Távozóban

- Miért nem kért alkotmányos ellenőrzést? Távozása előtt egy hónappal megijedt a kormánytól?

– Nem vagyok ijedős, hiszen ennél nagyobb horderejű ügyekben is kértem az Alkotmánybíróság közbelépését – gondoljon a beadványomra az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek megsemmisítésére. A trafikpályázatot úgy értékeltem, hogy bár tényleg sokak joga komolyan sérülhetett, és lényegében az egész folyamatot újra kellene kezdeni, alkotmányos alapjogok nem sérültek. Magyarország az elmúlt húsz évben ahhoz szokott, hogy – miután bárki a taláros testülethez fordulhatott –, a fontos dolgokat csak az Alkotmánybíróság tudja rendezni, pedig a bírói fórum csupán az alkotmányos alapjogok sérülését reparálhatja.

- A vizsgálatából azért kiderült, hogy a pályázat kiírása és lezárása után is változtak a pályázati feltételek: állandóan módosult a trafikokban tartható áruk köre, majdnem a duplájára emelték a haszonkulcsot, emiatt mégsem hosszabbították meg a nevezés beadásának határidejét. Mi ez, ha nem a vállalkozáshoz való jog sérülése, ami sértheti az alaptörvényt?

– Kétségtelen, kiáltóak a hiányosságok, megalapozott döntések trafikügyben szerintem nem is születhettek. Rengeteg visszásságot meg is állapítottunk, és valóban nem volt egyértelmű és világos az értékelési szempontrendszer, így szubjektív döntések is születhettek. Olyan ez, mint amikor az ember leül kártyázni, és játék közben valaki saját lapjárásának megfelelően állandóan változtatja a szabályokat; esetleg tarokkozni hívja a barátait, de ha megérkeznek, a sakkasztalhoz invitálja őket.

- Az egész pályáztatási folyamatból hiányzott a törvényességi kontroll, hisz a tisztességes eljáráshoz való jogot kérdőjelezi meg, hogy a döntések ellen nem volt fellebbezési lehetőség. Ez is alkotmányos?

– Az alapjog akkor sérülne, ha a bírói út el lenne zárva a sértettek elől. De a trafikkárosultaknak nem kell belenyugodniuk sem a hivatal, sem az én a döntésembe. Nem is nyugszanak bele, hisz tudomásom szerint pertársaságokat alapítottak. Az egyéni jogsérelmeikkel fordulhatnak a hazai, illetve a strasbourgi bíróságoz, de érintettségük révén az Alkotmánybírósághoz is. Ráadásul ha az ő kezdeményezésükre mondják ki az alkotmányellenességet, az egész törvényt – visszamenőleg – megsemmisítheti a taláros testület. Ha viszont az én kezdeményezésemre történne mindez, akkor csak a határozat kihirdetésétől született jogsértéseket orvosolhatnák. Ha tetszik, még jobban is járnak, ha ők érnek el sikert! Ugyanakkor hangsúlyozom, hogy a vizsgálat által feltárt összes hiányosságról tájékoztattam a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot.

- Úgy tudom, még nem hirdettek meg új pályázatot...

– Jól tudja...

- Ön tényleg elhitte, amit nevezett minisztériumtól válaszként kapott, vagyis hogy a pályáztatás során pusztán piacképes üzleteknek akartak lehetőséget adni, ezért változtatták volna a feltételeket?

– Ez csak szöveg, amit talán ők sem hisznek el. A kormányt senki nem kényszerítette, hogy elkapkodva intézze a trafikügyet. Mégis olyan sietséggel jártak el, ahogy napjainkban a pénzügyi felügyelet jegybankba olvasztásán fáradoznak. Az európai intézmények ugyan helyeslik magát az ötletet, de veszélyesnek tartják október 1-jéig „lezavarni” az egyesülést. Úgy látom, hogy a válságra hivatkozó fejetlen kapkodás 2010 óta jellemzi a kormányzat tevékenységét alkotmányozásban is, jogalkotásban is. Már nemcsak a meghozott hétszáz törvényt képtelenség követni, de az erre adott külföldi büntető reagálásokat is. Mindez zavart, áttekinthetetlenséget okoz, és roppant kockázatos, mert eurómilliárdos károkat okoz az országnak. Van az a kormányzati szlogen, hogy Magyarország jobban teljesít, de szerintem a jogalkotás rosszul teljesít, sőt egyre rosszabbul. És nem is éri el a célját, hisz mindig jön a nemzetközi reakció. Az ombudsman persze csak jelezni tudja a problémákat.

- Illetve ennek nyomatékául fordulhat az Alkotmánybírósághoz is!

– Mandátumom lejárta előtt egy hónappal elmondhatom, hogy az elmúlt hat évben harmincezer vizsgálatot végeztünk, ezerötszáz ajánlást fogalmaztam meg, és harminckét esetben kértem alkotmányos kontrollt. Ebből a testület – ahogy mondani szokták – elmeszelt tizenhárom beadványt, és mindössze nyolc beterjesztésemet fogadta el. Mégis fontosnak tartom, hogy megismerjük a testület véleményét. Például megsemmisítette annak lehetőségét, hogy a politika döntsön az egyházakról, megszüntette a diákok röghöz kötését és a hajléktalanok büntethetőségét, valamint a család fogalmát is felülvizsgálta. Miután azonban a testületben jobboldali túlsúly alakult ki, a korábbi megsemmisítő döntések a négyes alkotmánymódosítás formájában bekerültek az alaptörvénybe. Mindez számomra provokatív és elfogadhatatlan.

- Értem, de a trafikügyben nemcsak a játékszabályok változtak folyamatosan, az egész fölött teljesen hiányzott a jogi kontroll...

– Uram, ön rendkívül finoman fogalmaz...

- A pályázati anyagok egy részét megsemmisítették, másokat visszaküldték. Ha ezt egy törvény alapján meg lehet tenni, az nem sérti az alaptörvényt?

– Hogy értse: csak akkor fordultam volna az Alkotmánybírósághoz, ha a törvény azt írja elő, hogy minden pályázatot ezzel a számomra is elfogadhatatlan módszerrel kell lebonyolítani. Egyébként most újabb pályázatot írnak ki száznyolcvan koncesszióra, meglátjuk, hogy megfogadják-e az átláthatóságról szóló ajánlásaimat. Ezt persze a lejáró mandátumom miatt én már nem tudom követni, de gondolom, utódom, Székely úr majd megteszi.

- Egyébként az átláthatóság épp a kormány érdeke lenne...

– Pontosan, de a helyzet bonyolultságát jelzi, hogy hiába is küldeném a trafikügyet az Alkotmánybíróság elé, ha az – a már elmondottak miatt – nem olyan kritikus a kormánnyal. Ehelyett ajánlhatom a bíróságot, az ügyészséget vagy akár a Kúriát is, ahol újabban szintén folyik jogszabály-megsemmisítés.

- Egy friss közleményében előre jelzi, hogy a takarékszövetek állítólagos kormányzati einstandolása miatt sem kíván az Alkotmánybírósághoz fordulni, holott a beadványt megfogalmazók szerint az integráció tényleg alapvető jogokat sért. Miután ön számít ma a jogállam utolsó alkotmányos garanciájának, ez mégiscsak megfutamodásnak tekinthető, nem gondolja?

– Téved, aki úgy gondolja, hogy én lennék az utolsó alkotmányos ellensúly. Az érintettek közvetlenül megtehetik, amit tőlem várnak, de fontos, hogy értesüljenek a Kúria új lehetőségéről is, sőt szerintem a köztársasági elnök befolyása is igénybe vehető. A konkrét kérdésre pedig azt mondom, hogy a panaszosok akkor járnak jobban, ha ők fordulnak az Alkotmánybírósághoz, mert ha kérésük alapján mondják ki a takarékszövetekről szóló törvény alkotmányellenességét, az érvényes lesz a befejezett és a folyamatban lévő ügyekre is.