Tévhitek és taktikák

Persze a PC legújabb tanulmánya nem áll meg a borongós fejcsóválgatásnál, javaslatokkal is szolgál. Mondván: az eddig idehaza használt stratégiák mindegyike kudarcos. A jobbos taktika (beszéljünk a nyelvükön, csábítsuk el a szavazóikat, így marginalizálva őket) csupán azt eredményezte, hogy a széljobb kitört az amúgy is rozoga karanténból, s retorikája legitimmé vált. A balos hisztériakeltés és diabolizálás haszna szintén legfeljebb pártos: a szél erősödése megosztja a jobboldalt, de a problémát nem oldja meg.

Ám a közkeletű tévhitek sem visznek előre. Például az, hogy a harmincas évek tértek volna vissza, s csupán a gazdasági válság vezetett a fasizálódáshoz, ergo: jóléti juttatásokkal a bakancscsattogás könnyen elnémítható. Ám a kutatásokból jól látszik: a Jobbikra korántsem a legszegényebbek és nem is egzisztenciális okokból szavaznak.

Félrevisz az a vélekedés is, amely szerint a szélsőjobb hatalmon összeomlik. Bár Lengyelországban, Ausztriában, Hollandiában kormányon valóban meggyengültek, Szlovákiában és Olaszországban nőtt, Lettországban és Dániában pedig stabilizálódott a támogatottságuk. Ugyancsak tévedés, hogy a választási rendszerrel e csoportok visszaszoríthatók. A voksolási szisztémát lehet konkrét szereplőkre szabni – csak nem érdemes. A társadalmi igényt ez nem csökkenti, ellentétes a jogállami elképzelésekkel, indokolatlan feszültségeket kelt, és sok esetben nem is hatásos: az MDF és az SZDSZ a parlamenti küszöböt éppen a szélsőségesek bejutását megakadályozandó emelte meg, ma már tudjuk, hasztalan. A PC azt is hangsúlyozza, hogy felesleges a törvényektől és a szigorúbb jogalkalmazói fellépéstől túl sokat várni. Látszik: a Btk. szigorítása, a Magyar Gárda betiltása érdemben nem segített. Csak újabb és újabb trükköket szült a jogállam megcsúfolására.

Ezért a PC kutatói szerint az egyik legfontosabb teendő a társadalmi igény apasztása. A demokráciaoktatáson, a vitakultúra fejlesztésén keresztül megakadályozni, hogy újratermelődjön a rasszista, antiszemita szövegekre vevő közönség. Ugyanilyen fontos a szélsőjobb által jól alkalmazott eszközök átvétele: szoros, személyes és interaktív kapcsolatot kell tartani a választókkal, s nem visszariadni a jó értelemben vett populizmustól. Lehet és kell is érthetően, intenzíven fogalmazni, főképp az először szavazók meggyőzése érdekében. A PC a hiszterizálás és stigmatizálás helyett is új kommunikációs stratégiát javasol. Mivel a szélsőjobbot a provokáció élteti, a drasztikus reakciók csak növelik az erejét. Ez ráadásul épp a fiatal szavazókra hat mágnesként: számukra egy veszélyesnek, félelmetesnek beállított csoport még inkább vonzó. Hatásosabb a nevetségessé tétel, ami a dagályos, leegyszerűsítéseken alapuló retorikát látva nem is túl nehéz feladat.

Lásd például az Élet és Irodalomban Parti Nagy Lajos meséit. Az egyikben épp a Sziget Fesztiválon a benzinár ellen tiltakozni akaró jobbikos Zagyva Gyuláról ír: „Erre biza nem az lett, hogy megnyílott a vörös tenger, hanem a brutális rendőrterror lett. Akkora, hogy magát az elnököt, Zagyva György Gyula nemzeti ellenállót, ösmert országgyűlési képviselőt es előállétották, aki mint egy kesztyűt vágta a zsiványparlament szemibe véráztatta mentelmi jogát. A benzinár meg maradt, nem vót, aki járjon utána.”