Teleki csak szerkesztette a vörös térképet

Több pillantást is vetettem a 18. számban megjelent és Gerhardt László által beküldött, az 1910. évi népszámlálás alapján készített, „carte rouge” néven is emlegetett térképre, de nem láttam rajta „az első világháború következményeit”, legfeljebb azok közül egyet, a dualista Magyar Királyság területi átszabását, amely nem pontosan fedi a magyar népesség területi megoszlását főként északon, de keleten és délen sem.

A térképről persze a „magyar társadalom” nem olvashatja le az első világháború alábbi következményeit:

A térkép az 1910. évi népszámlálás tényeit tükrözte, de a Trianonig eltelt tíz év is jelentős népmozgást hozott, többek között a kétszázezret is meghaladta azoknak a „menekülteknek” a száma, akik a megmaradt országterületre áramoltak át (nagybirtokosok, közigazgatási tisztviselők, bírák, ügyészek, egyházi személyek, katonai, rendőri, csendőri stb. elemek), és akiknek többsége képezte a „vagonlakók” hadát.

A dualista Magyar Királyság világháborús kezdeményezés részese volt, más országok pusztítására törve feláldozott 661 ezer katonaéletet, százezerszámra termelte a hadirokkantakat, hadiözvegyeket és hadiárvákat.

Tönkretette az utolsó tartalékait is felélő nemzetgazdaságot, tömeges éhínséget, kilátástalanságot teremtve megvetette az alapját a hárommillió koldus országának.

Maga ellen fordította az általa alacsonyabb rendűnek tartott és általa elnyomott nemzetiségeket, akik számára semmiféle autonómiát, de még képviseletet sem biztosított. Ennek egyenes következménye volt az egymást követő elszakadási határozathozatal a románok, szászok, szerbek, szlovákok, ruszinok részéről.

A háborús bűnös hatalom utódjaként működő új Magyar Királyság nevű horthysta rendszer kétarcú politikát folytatott, mert hatalmát féltve elfogadta a békeszerződést – amelyet a gróf Apponyi Albert vezette békedelegáció elutasított, és a lemondást választotta –, de az elfogadással egy időben megindította a revíziót követelő irredenta propagandát, kötelezően kiterjesztve szinte a bölcsőtől a sírig. Ez a politika egyenes úton vezetett a második világháborúban viselt dicstelen szerepléshez és újabb nemzeti tragédiához.

Mindezek alapján nem csodálom, hogy a „magyar társadalom” a térképre pillantva nem láthatta az első világháború előbbiek szerinti, de közel sem teljes következményeit. Én sem láttam.

Egyébként megjegyzem, hogy nem tekinthetjük a térképet Teleki Pál által összeállítottnak, hiszen az legalább fél tucat geográfus és még tízszer annyi rajzoló és statisztikus munkájának eredménye volt. Teleki is csak a szerkesztést tekintette magáénak, és ezt tüntette fel a térképen is.

Vásárhelyi József
Budapest