„Egymás kezét foghatjuk, de a csók már nem fér bele”

Az intézményen kívül nem tudják elképzelni életüket a fogyatékossággal élő emberek, és bár elégedettek a körülményekkel, nincs is lehetőségük máshol élni, mert erről is a gondnokuk dönt. Most a civil ellenőrzésnek köszönhetően javulhat a lakók életminősége egy fogyatékossággal élő embereket gondozó budapesti otthonban. Az állami intézményekbe évek óta nem engednek be civileket, de az alapítványi fenntartású Gubó utcai otthonban lehetősége nyílt a Társaság a Szabadságjogokért munkatársainak a helyszíni látogatásra – derül ki a TASZ szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményéből.

„Az ápoló-gondozó otthonok jellemzően elzárják a fogyatékossággal élő embereket a társadalomtól. A teljeskörű ellátás az intézmények falai közé szorítja a lakókat. A rugalmatlan napirend és az üzemszerű működés bedarálja személyiségüket, ráadásul sokszor jogaikkal sincsenek tisztában. Ezért is írja elő a fogyatékossággal élő emberek jogairól szóló ENSZ-egyezmény, hogy be kell vonni a civil társadalmat az ilyen intézmények ellenőrzésébe, de a magyar állami intézmények erre nem adnak lehetőséget”

– írta le a helyzetet a TASZ, hozzátéve, hogy éppen ezért üdvözli a Gubó utcai otthont működtető Hornyák Alapítvány nyitottságát.

A helyszíni látogatást az intézményvezető kezdeményezte. Az otthonban 21, halmozott fogyatékossággal élő látássérült személyt látnak el, az állami tömegintézményekhez képest jobb körülmények között.

A lakók azt mondták, hogy szeretnek ott élni és elégedettek az ellátással, de az is kiderült, hogy nincs más lehetőségük. Ugyanis nem szabad döntésükkel kerültek az intézménybe, hanem törvényes képviselőjük – szülőjük vagy gondnokuk – döntött erről.

A lakók mind gondnokság alatt állnak, ami jogaik jelentős korlátozásával jár. Egy lakó azt mondta, gondnoka nem veszi jó néven a komoly párkapcsolatot, ezért nem lehet családja, de nem is szeretne, mert a gondnokának „egyértelműen igaza van”.

„Egymás kezét foghatjuk, de a csók már nem fér bele”

– mesélte a lakó a jogvédőknek.

Az intézmény megfelel a jogszabályi feltételeknek, de a lakóknak szűk a magánszférájuk. Két-háromágyas szobákban laknak, az intimitás megélésére kevés lehetőségük van.

Az otthonban azonosított problémák leginkább strukturális okokra vezethetők vissza. A dolgozók a mindennapi teendők ellátásakor csoportos megoldásokban gondolkodnak, egyéni igényekre kevésbé tudnak reagálni. A látogatók benyomása az volt, hogy a lakók elfogadták helyzetüket, de senki nem tudta az életét az intézményen kívül elképzelni.

„Rövid távú ajánlásaink között szerepel, hogy a fürdőszobákban minden zuhanykabinra kerüljön függöny a lakók emberi méltósága és intimszférájuk biztosítása érdekében. Ajánlották, hogy mindenki számára biztosítsanak wifi-elérést, hogy megvalósuljon az információhoz való szabad és egyenlő hozzáférés. Az intézmény belső szabályzatait is módosítani kell, hogy megfeleljenek a jogszabályoknak, és a lakók hatékonyan tudják érvényesíteni jogaikat” – mondta Környei Kristóf, a TASZ Egyenlőség Projektjének munkatársa.

A jogvédő közölte, hogy hosszabb távon más szervezeti struktúrára van szükség ahhoz, hogy a lakóknak az otthon nagyobb önállóságot biztosíthasson.