Tessék várni négy évet!

- Boldog ember lehet, jókor került jó helyre. Lassan oda a Sólyom-féle láthatatlan alkotmány koncepciója, s ön helyesli az AB jogkörének szűkítését is. Állítja: az alkotmánybíráskodás nem arra való, hogy az alapjogok védelmében a törvényhozás felett ellenőrzést gyakoroljon, az ideális alkotmánybíró messzemenően parlamentitörvény-barát.

– Valóban, hosszú utat járt be a hazai alkotmánybíráskodás mostanáig. Én már a nyolcvanas években is kutattam ezt a területet, akkoriban rajtam kívül csak három-négy öregebb professzor és néhány fiatalabb foglalkozott az ország egyetemein államjoggal. Kilencventől lelkesen üdvözöltem az Alkotmánybíróság létrejöttét, de hamar világossá lett az ellentmondás: többpártrendszerben, ahol milliók szavaznak, végül tizenegy ember dönthet? Erre mondtam, korábban 15 tagú politikai bizottság, most meg egy 11 tagú alkotmánybíróság söpörheti félre a választók akaratát. Azóta is kitartok e nézetem mellett:
a rendszer alapja a politikai demokrácia, és az alkotmánybírák csak egy vékony keretben ellenőrizhetik ezt.

– Lassan beérik a szívóssága. Noha Holló András lapunkban is ellenérvelt: „A törvények alkotmányosságát nem a nép, nem a közvélemény, hanem az erre felhatalmazott Alkotmánybíróság ítéli meg.”

– A társadalom, a legegyszerűbb ember is képes jól dönteni, amikor alapvető gondokat okoznak neki. Ám ezekből a napi problémákból a budai villákban lakó elit nem sokat érzékel. Az Alkotmánybíróság is egy szűk grémium, amely a szellemi eliten belül elhelyezkedve – akarva, nem akarva – annak véleményeit, értékrendjét képviseli.

– Inkább az alkotmány alapján óvnak, óvnának az állam túlterjeszkedésétől.

– Ha az ember évtizedekig az elit tagja, beszűkül, s inkább orientálják szellemi, gazdasági körök, a média.

– Azt mondja, hogy az alapján döntenek, mit ír a Népszabadság meg a Magyar Nemzet?

– Meglepődne, ha tudná, mennyire hat.

– Holló András meg Stumpf István átnyálazza a cikkeket, mielőtt indokolást ír? Ne mondja!

– Ha nem puszta gyalázkodás folyik – mert akkor csak megkérgesítjük a szívünket, és nem figyelünk –, hanem hozzáértő szólal meg, elfogultság nélkül, arra figyel az ember.

– Stumpf István is elfogult volt, amikor azt mondta, „nincs korlátlan alkotmányozó hatalom”?

– Ugyan, ő nem foglalkozott sosem alkotmányjoggal.

– Attól még Holló is így dedikált neki: „A politológusból alkotmánybíró lett...”

– Stumpf István téved. Az alkotmányozó hatalom egy demokráciában mindenek fölött áll, ugyanis önmaga hozza létre a demokráciát, jogilag korlátozhatatlan. A hatalommegosztást is az alkotmányozó hatalom építi ki oly mértékben és módon, ahogy akarja, ez a szuverén állam kulcsa.

– És ha nem hozza létre, vagy épp leépíti?

– Akkor, ha ennek hatásai a széles tömegek számára katasztrofálisnak bizonyulnak, négy év múlva elzavarják a kormányt.

– Ennyi?

– Van, ahol tíz év múlva zavarják el.

– Cikluson belül meg szabad a pálya, nincs kontroll?

– Magyarországon az alkotmányozó hatalom kétharmadhoz kötött, éppen azért, hogy ne lehessen túl könnyen megragadni. De persze az alaptörvényt létrehozó alkotmányozó hatalom mondhatta volna azt, hogy a kétharmad plusz a megyei közgyűlések három-három tagjával meg a fővárossal kibővített gárdáé legyen az alkotmányozó hatalom, vagyis még jobban elszakíthatta volna az egyszerű törvényhozó többségtől.

– No, vajon miért nem mondta?

– Megítélésem szerint erre szükség lett volna. Azáltal, hogy a Fidesz átalakította a választási rendszert, könnyebb lesz kétharmadot elérni. Amit létrehozott, egyszerűbb fölborítani. Eközben, bár sokszor hallani, hogy a hatalommegosztást megszüntette, ez tévedés. Az új alaptörvény a hatalommegosztást túlzottan is fokozta: ha váltás lesz, egy új kormány minden oldalról erős ellensúlyokkal lesz körbevéve.

– Ez remek. Akkor egy baloldali kormánynak lesz ellensúlya.

– Ez tényleg így lesz.

– A jobboldalinak nem kell?

– Tessék kivárni négy évet.

– Ha váltás lesz, akkor nem jobboldali lesz a kormány. Ha meg nem lesz váltás, akkor megint nem lesz ellensúly.

– Strukturálisan megvan az ellenhatalom.

– Az jó. És a gyakorlatban?

– Azért azt tudjuk, hogy minden többség a politikai értékrendjétől nem túl távol állókat nevezi ki.

– Ezt szépen mondta, lefordítom: semmilyen ellensúlya nincs a Fidesznek.

– Simor András most távozott, három évvel a kormányváltás után. Maga is tudja, hogy a pénzvilág, az MNB olyan önálló hatalom, amely a gazdaságpolitikai döntéseket képes lenullázni. És emlékezhet, 2012-ig az Alkotmánybíróságon is milyen döntések születtek.

– Ez a normális: ezek az intézmények nem kell hogy a kormányt szolgálják.

– Másról van szó. Én például nem tagadom, hogy az új alaptörvény inkább az én szájam íze szerint íródott. Háttérbe szorul benne a túlzott individualizmus, ami tönkretette a nyugat-európai társadalmakat. Ez az alkotmány inkább szól a családról, a nemzetről, a közösségbe illesztett egyénről.

– Nem lehet, hogy ön is simán benyalta a politikai lózungokat nemzetről, közösségről, miközben a legnagyobb horderejű ügyek arról szólnak, hogy itt a „Fidesz és barátai” közösség épül?

– Más szintről beszélek. Például az egyén személyes adatait olyan mértékben védjük, ami nehezíti a bűnüldözést, az egészségügy rendbetételét, a társadalmi közösség megszerveződését. Persze annak, akinek tele a zsebe, megfizetheti a magánkórházat, nem gond, ha összeomlik az egészségügy. Akinek futja testőrre, nem fél, hogy éjszaka amúgy rátörnék az ajtót, és elvágnák a torkát. Az alkotmányunk túl individualista szemléletű volt, és az alkotmánybírói többség azt mondta: az alaptörvény az alapjogok összessége.

– A kormánytisztviselők, köztisztviselők indokolás nélküli felmenthetősége, a bírák korai nyugdíjazása, a visszamenőlegesen kirótt különadó – ezek legfeljebb a kormány politikai céljait szolgálták, de a tágabb közösségét nem, miközben egyéni jogokat súlyosan sértettek.

– Ez sem egyértelmű. Tudja, volt az a kis pufi hölgy, Veronika vagy...

– Szalayné Szilágyi Eleonóra, a BKV humánpolitikai igazgatója. Ha nem járt neki a végkielégítés, pereljék őt. De erővel ne vegyék el mindenkitől.

– Évtizedes rossz tendencia volt, hogy milliárdokat osztott vissza a politikai elit a gazdasági elitnek, az meg a pártkasszába – ennek megakadályozása alkotmányos értéket is jelent.

– Visszamenőleges adóztatással, és olyanokat is sújtva, akik nem pártkasszákba csorgattak vissza, hanem évtizedeket dolgoztak.

– Technikailag talán rosszul oldották meg, ez igaz.

– Ön többször elmondta, hogy a hatalomnak az ellenzék és a média lehet a valódi ellensúlya. Ezek sem állnak túl jól, lásd közszolgálat.

– A közmédiát alig nézik, bár most növekedett.

– Ha kevesen nézik, akkor nem gond, ha átpolitizált, és a szakmaiság minimumát sem hozza?

– Mindig ilyen volt. Orosz Józsefre emlékszik? Aczél Endrére? A politikai kiegyensúlyozottsága nem rosszabb most sem, mint volt. Sőt, kicsit jobb.

– Azzal együtt, hogy felsőbb utasításra kitakartak arcokat, hogy tollba mondják szerkesztőknek, kit hívhatnak meg, miből milyen anyagot kell csinálni?

– Ezt is felfújták, a média 1990-től 1997-ig sokkal elfogultabb volt. És az internetről még nem is beszéltünk. A világhálón senkit nem lehet igazán megfojtani, ha van rá igény. Persze ott aztán lehet gyalázni, mocskolódni is, látom naponta.

– Szinte élvezi.

– Figyelem, mint a bogarakat. Néha beütöm a keresőbe „Pokol”, „alkotmánybíró”, látom, hogyan őrjöngenek. Tudja, vannak bérbloggerek is.

– Nagy az Isten állatkertje. És az ellenzék? Rendben van, hogy a választási szabályok átírásával jobbra lejt a pálya?

– Mindig is az angol rendszer híve voltam: ha a győztes mindent visz, könnyebben tud utóbb változtatni.

– Ha egyenlő erőforrásokkal küzdenek a felek. Most viszont a Fidesznél pénz, paripa, fegyver.

– Á, dehogy. 1993-ban egy tanulmányban végignéztem a pártok gazdálkodását, elmondhatatlan, mi pénz van a baloldal mögött.

– Az húsz éve volt.

– Azóta háromszor voltak hatalmon! Közbeszerzések, autópályák, völgyhíd – vannak ott tartalékok.

– Elég magától értetődőnek veszi, hogy közpénzt szivattyúznak pártpolitikai kasszába.

– Így működik a demokrácia.

– Ja, ennyi?

– Külön kell választani a seint és a sollent. Mi a realitás? Annyit tudunk tenni, hogy próbáljuk minimalizálni ezeket a jelenségeket. Én is csak néztem, amikor egyszer indultam a választáson, hogy milyen kevés plakátot lehet a kis pénzekből nyomtatni. n