Tányértörés

Hazug, szánalmas, képmutató, álszent, nemtelen, hangulatkeltő, képtelen, esztelen – egyebek mellett ezekkel a jelzőkkel illette az elmúlt időszakban több külügyminiszter kollégáját, kormányfőt, kancellárt és belügyminisztert Szijjártó Péter. A magyar külügyér azért kelt ki magából, mert partnerei a menekülteket fogadó embertelen hazai körülményeket bírálták, drótkerítésünk miatt szégyenkeztek, Orbánék görcsösségét kárhoztatták.

Az osztrák kancellárt egy interjúban a náci időkre emlékeztette az, ami Magyarországon zajlott: „Menekülteket úgy vonatra tenni, hogy azt hiszik, teljesen máshova mennek, kontinensünk történelmének legsötétebb fejezeteit idézi (...) Elfogadhatatlan, hogy az emberi jogok a vallás alapján oszlanak meg.” A magyar külügyi tárca vezetője visszaütött: a diplomáciai hagyományoktól eltérően nem jegyzékkel, hanem vaskalapáccsal.

– Több ország miniszterelnöke részéről méltatlan támadás érte Magyarországot. Ha ezekre diplomáciai finomkodással válaszoltam volna, akkor nem lenne tiszta a lelkiismeretem, mert nem védtem volna meg a hazámat – fogalmaz a 168 Órának Szijjártó Péter, aki a közeljövőben hosszabb interjút is ígért lapunknak. – Igenis keményen és a lehető leghatározottabban kell reagálni akkor, ha valaki azt mondja, hogy a magyarországi folyamatok őt a legsötétebb európai diktatúrák korszakára emlékeztetik, ráadásul még a holokausztot is idekeveri.
Szijjártó Péter állítja, ha ilyen kijelentések a jövőben elhangzanak, ő ugyanilyen keményen fog rájuk válaszolni.

– Kinevezésemkor miniszterelnök úrtól egy nagyon fontos útravalót kaptam: legyek magyar külügyminiszter – teszi hozzá.
Kovács László volt szocialista külügyminiszter szerint tévedés azt hinni, hogy a durva hangnem erőt sugall, ezért célravezető. Úgy véli, valóban ki kell állni magunkért, de nem nagy nemzetközi tekintélynek örvendő politikusokat sértegetve, hanem a nemzetközi jogra és meggyőző érvekre építve.

Még a kormánybarát Heti Válasz főszerkesztőjének, Orbán volt szóvivőjének is sok a külügyi hadviselés. Jelezte, érdemes lenne takarékoskodni a jelzőkkel.

Szijjártó hárít, azt mondja, ő nem Borókai Gábornak akar megfelelni.

– Ha a partner pragmatikus vitát akar, azt mondja, szerinte nem jó a kerítés a válság kezelésére, érvekkel fogunk válaszolni. De külügyminiszterként kutya kötelességem kiállni és visszautasítani a vádakat, ha valaki minden előzmény nélkül, igazságtalan módon megrágalmazza az országot és a magyar embereket. Egyik esetben sem mi kezdtük a konfliktust, nem mi rontottunk neki a román, a horvát vagy az osztrák miniszterelnöknek, illetve kancellárnak – fűzi hozzá.

– A diplomáciában alapelv: lehetnek érdemi viták, de kínosan ügyelni kell arra, hogy személyében ne sértsük meg a másikat. Olyan kommunikációs technikát kell alkalmazni, ami lehetővé teszi a kapcsolat fenntartását – mond ellent Göncz Kinga volt külügyminiszter. Szerinte az, hogy érdemi kérdésekben mennyit tudunk elérni, nagy mértékben függ attól, az adott személy mennyire érzi fairnek a tárgyalási folyamatot vagy azt, ahogy bánnak vele.

– Ez a tárgyalástechnikában is bevett szabály – teszi hozzá.
Ám a magyar külpolitika nem hagyományos módon működik. Balázs Péter volt külügyminiszter a Magyar Narancsban ezt azzal magyarázta, hogy a történet inkább belpolitikai harcról szól, szerinte szóvivői mentalitás a másik hiteltelenítése.

Göncz Kinga úgy véli, szóvivőként sem lehetne így viselkedni:
– Bizonyos emberek a kocsmában nagy mennyiségű ital elfogyasztása után szokták így sértegetni egymást. A szóvivő feladata az lenne, hogy a bonyolult folyamatokat elmagyarázza. Szijjártó alkalmatlan arra, hogy európai közegben szerepeljen – mondja.

Szijjártó Péter most is keményen vág vissza:
– Jól látható, hogy a régi iskola képviselői úgy gondolják, a külpolitikának nem feladata az ország érdekeinek érvényesítése és megvédése akkor, ha méltatlan kritikák kereszttüzébe kerülünk. Lehet, hogy egy-két régi külügyes lapítana és megvárná, amíg elül a vihar. A külpolitika ma már másról szól, mint néhány évvel ezelőtt: a nemzeti érdekérvényesítés eszköze.

De vajon önjáró-e a magyar külügyminiszter, vagy inkább Orbán parancsait hajtja végre?

Kovács László emlékeztet arra, hogy bár a diplomácia irányítása a külügyi vezetés feladata, az utóbbi években az államfők, kormányfők személyisége egyre jobban rányomta a bélyegét az országok külpolitikai stílusára.

– Így az elmúlt huszonöt évben Antall József kulturált, európai modora, Horn Gyula gazdag külügyi tapasztalata, Medgyessy Péter és Bajnai Gordon kiegyensúlyozott személyisége jó irányban befolyásolta a magyar diplomáciát. Gyurcsány Ferenc rapszodikus stílusával időnként okozott gondot a magyar diplomatáknak. 2010 óta Orbán Viktornak az állandó harc iránti vonzódása pedig szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a magyar diplomáciát – teszi hozzá.

Vagyis Szijjártó csupán az eddigi orbáni külpolitikát folytatja: először üt, és csak azután tárgyal?

Göncz Kinga szerint ha a magyar kormány a menekültek érkezése előtt normális viszonyt alakított volna ki a szomszédainkkal, nem lenne ennyire rossz a helyzet.

– De Orbán senkivel sem volt hajlandó tárgyalni. Őt a habitusa alkalmatlanná teszi az egyeztető játszmákra, csak a vesztes-nyertes küzdelmekben hisz.

(A teljes írás a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)