Teljes lebénulás

– Kormányzati rendszerhiba vagy csupán üzemzavar az, amit tavaly ősz óta látunk?

– Ez nem rendszerhiba, hanem teljes lebénulás. A Fidesz szónokai utat mutatnak Európának, és az erős kormányzás látszatát igyekszenek kelteni. Eközben azt látjuk, hogy a legtöbb dolog hanyatlik. Látja ezt a sajtó és az ellenzék is, de Orbánra még sincs semmilyen hatásunk. Szerintem akkor nem kell vele annyit foglalkozni. Inkább arra érdemes figyelnünk, amire hatásunk van, ami tőlünk függ. Ezért gondolom, hogy kevesebbet kell beszélni a jelenlegi Fideszről, és jóval többet az Orbán utáni korszakról. Időnket, energiánkat már a jövő tervezésére kéne fordítani.

– Azért elemezni kell, hogy az ellenzéknek merre nyílhat egérút.

– Legyen. 2014-ben teljes győzelmet aratott a Fidesz, három választást nyert, és az ellenzék lényegében megszűnt. Aztán az év végén váratlanul reménykedni kezdtünk. Talán ellenzék hiányában könnyebb felismerni, hogy a Fidesz mennyire rossz minőségű párt. Van, aki már a Fidesz bukásáról beszél, de szerintem ez most esélytelen. Facebook-közösségben élünk, és olyan a közösségi háló algoritmusa, hogy leginkább azoknak a bejegyzéseit látjuk, akik hasonlóan gondolkodnak, mint mi. Szóval könnyű azt hinni, hogy mindenki a Fidesz bukását várja. De ez illúzió, és erős ellenzék nélkül az is marad.

– De a gyenge ellenzék azért még létezik.

– Baloldali ellenzék már nincs. Időnként beszélnek a tévében, de már nem hallom őket. Érdekérvényesítő erejük nincs, a közbeszédre, a kultúrára gyakorolt hatásuk pedig nulla. Gyurcsányt talán még megnézik az ATV-ben, hátha még egyszer fellobban, de szerintem nincs már benne elég szufla.

– Idehaza mintha a civilek vették volna át a baloldal szerepét: ők mondják ki azt, amiről az ellenzéki pártok nem vagy csak késlekedve, nem elég hitelesen beszélnek.

– A civilek még nem vettek át semmit. Néhány fiatal szervezi a tüntetéseket, és ez önmagában jó. De még nem tudjuk, hogy képesek lesznek-e bármit is elérni. Nagyon nehéz okos és korrekt módon használni az emberek elégedetlenségét. Nehéz egy mederbe terelni a sokféle tüntető érdekeit, igényeit és reményeit. A demonstrációkat helyes fiatalok szervezik, akik politikai értelemben még majdnem analfabéták. Az is igaz, ha úgy beszélnének, mint a mai politikusok, én sem figyelnék rájuk.– Csupán bája lenne a kormányellenes tüntetéseknek?– Ennél azért többről van szó. Ezrek mennek tüntetni az utcára. Viszik magukkal a reményt, a várakozást, és ez óriási energia. Minden azon múlik, hogy ezzel az energiával tudnak-e valamit kezdeni, vagy sem. Talán előbb-utóbb jön valaki, aki képes lesz a tiltakozó tömeg energiáját okosan használni. Ha jön az illető, fogod látni, jókedvűen és több reménnyel mész haza.

– Mint a spanyol elégedetlenek új pártja, a Podemos fiatal, copfos egyetemi tanára?

– Akár. De kell még idő, hogy kiderüljön, mi nő ki a tüntetésekből.

– A szocialisták szerint, akik ma demonstrálnak, az MSZP-re fognak majd szavazni. Valóban így lesz?

– Szerintem rosszul látják. Nem pusztán kormányellenes, hanem rendszerellenes mozgalom indult. A tüntetést szervező fiatalok, az új generáció látni sem akarja az MSZP-t és a DK-t. Amúgy azt hallom, hogy az MSZP elnökségének legfontosabb feladata most is a szervezet megújítása. Vagyis csak önmagukkal foglalkoznak. Ha ez igaz, akkor megint semmit sem látnak abból, hogy mi történik az országban, és semmit sem gondolnak az országról.

– Közben kapaszkodik a kormány: Orbán jobbikos retorikával, ötletekkel – mint például a civilek regisztrációja – hozakodik elő, szélsőjobbos szavazókat csábítgat, s közben védi urizáló embereit.

– Nincs érdemleges politikájuk. 2010-ben nyertek, de nem volt más céljuk, mint hatalmon maradni és pénzt keresni. Mindent ennek rendeltek alá. Ez 2014-ben sikerült, ráadásul az ellenzék megszűnt. Így nem maradt politikai cél. Orbán nem tudja, hová vezesse most a táborát. De ha nincs cél, nincs politikai vízió, akkor az emberei tehetetlennek érzik magukat, és panaszkodni kezdenek. Ez látjuk most. A Fidesz egyedül maradt a színpadon. Ott áll a reflektor fényében, és ilyenkor könnyebb felismerni, hogy milyen ronda.

– Fiatalok kontra veteránok vitáktól hangos a média: Lázár versus Pokorni és Kövér.

– Lehet, hogy van vita, de ez az erjedésnek, a bomlásnak még nem az a szintje, ami a Fideszt veszélyeztetné. A Gyurcsány-kormány rosszabb állapotban is közjogilag kihúzta a négy évet. Szóval a Fidesz is marad. Az viszont látható, hogy Orbán nagy bajban van. A politikában elsőként azt veszed észre, ha a falkavezér meggyengül. Ilyenkor kioldódik egyfajta gyilkos ösztön, és ahogy a farkascsorda, a párttársak is egy pillanat alatt nekimennek a vezérnek. Márpedig Orbán meggyengült. Ha jól értem, Amerika ma már nemzetbiztonsági kockázatként tekint Orbánra.

– Igaza lehet Tölgyessy Péternek, hogy ha valamiért mégis megbillen a hatalom, akkor ismét rendszerváltás jöhet?

– Igen, de nem tudjuk, hogy ez mit jelent, és kik vezetik majd a változást. Elvben a mostaninál is jöhet rosszabb rendszer. Ilyen volna, ha Orbán bukása után a Fidesz radikális szárnya összeborulna a Jobbikkal.

– Kis János szerint még nem tudni, liberális demokrácia vagy elitellenesség felé haladunk-e. Civil szónokok, elemzők sem vetik el: akár forradalom is lehet. Túlzás ez?

– Semmi sem dőlt el. Ha Amerika és Európa magunkra hagy, akkor a legrosszabb is megtörténhet. Félek, hogy Magyarország nem képes önerőből visszatérni az európai demokráciák közé.

– Miért lett egyszerre olyan forró a tavalyi ősz?

– Talán azért, mert október óta nincs ellenzék. Ha nincs ellenzék, könnyebb olyannak látni a Fideszt, amilyen. Vacak, és nem képes Magyarországot megvédeni a lesüllyedéstől. Szerintem ha valakinek van három darab agysejtje, akkor érzi, tudja, hogy megoldhatatlan gondjaink vannak. Ezek megoldására ennek a politikai elitnek semmi esélye. A legsúlyosabb „nem tudás” állapotában vagyunk. Nem tudjuk, hogy lehet segíteni 800 ezer cigánynak vagy másfél millió munkára alkalmatlan embernek. Honnan lesz 3,5 millió nyugdíjasnak pénze? Mit tegyünk akkor, ha két-háromszázezer ember, az ország leginkább igyekvő és adaptív rétege már megint elmegy?

– Miért alakult ki ez a csődhelyzet?

– A világ jobbik része gyors ütemben fejlődik. Húsz év alatt Európában új kultúra született. Röviden mondom a lényegét: kutyát, gyereket, feleséget nem verünk. Nőt, meleget, zsidót, feketét és mindenkit tisztelünk. És persze magunk fölött semmilyen formában sem tűrünk el uralkodót, zsarnokot vagy diktátort. Ha kell, angolul beszélünk, és a tudást egymással megosztjuk. Ehhez képest a magyarok nagyobbik része bezárkózott, és a 20. században maradt. Fájdalmas kimondani, de tudásunk, kultúránk nem teljesen kompatibilis Európáéval. Aztán van egy sajátos magyar mondat, amelyért elképesztően nagy árat fizetünk. Ez így hangzik: „Én ezt már tudom!” Pedig dehogy tudod! Vagy ha tudod, miért vagy csont szegény? Ha tudod, miért van romokban a házasságod? Miért vagy beteg és rosszkedvű? Ha tudod, akkor miért nem tudsz békében lenni azzal, aki másmilyen, mint te?

– Hogyan lehet kievickélni ebből a helyzetből?

– Tanulni kell. Nincs csoda és nincs ennél rövidebb út. Tanulni kell angolt, szakmát, viselkedést, együttműködést. A piacgazdaság az átlagember igényei szerint szerveződik. Nem kell zseninek lenni. Átlagos képességekkel bárki sokat elérhet, ha tanul és betart néhány szabályt.

– A kormány viszont ellenérdekeltnek tűnik ebben, könnyebb neki egy általa félázsiainak tartott néppel együtt élni.

– Orbán jól látta, hogy egy képzetlen, gyenge egészségű és rossz hozzáállású országot örökölt. Azonban erre a létező legrosszabb választ adta. Az első pillanatban feladta a reményt, hogy ezt a lakosságot a győztesek közé vigye. Egyetlen példát mondok. Ha van három- vagy négymillió szegény, akkor valószínűleg azok gyerekei is szegények. Ha nem épít rendes iskolát, ha szétveri a közoktatást, akkor a szegény gyerekek nagyobbik része egy életen át szegény marad. Persze az igazán nehéz kérdésekre a baloldalnak sem volt válasza. Az nem baloldali politika, hogy a választások előtt mindenkinek adok húszezer forintot, a választás után pedig visszaveszem. A Fidesz bemutatta, hogy milyen az ormótlanul durva, igazságtalan és rossz kormányzás. A baloldali ellenzék pedig teljes regresszióban van. Nem tanul és nem változik. Nem vállal felelősséget az elmúlt 25 évért, és nem vállalja a demokráciát sem. Van még az erősödő magyar náci és szittya párt, és ezek tovább rontják az esélyeinket. Bárhogy nézem, lehet, hogy amerikai vagy uniós segítség nélkül tovább süllyedünk. Szerintem szükségünk volna egyfajta kulturális gondnokságra, a demokrácia értékeinek indoktrinálására, az unió intenzívebb jelenlétére.

– Ám ez a „megszállás” annak beismerése lenne: annyira elmaradottak vagyunk, hogy még saját gondjainkat sem tudjuk magunk megoldani.

– És ön szerint képesek vagyunk rá? Itt állunk rákapcsolódva a prosperáló világ hálózatára. Minden új idea, találmány, izgalmas kultúra és az összes információ lényegében erőfeszítés nélkül elérhető. És mi tizedik éve hanyatlunk, és mindennap kevesebb a demokrácia, és van egy Orbán nevű ember, aki bárkivel bármit megtehet.

– Nem tudom, képesek vagyunk-e rá, de azt igen, hogy mindig szükségünk lesz egy saját házra, még ha az nádtetejű és a pusztában áll is. Identitásunkat nem adhatjuk fel.

– Sokféle identitás van. Az enyémben például nincs benne sem a nádfedeles ház, sem a diktatúra, sem a könnyű beletörődés. A magyar politikától pedig azt várom, hogy nyitottabb legyen Európa, Amerika iránt. És ha az unió a sok ezermilliárd forint mellett még másban is segíteni akar, akkor fogadjuk el.

– Ez – részben – zajlik is. Az unió pályázatok útján támogatja Magyarországot. Legutóbb elkülönítettek pénzt arra is, hogy a kelet-európai civil mozgalmak korrupcióellenes harcát segítsék, ráadásul az Egyesült Államok ideiglenes ügyvivője is – akarva-akaratlanul – a közélet tisztaságának fontossága mellett áll ki.

– Nehéz helyzetben vagyunk, mert mi megmaradtunk a 20. században a Május 1. Ruhagyár kultúrájának színvonalán. Eközben több ország már átlépett a 21. századba, egy teljesen más világba. Ez az új világ nagyon más, még csak nem is hasonlít az előzőhöz. S mivel a magyar politikai elit ebből semmit sem ért, nem látok más esélyt, mint hogy jöjjön az új generáció, jöjjenek a mai tüntetések szervezői. Van még három év, talán összejön néhány angolul beszélő fiatal, talán messzebb látnak, mint a mennyezet. Talán képesek a közjóból is látni valamennyit. Talán nem szégyellnek a Nyugattól tanulni.