Teljes káoszt okozhat az Alkotmánybíróság döntése

Veszélybe sodorhatja a bíróságoknak a felgyorsított ítélkezések érdekében megfogalmazott célkitűzéseit egy múlt év végi alkotmánybírósági eseti határozat, amely szerint a büntetőügyekben nem vehet részt olyan bíró, aki az eljárás bármely korábbi szakaszában már közreműködött. Ennek következtében hosszú évek óta tárgyalt ügyeket kell újrakezdeni. A törvényszékek, bár nem egységesek az ügyben, emiatt már – érdemi tárgyalás nélkül – helyeztek is hatályon kívül ítéleteket.

2017. február 7., 06:42

Szerző:

– Dolgozunk a helyzet megoldásán, de nem vagyunk boldogok – mondta lapunknak egy törvényszéki bíró, amikor rákérdeztünk, mennyiben változtatta meg a munkájukat az a tavaly novemberi alkotmánybírósági döntés, amelyben a testület megsemmisített egy büntetőügyben született ítéletet. Ismert esetről van szó: egy egyetemista a külföldi iskolai mészárlások hatására úgy döntött, hogy fegyvert szerez, és az ELTE jogi karán 22 diákot öl meg. („Annyit, ahány rossz évet élt eddig.”) Ugyanez a férfi később egy Móricz Zsigmond körtéri gyorsétteremben fenyegetőzött éles fegyverrel, majd több lövést is leadott a mennyezetre. S. Ábelt 2013 májusában a Fővárosi Törvényszék emberölés előkészületének bűntettében és más bűncselekményekben mondta ki bűnösnek, és ezért két év hat hónapi börtönbüntetésre ítélte. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a férfi tettét közveszéllyel fenyegetésnek minősítette. A vádlottat ötven nap szellemi közmunkára ítélte, amit viszont – az előzetes fogva tartást beszámítva – addigra már le is töltött. Az ügy a Kúria elé került, az pedig 2015 júniusában az elsőfokú, súlyosabb ítélet tartalmának megfelelően változtatta meg a jogerős ítéletet. S. Ábel ezt követően panaszáradattal fordult az Alkotmánybírósághoz, kérte a Kúria döntésének megsemmisítését és Alaptörvény-ellenességének kimondását. A vádlott panaszai szerint több ponton sérült a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga.

Az Alkotmánybíróság nagyrészt elutasította S. Ábel panaszát. Helyt adott azonban annak a kifogásának, miszerint az előzetes letartóztatását felülvizsgáló másodfokú tanács elnöke később az ügyének felülvizsgálati eljárásában a Kúria ítélkező tanácsának is a tagja volt. Az Alkotmánybíróság szerint „mivel a bírónak abban a kérdésben is állást kell foglalnia, hogy a terhelt megalapozottan gyanúsítható-e bűncselekmény elkövetésével, így a bizonyítékokról előzetesen állást foglal, továbbá olyan bizonyítékokat is megismerhet, amit később nem használnak fel az eljárásban, így a pártatlanságát kétely övezheti”.

Fotó: MTI

A határozathoz Stumpf István és Juhász Imre különvéleményt csatolt. Egyetértettek azzal: a pártatlanság követelménye megkívánja, hogy a büntetőügy további elintézésében ne vegyen részt olyan bíró, aki az előzetes letartóztatás elleni fellebbezést elbíráló másodfokú bíróság tagjaként az ügyben már eljárt, de véleményük szerint ezt a helyzetet csak a jogalkotó oldhatja meg. Mint írták, az Alkotmánybíróságnak csupán meg kellett volna állapítania a mulasztásos törvénysértés tényét és felhívni a jogalkotót a kizárási ok szabályozására, illetve annak kiegészítésére, de a szóban forgó ítéletet nem kellett volna megsemmisítenie.

A döntés kiverte a biztosítékot a bíróságokon, de nyilvánosan nem bírálták, inkább fű alatt megkezdték a probléma lehetséges orvoslását. Mégpedig úgy, hogy mihamarabb elveszik az ügyeket azoktól a tárgyaló bíróktól, akik az adott eljárásban korábban bármilyen megfellebbezett kényszerintézkedés vagy egyéb szankció elbírálásában részt vettek. Ez főként törvényszéki bírókat érint, akik egy tanácsban másodfokon elbírálják a járásbíróságok nyomozati bíróinak megfellebbezett döntéseit. Az érintett törvényszéki bírók jórészt kiemelt, életellenes, illetve bonyolult gazdasági ügyeket tárgyalnak – ezek általában több év alatt jutnak el az elsőfokú határozatig, majd az ítélőtáblákra. Most ezek a típusú ügyek várnak újratárgyalásra, mert az szinte elképzelhetetlen, hogy az érintett bírók – hétvégén vagy ítélkezési szünetben – ne vettek volna részt egy előzetes letartóztatás vagy egy zár alá vétel fellebbezésének az elbírálásában. Elég, ha csak egyszer, egyetlen terhelt ügyében is döntött az adott bíró, máris újra kell kezdeni a sokvádlottas pereket.

Az alkotmánybírósági határozat kihirdetése után előfordult, hogy egy, már kitűzött ítélethirdetést mondtak le, majd az ügyet átszignálták egy másik bíróra.

– Egyelőre megpróbáljuk normalizálni a helyzetet oly módon, hogy az újrakezdett tárgyalásokat a lehetőségekhez képest felgyorsítjuk – mondta lapunknak név nélkül egy törvényszéki elnök. – A korábbi jegyzőkönyveket, szakértői véleményeket felolvassuk, igyekszünk mihamarabb utolérni a korábbi tárgyalási állapotot. Persze az idő azért múlik, ami mindenképpen enyhítő körülménynek tekintendő majd az ítélethozatalkor.

Az ügyészségeken sem fogadták örömmel az alkotmánybírósági döntést, hiszen a kényszerűen újrakezdődő ügyek felborítják a vádképviseleti terveket is, miközben a változás miatt nem lesz több ügyész a rendszerben. Ráadásul az anyag előadó alkotmánybírója Varga Zs. András, Polt Péter legfőbb ügyész korábbi helyettese volt, amit az ügyészek fricskaként éltek meg.

Megkérdeztük a Legfőbb Ügyész­­­séget az AB-határozatból adódó többletterhekről.

– Jelenleg nem becsülhető meg, hogy a döntés nyomán milyen mértékben fog emelkedni az ügyészek munkája – mondta kérdésünkre Merhej Raulla, a Legfőbb Ügyészség helyettes szóvivője. Hozzátette: a határozat nyomán elsősorban a bírósági munkateher fog növekedni a megismétlendő eljárásokkal kapcsolatban, de ezeken a tárgyalásokon is biztosítani kell az ügyészi részvételt.

Az AB-határozatban érintett ügyek bírái keserűen fogadták a döntést, amely számukra ebben a formában lényegében büntetés. Egyrészt azért, mert megkérdőjelezték a pártatlanságukat, másrészt azzal érvelnek, hogy ők csak a hatályos törvény betűje szerint jártak el, akkor miért kérnek rajtuk számon olyan szabályt, amelyet még nem foglaltak törvénybe. A tűzoltás mellett már zajlanak az egyeztetések a nyári bírósági ügyeletek megszervezéséről. Ennek buktatója az, hogy például egy járásbírót nem lehet felrendelni törvényszéki tanácsba „beugrónak”, mert ha ezt kiszúrja egy ügyvéd, abba bele is bukhat az ügy. A járható út a vidéki bírák fővárosba rendelése, illetve a különböző törvényszékeken dolgozók átirányítása marad, ez azonban sokba kerül.

További nehézséget jelent, hogy az Alkotmánybíróság nem adott időbeli támpontot, ezért akad olyan ítélőtábla, amely már a tavaly novemberi AB-határozat előtt eléjük került ügyeket is hatályon kívül helyezi. Ráadásul az AB-döntés kisebb lavinát indíthat el a már befejezett, hasonló bírói szerepvállalással terhelt ügyekkel kapcsolatban. Ha ugyanaz a helyzet, mint S. Ábel esetében, akkor az Alkotmánybíróság nem mérlegelhet, meg kell semmisítenie az ítéletet, még ha bebörtönzött bűnözőről van is szó. Ezekben az ügyekben szabadlábra kell helyezniük az elítéltet.

Bitskey Botond, az Alkotmánybíróság főtitkára a fenti okfejtésünkről azt mondta: a november 28-i döntésük óta csupán egyetlen jogerősen lezárt büntetőügyben érkezett hozzájuk hasonló okból indítvány, de panaszáradatra nem számítanak. Közölte, ha fennáll is egy ügyben a kizáró ok, a beadványt csak a jogerős ítéletet követően hatvan napig van lehetőség benyújtani az Alkotmánybíróságra.

Az Országos Bírósági Hivatal elsősorban a Kúria döntésére vár a fenti kérdések tisztázása érdekében. Közlésük szerint az AB döntése nyomán a bíróságok vezetőinek haladéktalanul számba kellett venniük azokat a folyamatban lévő ügyeket, amelyekben az új értelmezés szerint „kizárt” bíró járt el. „Ezt követően a bírósági vezetők megtették a szükséges igazgatási intézkedéseket, így az ügyek átosztásával, a bírák kirendelésével, illetve – más törvényszék vagy ítélőtábla kijelölése érdekében – felsőbb bírósághoz történő felterjesztéssel éltek, de az AB-döntés joggyakorlatot érintő kérdéseinek tisztázása elsősorban a Kúria hatáskörébe tartozik” – írta kérdéseinkre az OBH. Mivel az AB döntése nyomán törvénymódosításra is szükség lehet, az OBH már az Igazságügyi Minisztériummal is egyeztetésbe kezdett, jelezve az értelmezési nehézségeket, és egyúttal jogszabály-módosítási javaslatot fogalmazott meg.

Általános vélekedés, hogy a helyzet az időmúlás miatt kizárólag a védőügyvédeknek kedvez, de a legtöbb általunk megkérdezett jogi képviselő ezt cáfolta, mondván: ez senkinek sem jó, mert a több éve zajló gazdasági ügyekben a vádlottak már alig várják, hogy befejeződjön, de most kezdődhet minden elölről, ami újabb költségeket és időterhet jelent számukra.

Egy ügyvéd megjegyezte: lehet, hogy a pártatlanság követelményeit teljesítette a döntésével az Alkotmánybíróság, ám az Alap­­tör­­vény egy másik passzusát felrúgta. Azt, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt vádat „a törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, észszerű határidőn belül bírálja el”.

 


Kis létszám, nagy gond


Minden törvényszékhez, illetve ítélőtáblához megküldtük az adatigénylésünket, hogy hány első- és másodfokú ítéletet érint az AB-határozat, illetve hány büntetőügy vár hatályon kívül helyezésre a táblákon emiatt, de az OBH közbelépésének hatására csak részben kaptunk tájékoztatást.

A Debreceni Törvényszék alapvetően szerencsés helyzetben van, miután százharminc bírájával az egyik legnagyobb létszámú törvényszék az országban, így az AB-döntés itt okozta a legkevesebb fennakadást. Elsőfokon egyetlen, másfél éve zajló, többvádlottas kábítószeres ügyet kellett újrakezdeniük, amely már a perbeszédeknél tartott. Másodfokon ötven ügyben kell változtatniuk a tanács összetételén, ezek a felkészülési idő miatt néhány hetes késést jelentenek. A Zalaegerszegi Törvényszéken két elsőfokú ügyet kell újrakezdeniük más bíró kijelölésével – az egyik tíz hónapja, a másik hét hónapja zajlott. Másodfokon hat ügyben kellett változtatniuk a tanács összetételén, az ítélőtáblán nem vár ügyük hatályon kívül helyezésre.

A Fővárosi Ítélőtáblán első fokon nem kellett újrakezdeni ügyet, másodfokon viszont 26 esetben kellett változtatni a tanács összetételén. A Kecskeméti Törvényszéken a 82 folyamatban lévő elsőfokú ügyben 19 esetben kellett újrakezdeniük a tárgyalást. Másodfokú ügyben nyolc tanács összetételén kellett változtatni és tizenegy ügyet kellett más bíróságra küldeni. Ezen a törvényszéken jellemzően kiemelt gazdasági jelentőségű ügyeket tárgyalnak nagy számban, ezért előfordulhat, hogy a vádemelést követően nem marad olyan bíró, aki az adott ügyben el tudna járni. Akadt olyan ügyük, amelyben a nyomozati szakban ez idáig több mint ötven alkalommal érkezett fellebbezés a Kecskeméti Törvényszékre, ezért a jelenlegi ügyeleti rendszer fenntartása esetén szinte bizonyos, hogy valamennyi bíró kizárttá válik a vádemelést követő időszakban.

Több törvényszéktől, illetve az ítélőtábláktól nem kaptunk további adatokat, mert időközben az OBH magához vonta ebben az ügyben a tájékoztatást. Tőlük az alábbi választ kaptuk: „Olyan adatokról kérdez, amelyekre az Országos Bírósági Hivatal jogszabályban meghatározott adatgyűjtési kötelezettsége nem terjed ki. Természetesen – miután az OBH maga is észlelte a téma fontosságát – folyamatosan gyűjtünk adatokat, ám ez még nem zárult, illetve nem is zárulhatott le, ezért kérdései idő előttiek.”