire! Károlyi szelleme kísérti őket naponta, kelt bennük rossz lelkiismeretet - ezért kell őt eltávolítani! - mondta a szónok. – Károlyi a demokrácia és a demokraták egyik szimbóluma. Maradnia kell! - tette hozzá.
A jelenlévők jelképesen megígérték a szobornak, hogy helyreállítják és újra felépítik a köztársaságot, valamint a demokráciát.
TGM: nem állunk bosszút
– Hősiesen kitartó barátaim! Számtalan beszédet hallgattatok már végig, úgyhogy rövid leszek - ígérte TGM. Lassan és fáradtan beszélt. Leszögezte: ami a Kossuth téren történik, az a "magyarországi baloldal szimbolikus kivégzése". – Itt olyan... sebeket ejtenek, amelyek évtizedek múlva is megmaradnak. Újabb ás újabb sebeket. Olyan sebeket, amelyektől ma is szenvedünk. Nem akar véget érni azok bántalmazásának, akik mások, mint akik hatalmon vannak.
Kis szünet után azt mondta: – Én nagyon szépen kérem a magyarországi szabadságszerető baloldali embereket, hogy amennyiben ezt a szobrot elviszik innen, akkor se bontsák le kőről kőre, tégláról-téglára az Országházat, mert annak az épületnek még hasznát fogjuk venni.
Akinek volt humora, keserűen kuncogott.
– Amennyiben ezt a szobrot lerombolják... ezt a szobrot, vagy egy még szebb szobrot újra felállítjuk. Ami nem csak Károlyinak szól, hanem az általa szeretett, nyomorult magyar népnek. Úgy fogunk mellette állni, hogy megpróbálunk majd megfeledkezni azokról a sebekről, amiket rajtunk ejtettek. Mert mi nagylelkűnek kell legyünk, megbocsátónak kell legyünk... pedig tudjuk... pedig tudjuk, hogy mi az, amit tesznek velünk! - TGM hangja hirtelen csattant fel. – Pedig tudjuk, mi az, amit tesznek az országgal! Fogcsikorgatva és magunkat legyőzve mégis nagylelkűek leszünk, mert ez így nem mehet tovább! - kiáltotta.
Hatalmas üdvrivalgás fogadta a tömegből. – Nem gyűlöletet fogunk itt prédikálni, megteszik azt helyettünk mások! - tette hozzá.
Valaki rávágta: – Dögöljenek meg!
– Mindent meg fogunk tenni, hogy úgy állítsuk helyre a köztársaságot, helyesebben olyan köztársaságot hozunk létre, hogy ne ejtsünk olyan sebeket, mint amiket most rajtunk ejtenek. Mi egy olyan közösséghez tartozunk itt, minden nézeteltérésünk ellenére, amely közösséget megaláznak - szögezte le. – A közénk tartozók nap mint nap rettenetes politikai tisztogatás áldozatai lesznek. Borzasztó sora van azoknak, akikről tudják, hogy nem a kormány hívei - kis szünetet tartott, aztán hangsúlyozva mondta: – De mi nem fogunk bosszút állni.
– Semmilyen bosszút nem fogunk állni! A mi célunk a felszabadulás, nem az ellenterror! A mi célunk a szabadság, nem pedig a tekintély! A mi célunk az, hogy végre egyszer már hagyjanak bennünket békén!
Keserűn-nevetve ismételte: – Elég furcsa, hogy forradalomra van szükség ahhoz, hogy békén hagyjanak bennünket! De ha kell, békés, szeretetteljes, nyugodt forradalom lesz...
Befojtották a szót. – Ilyen nincs! - derült a közönség. - Nem lehet! - kiabálták.
- Meglátjuk. Kitaláljuk - replikázott Tamás Gáspár Miklós. – Megoldjuk, hogy ezeknek a fájdalmaknak és sebeknek a ciklusa véget érjen.
Ismét szótagolt: – Nem lehet egy országot fönntartani úgy, hogy benne egyfolytában folyik a hideg polgárháború. Nem lehet, nem viszonozzuk, nem folytatjuk. Nem leszünk olyanok, mint ők!
Ismét megtapsolták.
A szervezők sokszor szólítottak fel az összefogásra és arra, hogy mindenki írja alá az LMP népszavazásos íveit.
Kalmár Szilárd egyetértett azzal, hogy nem szabad bosszút állni. De ő is harcra buzdította a közönséget. – Egy körülzárt ország, egy puszta! Mit akarnak ezzel az országgal? Fel van túrva minden és középen magányosan áll a köztársaság szimbóluma! - kiabálta a mikrofonba. – Ne legyen illúziónk, el fogják vinni! Azért bűnös, mert ember mert lenni!
Megköszönte mindenkinek, hogy egy maratoni demonstráció után még ide is eljött, majd hozzátette: – Maratoni lesz az is, ahogy Orbánt, meg a kollégiumi körét elzavarjuk a fenébe! De ez meg fog történni, senkinek ne legyen illúziója!
– Akkoriban a köztársasági elnök nem lehetett olyan, aki egy tolvaj gazember! - üvöltötte. – Károlyi a köztársasági elnök, nem pedig ez odaát - bökött a fejével a Budai Vár felé. – Azért akarják eldönteni a szobrát, mert túl rossz összehasonlítási alap!
Óriási felzúdulást váltott ki.
Kalmár szerint Kövér László, aki leginkább el szeretné távolíttatni a szobrot, azért lehet ma a politikai elit tagja, mert a nagyapja vörös katona, egy bátor szociáldemokrata volt. A család ennek a nagyapának köszönhetően lehetett valaki a Kádár-rendszerben is - mondta a tüntetés szervezője. – Egy beteg személyiséggel, vagy csupán egy karrierista alakkal állunk szemben? - tette fel a kérdést.
Kalmár Szilárd gyújtó hangú beszédének lényege az volt: Orbán Viktort el kell zavarni; új köztársaságot kell felépíteni, amihez az ellenzék összefogására van szükség. – Nem látjuk azt a teljesítményt az ellenzéki vezetők részéről, ami elég lenne Orbán leváltásához - mondta.
Aztán hosszasan zúgott az "Orbán, takarodj!" a hardcore tüntetők szájából. Károlyi pedig magányosan álldogált tovább a holdbéli táj közepén. Ki tudja, meddig még.