Tényleg jogszerű?

Milyen vagyonhoz jutott Németh Kristóf? Mit nem sikerült elérnie Balázsovits Lajosnak? Milyen feladatra kapott megbízást a Játékszín független vagyonbecslője?

A kulturális kormányzat 2011 végén döntött úgy: nem finanszírozza tovább az állami Játékszínt. Balázsovits Lajos akkori igazgató hiába lobbizott a teátrumért, csak annyit sikerült elérnie, hogy a bezárást 2012 nyarára halasztották. S bár arról is tárgyalt a tulajdonosi jogokat gyakorló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-vel (MNV), hogyan működhetne tovább a Játékszín esetleg magánszínházként, közös számításaik azt mutatták: erre nincs esély, a közönségtől megfizethetetlen jegyárakat kellene kérni.

A Játékszín tavaly júliusban bezárt. Munkatársait elbocsátották. Az MNV elindította a teátrum végelszámolását. Még tartott a végelszámolás, amikor az MNV pályáztatás nélkül 3,1 millió forintért mégis eladta a Játékszínt Németh Kristóf színésznek és három társának. Minderről Balázsovits utólag értesült.

Németh Kristófék a Játékszínt működtető nonprofit kft.-t a teljes vagyonával – lámpaparkkal, hangstúdióval, színházilag felszerelt állapotban – privatizálhatták 3,1 millióért. (Az ingatlan használatáért az új tulajdonosok a terézvárosi önkormányzatnak fizetnek bérleti díjat.)

De valóban csupán 3,1 milliót érhet a Játékszín vagyona?

A 168 Óra még késő ősszel kérte az MNV-t, hozza nyilvánosságra a honi színházi életben eddig példátlan privatizáció dokumentumait. A vagyonkezelő először nem volt hajlandó erre, mondván, a törvény szerint nem nyilvánosak ezek az adatok. Miután a 168 Óra bizonyította, téved ebben az MNV, a társaság a honlapján közzétette a közérdekű adatokat. Az adásvételi szerződést és a vagyonbecslést, amely alapján 3,1 millióért adták el a színházat.

Az értékbecslést független szakértői cég, a Gordius Consulting Zrt. végezte. Vezérigazgatója, Kocsis Péter azt nyilatkozta lapunknak: az MNV a Játékszín Nonprofit Kft. végelszámolásához szükséges vagyonbecslésre kérte őket, amely eljárásnak a végén a végelszámolt cég megszűnik jogutód nélkül. Ez a vagyonbecslés pedig már nyilvános.

Akkor miként lehetséges, hogy az MNV mégis eladta a teátrumot? Kocsis Péter annyit mondott erre: a Játékszín értékesítése az MNV-re tartozik.

A Játékszín tehát végelszámolás alatt állt – a cégbírósági bejegyzések is alátámasztják – tavaly augusztustól. Ami azt jelenti: az MNV meg akarta szüntetni. Nem pedig eladni.

Miért gondolta meg magát az MNV? Mennyit ér egy működő színház vagyona? Mi történik végelszámoláskor?

Vagyongazdálkodási szakértőinktől tudjuk: végelszámoláskor az értékbecslő a megszüntetendő cég összes ingó-ingatlan vagyonát beárazza. Pontosabban „leárazza”, hiszen a tulajdonos célja a cég megszüntetése. A vagyonból leírják az esetleges tartozásokat, egyéb kötelezettségeket. Ezeket is ki kell fizetni végelszámoláskor. S ha mindezek után még mindig marad vagyon a cégben, az lesz a „maradványérték”. Lényeges: ez tehermentes vagyon.

Ha a végelszámolás állami céget érint, a még használható vagyontárgyait kötelező nyilvánosan elárverezni. Persze a végkiárusított eszközök csak jóval a piaci áruk alatt kelnek el. Ez is oka annak: a végelszámolást csakis akkor szokás elindítani, amikor a tulajdonos biztosan megszünteti a vállalkozását.

Szakértőink szerint a Gordius Consulting Zrt. szakmailag korrekten becsülte fel a végelszámolás alatti Játékszín Nkft. vagyonát. Vagyonértékelésükben szerepel az is: „A nem prognosztizálható változások érvénytelenítik e tanulmány következtetéseit. A jelentés megállapításai az abban leírt feltételezéseken alapulnak, és kizárólag az itt meghatározott felhasználás esetén érvényesek.” Ez pontosan azt jelenti, hogy a vagyonértékelés nem más célból, például nem értékesítéshez készült, hanem kizárólag végelszámoláshoz: ha az MNV minden tartozást, kötelezettséget – a végelszámolás költségeit is – kifizet a színház vagyonából, mi marad még az államnak. Így jött ki a 2,9 millió forint „maradványérték”. Ami tehermentes vagyon!

Ahogyan szakértőink mondják: egészen más a vagyonértékelés, ha egy cég nem megszűnik, hanem tulajdonosváltással tovább működik, és a funkciója sem változik. Utóbbi esetben a vállalkozás nagyságrendekkel többet ér – éppen a „működő értéke” miatt.

Mindez mit jelent a Játékszín esetében?

Ha a Játékszínt végelszámolással megszüntetik, előadásai sem mennek tovább ott. Ezért a produkciókhoz tervezett jelmezek és díszletek vagyonértéke nulla a végelszámoláskor. Ha működik a színház? A díszleteknek, jelmezeknek működő értékük van, hiszen kellékei az előadásoknak, amelyekre jön a közönség, fizet a produkciókért.

De tovább működő színház eladásakor a darabok játszási joga is drágán eladható. Sokszorosát érik a színpadi műszaki berendezések, ha a helyükön üzemelnek tovább. A nézőtér bársony széksorai önmagukban milliókat érhetnek. Végelszámoláskor a vagyonértékük – nullát. Szétszerelve, kimustrálva az árverési tétel is jóval kisebb.

Összegzésképpen: ha a Játékszín Nkft. tovább működik, azaz nem szűnik meg jogutód nélkül, tehát marad színház, minden vagyonelemét piaci értéken kell beárazni. Az értékbecslésnél számolni kell a várható jövőbeli haszonnal is!

Egy az értékesítéshez szükséges vagyonbecslés alapján – állítják szakértőink – a Játékszín összvagyona akár 100 millió forintot is érhet.

Az MNV-nek kérnie kellett volna új vagyonbecslést, mondván: változott a koncepció, a Játékszín nem szűnik meg, csak tulajdonost vált. Nem ez történt. Az MNV a végelszámolás „maradványértékét” tekintette az értékesítés kiinduló összegének, s 3,1 millióért – „jó áron” a 2,9 millióhoz képest – eladta a Játékszínt 2012. október 1-jén Németh Kristófnak és három társának. Az új tulajdonosok pedig leállították a végelszámolást, és immár magánszínházként működtetik a Teréz körúti teátrumot.

Úgy gondoljuk, a színész és barátai több tízmilliós működő értékhez jutottak „maradványértéken”.

Vajon jogszerű-e az ilyen ügylet? Mit tudhatott az MNV Németh Kristóf színházi terveiről? Miről beszélt a színész?

A már nyilvános adásvételi szerződésben az MNV nem kötötte ki, milyen céllal üzemelhet tovább a Játékszín Nkft. De vajon tudhatta-e az MNV, hogy a Játékszínt Németh Kristóf is színházként működteti majd? Úgy véljük, igen. Ezt támasztják alá Németh Kristóf nyilatkozatai. Nézzünk közülük néhányat!

A színész korábban az ugyancsak állami tulajdonú Budapesti Kamaraszínház tagja volt. Itt is végelszámolást indított tavaly az MNV. Németh Kristóf először a Kamara egyik játszóhelyét, a Tivolit akarta megvenni. Ennek kapcsán nyilatkozta 2012 májusában – jóval a Játékszín adásvétele előtt – az MTI-nek: „új, piaci alapokon létrehozandó társaság keretében” folytatnák a munkát, már tárgyalt erről a vagyonkezelővel.

A Borsonline-nak Németh 2012 szeptemberében kijelentette, „kis csapatával” már tíz hónapja (!) azon dolgoznak, hogy Budapesten egy állandó játszóhellyel rendelkező színházat alapítsanak: „Egy hosszadalmas tárgyalássorozat végéhez közeledünk, ennél többet egyelőre nem tudok mondani, majd csak akkor, ha minden szerződést aláírtunk.” Hozzátette, magáncége megvette a Kamaraszínház néhány előadásának a jogait és eszközeit.

Megjegyezzük: a Kamara tulajdonosi jogait szintén az MNV gyakorolta.

Aztán a színész a Klubrádió Szabad sáv műsorában október 12-én kifejtette: azért mondtak le a Tivoli megvételéről, mert a Játékszínnek nagyobb a nézőtere, és kisebb a rezsije. Elmesélte, miként szerezték meg a Teréz körúti teátrumot: amikor elindult ott a végelszámolás, az MNV „portfólió-felelősétől” megkérdezték, megvehetnék-e a színházat. „Két-három nap múlva azt a választ kaptuk, hogy igen.” Németh szintén a Klubrádióban mondta el, hogy az MNV-nek két üzleti tervet is beadtak arról, miként lehet állami támogatás nélkül is fenntartani a Játékszínt.

Mivel nem feltételezzük, hogy a színész füllent vagy blöfföl, szavaiból arra következtetünk: az eladó, tehát az MNV Zrt. és a vevő, azaz Németh Kristóf közt nem volt titok, hogy színház marad a Játékszín – magánkézben. Magyarán: az MNV pontosan tudta a színész szándékát. Sőt, az állami társaság a saját honlapján is feltüntette 2012. május elején, hogy szakmai segítséget nyújt egy „piaci alapon működő” színház létrehozásához. Azaz: Németh Kristófék terveihez.

Mi derül ki az újabb dokumentumokból? Miért nem válaszol az MNV a 168 Órának? Mit mond a lelkiismeretéről Németh Kristóf?

Az MNV egyik exmunkatársa – nevének elhallgatását kérte, amúgy az adásvétel időszakában még az állami cégnél volt – úgy emlékszik vissza: az MNV igencsak siettette a Játékszín eladását, sőt a Gordius Consulting Zrt.-t is sürgették a vagyonbecsléssel, amelyet az MNV munkatársai 2012. szeptember 28-án kora délután kaptak meg. Pénteken.

Miért lényeges ez? Mert a 168 Óra birtokába került újabb dokumentumok szerint egy nappal korábban, tehát szeptember 27-én, csütörtökön már készen volt az MNV-ben a Játékszín eladásáról szóló „döntés-előterjesztés” tervezete. Különösnek találjuk: az MNV még nem tudta a vagyonbecslés eredményét, de azt már igen, hogy eladja a Játékszínt Németh Kristófnak és társainak.

A 168 Órához eljutott dokumentációk alapján jól rekonstruálhatók az adásvétel pillanatai. Szeptember 28-án nemcsak a végelszámolás vagyonbecslését kapta meg az MNV. Aznap iktatták Németh Kristóf vételi szándéknyilatkozatát is. Véletlen lenne az is, hogy a színész a vagyonbecsléshez képest csak valamivel ígért többet a színházért? E két anyagot még szintén 28-án az MNV Társasági Portfólióért Felelős Igazgatósága véleményezésre küldte a jogi és a gazdasági főigazgatónak, megjelölve, hogy a döntés a vezérigazgató hatásköre. Véleményezési határidőnek szabták: 2012. október 1. 10 óra. Hétfőre esett az a nap.

Hogy jól értsük: péntek délutántól hétfő délelőttig csupán pár munkaórát hagytak a Játékszín értékesítésének az eldöntésére. Sőt: még aznap, tehát október 1-jén alá is írták az adásvételt. És még aznap át is utalták Németh Kristófék a 3,1 millió forintot a kincstárnak.

A Játékszínt néhány óra alatt értékesítették – a végelszámolás alatti maradványértéken.

Az MNV-nek írásban tettük föl kérdéseinket. Például: miért értékesítették maradványértéken a Játékszínt, ha sokkal többet is kérhettek volna érte? Nem gondolják, ha közben mégis úgy döntöttek, eladják a Játékszínt, egészen más vagyonfelmérést kellett volna készíteni? Ez megfelelő állami vagyongazdálkodás? Jogilag sem tartják problémásnak? Nem akarják újrabecsültetni a Játékszínt? Egyben semmisnek tekinteni az adásvételi szerződést?

Bár a törvény szerint „a 25 millió forint forgalmi érték alatti vagyontárgyak esetében nem kötelező a versenyeztetés”, az MNV vezérigazgatója – jogszabály rögzíti ezt is – határozhatott volna úgy is, nyilvános versenyt hirdet a Játékszínért. Az MNV-től azt is kérdeztük: miért nem ezt tették? Lehet, másnak 3,1 milliónál többet is megért volna a belvárosi teátrum.

Kérdéseinket több mint két hete küldtük el az MNV-nek. Mostanáig sem válaszoltak. Amúgy az MNV-nek új vezérigazgatója lett év elejétől. Márton Péter. Ő az egyik aláírója a Játékszín adásvételi szerződésének.

És mit gondolnak minderről jogászaink? Úgy vélik: ha az MNV tudta, hogy Németh Kristóf és társai színházként működtetik tovább a Játékszínt – tehát marad a funkciója magánkézben is –, s ennek ellenére a végelszámolás alatt maradványértéken adta el az MNV a teátrumot, az nem éppen gondos gazdára vall. Ha gondatlanságból vagy szándékosan áron alul értékesítették a színházat, és ezzel anyagi kárt okoztak az államnak, az adásvétel jogellenes, az adásvételi szerződés megtámadható vagy érvénytelen. Akár még a bűncselekmény gyanúját is felvetheti.

A törvény különben így szól: „Akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelességének megszegésével vagyoni hátrányt okoz, hűtlen kezelést követ el.”

Németh Kristóf egyik interjújában (Stop.hu, 2012. november 5.) amúgy így jellemezte önmagát: „Azért nem tudok tisztességtelen dolgokat csinálni, és törvénytelenségekbe belemenni, mert egyszerűen nem hagyja a lelkiismeretem. Ha olyan dolgokba fognék, ami nem teljesen etikus vagy korrekt, nem tudnék megmaradni a mardosó lelkifurdalástól."